Latinovits Zoltán

Latinovits Zoltán

„Pálfy Margit bejátsza majd az egész előadótermet, játszik a hangjával, a karjával, a köpenyével, egész testi valójával. Egymaga lesz Latinovits Zoltán, Huszárik és mind a harminchat művész és tudós, akiket egy listáról felolvas majd, akiket egy rendszer elnyomott, elnémított, őrületbe és/vagy halálba hajszolt. Egymaga lesz megőrülni készülő zseni, a meghalni készülő művész, ő lesz a »rendszer hangja és alakja«. Ő a féltő társ, ő a temetési menet egyedül s ő a temetésről hazatérő hozzátartozó, a mindenkit megszemélyesítő művész, aki »röpülni akart, s aki röpült« és vele »röpül« majd a közönség is.” (t.r.)

Szeretettel meghívjuk Önt és minden kedves ismerősét Pálfy Margit előadóművész “»Kussoltat a sors« — Latinovits Zoltán emlékezetére” című estjére!

  • Időpont: 2010. június 3. (csütörtök), 17.30 óra
  • Helyszín: Mindszenti Plébánia, Millenium Terem — Miskolc, Mindszent tér 6. (Térkép)

Latinovits Zoltán színész volt:
játszó-ember, hívő-ember,
gyerek-ember.

És összeférhetetlen! Mert amikor kötelező volt beállni a sorba, ő a maga választotta úton járt. Amikor államilag népszerűsített divat lett az Isten tagadása, akkor sem felejtett el imádkozni. Amikor pártkatonák talmi egyenruhába öltöztették az emberek álmait, Latinovits Zoltánnak volt bátorsága a gyermeki lélek tisztaságával álmodni a jövőről: „Szeretnék egy boldog, demokratikus, szabad országban boldog és kiegyensúlyozott embereket látni…”

Játszott – nekünk.
Hitt – helyettünk.
Gyerek maradt – értünk.

Állva halt meg 1976. június 4-én, amikor – mint gyerekkorában – fel akart ugrani a balatonszemesi állomás felé gördülő, már lassító vonat negyedik kocsijának hátsó lépcsőjére.