2011. március 3-án nyílt meg és április 8-ig látogatható a Tompa Mihály Könyvtárban az “Izland — a természet csodája” című, Greutter Zoltán és Kisida András fotóiból rendezett kiállítás.

 

Alább Greutter Zoltán rövid útibeszámolóját olvashatják.

Régi álmunk vált valóra, amikor 2008.08.19-én landolt a repülőgépünk a keflavíki repülőtéren. A fővárossal való rövid ismerkedés után kezdetét vette hátizsákos túránk ezen a gyönyörű szigeten. Reykjavíkból busszal indultunk első kiindulópontunkhoz a Hvítárnes tóhoz (Hvítárvatn). A menetrendszeri járat hosszabban időzött a Gullfoss vízesésnél és a Strokkur (köpülő) gejzírnél.

Hvítárnesből négy nap alatt értük el célunkat, Hveravellirt. Itt csodálkoztunk rá először az izlandi táj holdbéli szépségére, a gyakori szivárványokra és a gyakran változó időjárásra. Célállomásunkon geotermikus mező és egy a természetben kialakított fürdőmedence várta fáradt tagjainkat.

Kis pihenés és némi buszozás után elindultunk. 40-50 kilométer várt ránk a következő „főútig” ahol ismét buszra szállhatunk és eljussunk a landmannalaugari kempingbe, ahol szintén mártózhatunk egyet egy melegvizes medencében. Utunk itt kevésbé zord vidéken vitt. Pár házból álló településeket láttunk, helyi emberekkel találkoztunk.

Landmannalaugar – Porsmörk túra: Ezt a túraútvonalat a világ legszebbjei közt tartják számon. Itt a vörös, sárga, zöld, barna, szürke színekben és ezek árnyalataiban pompázó hegyek alkotják Izland egyik legfantasztikusabb vidékének arculatát. A fekete megdermedt lávamezőket néhol hófoltok takarják és sok helyütt gőz tör fel a mélyből. A környék Izland egyik legaktívabb vulkáni területe. Telve élményekkel (Alftavatn – Hattyúk tava, jégbarlang, színek kavalkádja) érkeztünk Porsmörkbe. Itt láttunk először erdőt a szigeten.

Utunk innen továbbvezetett az óceán partjára, Skógarba. Az Istenek földjén haladtunk, majd két jégmező közt átkapaszkodva értük el a Skógafoss vízesést.

Vík, Izland szigetének legdélebbi települése utunk végállomása. Kis óceánparti pihenés után elindultunk hazafelé.

Izland, a természet csodája

Izland, illetve hivatalosan az Izlandi Köztársaság egy szigetország az Atlanti-óceán északi részén, Grönland és Skócia között, Feröer-szigetektől észak-nyugatra.

 

Vulkáni sziget, amely az úgy keletkezett, hogy a két távolodó kőzetlemez (az eurázsiai, és az észak-amerikai) közötti hasadékon feltört a magma, és megszilárdult. A vulkáni kitöréseknek köszönhetően a sziget területe keletkezése óta állandóan növekszik. Legismertebb vulkánja az 1491 m magas Hekla.

Izlandon rengeteg gejzír található (a szó maga is izlandi eredetű), a geotermikus energia könnyen hozzáférhető, így a meleg víz és a fűtés rendkívül olcsó. Nagyjából a sziget felszínének 10%-át belföldi jégtakaró borítja. Itt található Európa legnagyobb összefüggő jégmezője, a Vatnajökull, amelynek mérete 8500 km² és vastagsága helyenként az 1000 m-t is eléri.

A települések is szinte kizárólag a tengerparton találhatók, mivel az ország belseje nagyon nehezen lakható, kopár, terméketlen vidék. Az ország lakosságának 93%-a városokban él. A legnagyobb városok: Reykjavík, Akureyri, illetve Keflavík.

Legmagasabb pontja: Hvannadalshnúkur, 2119 m.

A vízhálózat fiatal, a bővizű folyók esésgörbéje kiegyenlítetlen, a törések, lávapadok mentén szép vízesések robajlanak (Gullfoss, Skogafoss, Svartifoss).
Az első népszámlálás 1703-ban volt, ekkor 50 358 lakosa volt a szigetnek. Az életkörülmények rohamos fejlődésének köszönhetően 2006-ban a lakosság száma majdnem 300 000.

Az ország nyelve, az izlandi az indoeurópai nyelvcsalád északi germán csoportjához tartozik, közeli rokonai a dán, a feröeri, a norvég és a svéd. Az izlandiak nagyon ragaszkodnak nyelvükhöz, és nagyon szépen megőrizték azt régi formájában. A nyelv ősiessége már a nevekben tükröződik. Nincs családnév, a vezetéknév szerepét az apa keresztneve tölti be. Az izlandi nők nem vették és nem is veszik fel férjük nevét a házasságkötés után.

(forrás: Wikipédia)