A napokban nyílt meg Hamari Jánosné “NinuArt — A megunhatatlan természet” című kiállítása a martinkertvárosi Tompa Mihály Könyvtárban. Munkácsi Szilvia a megnyitón elhangzott beszédét alább olvashatják, így közelebbről is megismerkedhetnek a művésznővel és a február közepéig megtekinthető kiállítás témájával.

Tisztelt vendégek, Kedves Művésznőnk, Jutka néni!

Nagy öröm számomra és egyben megtisztelő, hogy itt lehetek, hiszen nem mindennapi feladatot kaptam néhány héttel ezelőtt: egy alkotó ember bontakozó művészetére irányíthatom az érdeklődők figyelmét. Nem szokványos teljesítmény, és nem kis érdem az övé, hiszen már nem fiatalon ragadta el a művészet iráni szenvedély. Nyugdíjas éveit kívánta minta értékévű tenni, természetesen elsősorban önmaga számára, a családja örömére, majd később minden képzőművészetet kedvelő számára. Talán ő sem gondolta volna hajdanán, hogy a NINU művésznév már megbélyegezte, egy életre eljegyezte a festészettel, hiszen óvodás volt, amikor óvó nénije így nevezte el. Igaz, a kellő pillanat még sokáig váratott magára, kellett a nyugalom amikor a dolgozó nő, a feleség, az anya, a NŐ már más kihívást keres. Persze erre megvolt minden esélye, hiszen kisiskolás korában megmutatkozott jó rajzkészsége. A kiváló színérzékkel és perspektivikus látásmóddal megáldott tehetsége csak várta a megfelelő alkalmat, hogy utat törjön magának. Mivel igényes és maximalista ember, mi sem természetesebb, hogy kisebb könyvtárnyi anyaggal vette körbe magát, hogy a legjobbaktól tanulhasson. Majd naphosszat csak gyakorolt és gyakorolt leste a technikákat. Nem kisebb példaképek segítették fejlődését mint például a 19. század sajátos látásmóddal megáldott tájképfestő zsenije, Paál László, akinek ecsetkezelését, Jutka néni is szereti és jó megfigyelőképességének hála kiválóan tudja alkalmazni. Ez különösen az erdőrészletek mély átéléssel való megfestésében nyújt segítséget. A külföldi mesterek közül van Gogh és Poussin volt, van rá nagy hatással: Van Gogh virágai, Poussin felhői? Nos, jó kérdés, de mindkét festőóriás műveinek hangulata átsejlik művésznőnk alkotásain.

Természetesen jó tanítvány módjára, alázatosan az egyszerűbb, könnyebb, örömtelibb témákkal kezdte művészetét. Először virágok megfestésével próbálkozott nagy sikerrel. Az itt jelenlévők között is szép számmal akad olyan, akinek megörökítette kedvenc virágát. Majd jöttek a nehezebb feladatok, hiszen családja, barátai, ismerősei egyre nagyobb kíváncsisággal figyelték ténykedését, akiktől végeláthatatlan munkát és ösztönző erőt kapott, és kap mind a mai napig. A vízfestékes akvarell technika után következett az olaj minden áldásával és minden gyötrelmével, hiszen ezzel az alapanyaggal már megszenved a művész. Míg az akvarell azonnali és látványos, addig az olajjal festett, – ahogy Jutka néni mondta, mikor kérdezgettem-: „élvezetes, de lassúbb, amíg szárad, addig megfestek egy másikat…” Kedvenc témája a természet, melyből a legtöbb ihletet meríti. Kedves saját festménye, „mindegyik kedves a számomra”. Gyengéje a felhő, amit mindig nagy fantáziával örökít meg valahogy, úgy ahogy kedvelt, költője, Arany János is írta:

» Óra – hosszat nézem a felhőket
Toldva-foldva képzeletben őket:
Majd libának, majd toronynak látván,
Majd betyárnak szilaj lova hátán
Majd nagy fának képzele egy foltot;
Ez alakult, amaz elmosódott,
És mikor így elmosá a szellők,
Megsóhajtá az eloszó felhőt… «

Ki gondolta volna, de már, vagy még csak 7 éve szinte minden nap fest, eleinte jobbára fotóról, ma inkább emlékezete vezeti kezét. Több mint 200 műalkotás dicséri tehetségét, de még mindig van benne elég tűz az újabb kihívások legyőzéséhez. Jelenleg portréfestéssel próbálkozik, de tett már kirándulást az absztraktabb, elvontabb irányzatok felé is. Kívánom, hogy ez a spritusz, ez az elszánt lelkesedés még sokáig tündököljön a mi örömünkre, és Jutka néni ügyességét dicsérje még számos kiállítás.

Ezennel megnyitom Hamari Jánosné „A megunhatatlan természet” című festménykiállítását a kedves jelenlévő és eljövendő látogatók nagy-nagy örömére.

A beszéd 2011. január 24-én hangzott el a Tompa Mihály Könyvtárban. Köszönjük Munkácsi Szilviának, hogy azt teljes terjedelmében rendelkezésünkre bocsátotta.

A megnyitón készült fotókat megtekinthetik a képre kattintva