„Mindig eltörik valami. Poharak, tányérok, műkörmök. Megtörhet a jég, megtörhet a tekintet. Betörhető a ló, megtörhető a lelkesedés. Sor kerülhet kenyértörésre vagy töredelmes vallomásokra. Hullámtörés, fénytörés, töréspontok. Letörhetnek a láncok. Megtörhet a csend… Törékeny a barátság. Törékeny a szív.”

Ezek Charlotte O’Keefe gondolatai, amelyeket kislánya születése előtt vet papírra. Annyira várta ezt a kislányt! Milyen boldog volt, milyen tökéletesnek tűnt minden! Aztán egy ultrahangvizsgálat csonttörékenységet (üvegcsont betegség) mutatott ki a méhében fejlődő magzatnál. A kislányt édesanyja Willow-nak (’fűzfa’) nevezi el, hogy hajlékony legyen, mint a fűz, és ne törjenek a csontjai. Ezzel természetesen nem védheti meg őt attól a rengeteg –akár száznál is több – töréstől, amelyet élete során el kell majd szenvednie.
A kis Willow, mivel betegsége miatt kerekesszékbe kényszerül és alig jár közösségbe, idejét olvasással tölti. Hatéves korára valóságos csodagyerekké fejlődik: hatodikosokat megszégyenítően olvas, roppant választékosan fejezi ki magát, és tárgyi tudása is hatalmas. Ezzel orvosát is meglepi:
>>Tudta, hogy a kulcscsont latin neve, calvicula „kulcsocskát” jelent? Nem csak a kinézete miatt, de azért is, mert ez köti össze egymással a mellkas összes többi csontját… Lapocka: scapula, szegycsont: sternum, kardnyúlvány: processus xiphoideus, és le is tudom írni őket…<<
Valamint tudja, hogy „ A szöcskék vére fehér, a lepkék ízlelőszerve a hátsó lábukon van, a hernyók teste négyezernél is több izomból áll…” és hogy „…a WC-ben cisz hangon folyik le a víz” – azaz abszolút hallással rendelkezik. Féltestvére, Amelia Wikinek becézi, a Wikipédiára utalva. (Mindez nem csupán az írói képzelet szülötte – bár nyilvánvalóan az is közrejátszik, – a csonttörékenyek szellemi képességei átlagon felüliek).
Másrészt viszont egymást követik a sorozatos törések és műtétek. Kirándulni már nem is indul a család házilag készíthető gipszkötés nélkül. A kezelések, vizsgálatok és operációk költsége felemészti jövedelmüket. Egyedüli megoldásnak az a kártérítési per látszik, amelyet Charlotte indíthatna nőgyógyásza, dr. Piper Reece ellen, amiért az nem fedezte fel időben a fogyatékosságot. Csakhogy Piper Charlotte legjobb barátnője, lányaik szinte testvérként nőnek fel. Azon kívül: Charlotte és férje, Sean teljes szívből szeretik a kis Willow-t, akinek kiváló szellemi képességei mellett érzékeny lelke és hatalmas szíve van. Hogyan jelenthetné kis Charlotte, méghozzá a bíróságon, Willow füle hallatára, hogy nem szülte volna meg őt, ha előbb tud a csonttörékenységről? És hogyan dolgozza fel a kislány az egész pert? Hogyan birkózik meg mindezzel Sean és Amelia, aki éppen kamaszkorban van? Neki különben sem könnyű, mert beteg kishúga mellett már nem jut rá elég figyelem – legalábbis nem annyi, amennyire szüksége volna, ezért bulimiába menekül, valamint borotvával vagdossa magát.
Jodi Picoult hiteles és igen részletes képet fest arról, milyen nehézségekkel jár egy súlyosan fogyatékos gyermek nevelése: milyen erkölcsi, anyagi és lelki problémákkal kell megbirkózniuk a szülőknek és testvéreknek. A könyv mégsem csupán szociológiai látlelet, vagy egy betegség krónikája. Az írónő érzékenyen ábrázolja Willow lelki világát is: pajkos humorát, szeretetteljes lényét, kedvességét –ezzel pedig nyilvánvalóan állást foglal, anélkül, hogy didaktikusan tanítana. Könyve nem kórházregény, nem dokumentumregény – bár főhőse élő személy volt – és nem is erkölcsi példázat. „Mindössze” körüljár, és több szempontból bemutat egy bonyolult, sok kérdést felvető helyzetet, és azt, mennyire nehéz időnként megítélni, mi helyes és mi helytelen. A válaszadást azonban az olvasóra bízza.
A regény érdekessége, hogy az eseményeket minden szereplő szemszögéből bemutatja, a végére hagyva a leginkább érintett Willow-ét. Mivel Charlotte a történet szerint sikeres cukrász volt kislánya születése előtt, a fejezeteket az ő receptjei tarkítják.
Jodi Picoult Long Islanden született 1966-ban. A Princetoni és a Harwardi Egyetemen szerzett diplomát. Könyvei olyan, akár tabunak számító, de mindenképpen kényes témákkal foglalkoznak, mint a leszbikus párok kapcsolata (Gyere haza), a szervátültetés (A nővérem húga), a fogyatékos vagy mentálisan terhelt gyereket nevelő családok (Törékeny, Házirend).
Regényei hitelesek, alaposan, pontosan kidolgozottak, minden témához komoly kutatómunkát végez. A Törékenyhez csonttörékeny barátnője tapasztalatait és egy valódi orvosi esetet használt fel, melynek forrása a könyv végén megtalálható.

Rónai Mónika