Akik olvassák könyvismertetéseimet, tudják, hogy soha nem az elolvasott művek tartalmát írom le, hanem gondolataimat, benyomásaimat osztom meg az érdeklődőkkel, és ebbe természetesen a mű írójának életéről, művészetéről is belefoglalok néhány információt, érdekességet.
Így teszem ezt Kipling említett novelláskötetének elolvasása után is.

Rudyard Kipling Bombay-ben született 1865-ben, és Londonban halt meg 1936-ban.
1907-ben elsőként kapott irodalmi Nobel-díjat az angol nyelven alkotó írók közül, és a mai napig legfiatalabbként, 42 évesen. (A legfiatalabb Nobel-díjas tudós Lawrence Brogg, aki 25 évesen kapta meg a fizikai Nobel-díjat.)
(Tévesen elterjedt ismeret, hogy Kipling a Nobel-díjat Kim című regényéért kapta meg az ítészektől. Egész munkásságáért kapta, bár nyílván befolyással volt a bíráló bizottságra elsősorban A dzsungel könyve, de a Kim is.)
Édesapja metodista lelkész volt. Édesanyjáról egy indiai alkirály így nyilatkozott:

”az unalom és Mrs. Kipling nem lehetnek ugyanabban a szobában.”

A gyermek Rudyard családjával 6 éves koráig élt Indiában. Iskolai tanulmányait már Angliában végezte, mint általában minden fiúgyermek, akinek szülei az angol gyarmatokon éltek. Kipling és szülei is anglo-indiainak vallották magukat egész életükben. Több későbbi novellájában ír olyan angol gyermekről, aki jobban beszél hindiül, mint angolul, és indiaiként gondolkozva, a hindi nyelvből fordít ügyetlenül angolra, amely pedig elvileg az anyanyelve lenne.

Szülei ifjú házasként – nyílván nagyon szerelmesen még – a Staffordshire-beli Rudyard tónál barangoltak egyszer. A táj szépsége annyira elvarázsolta az ifjú házasokat, hogy elsőszülött fiúk e tóról kapta különleges nevét.

Kipling felnőtt korában bejárta az egész világot. Élt Amerikában, gyermekkora színhelyén Indiában pedig mint újságíró dolgozott, a lahori Civil and Military Gazette-nél. (Első novellái is ebben a lapban jelentek meg, mikor új főszerkesztőként Kay Robinson került a lap élére.) Azokban az években, mikor Európában élt, politikával is foglalkozott. Lelkesen támogatta az angol gyarmatpolitikát.

1886-ban jelent meg első verseskötete: Szolgálati nóták címen. Első prózai történet- gyűjteménye 22 éves korában látott napvilágot egy kalkuttai kiadónál, 1888-ban, „Egyszerű hegyi történetek” címen. Ettől kezdve hatalmas tempóban írt. Egymás után jelentek meg novelláskötetei. Legismertebb regénye A dzsungel könyve 1894-ben jelent meg. Másik híres regénye a Kim 1901-ben. Egyik kritikusa szerint a Kim az őrdöngős, „India himnusza”. Az biztos, hogy a Kim az a regény, amelyben nyugati író még soha olyan szeretettel nem írt a Keletről, mint Kipling írt a Kimben Indiáról.

A Kim magyarul 1930-ban jelent meg először, Bartos Zoltán fordításában. Majd 1989-ben adták ki ismét. Ez a tény is bizonyítja, hogy Kipling írói megítélése Magyarországon (de valójában az egész világon is, de különösen Indiában) igen érdekes, és kétféle. Ennek oka nyílván Kipling politikai nézeteiben keresendő. Állásfoglalása az angol gyarmatbirodalommal és annak terjeszkedésével kapcsolatban, befolyásolta Kipling korabeli, és későbbi írói megítélését is.

Félreértelmezve Kipling politikai hitvallását, bírálói a „fehér ember felsőbbrendűségét” vetik az író szemére. Tény, hogy az író az angol gyarmatpolitika feltétlen híve volt. Fenntartás nélkül támogatta a birodalom terjeszkedését, de őszinte szeretettel és hittel szerette volna civilizálni a meghódított területek bennszülöttjeinek életét. Vagy, legalább a 20. századi angol életmódhoz közelíteni. Véleményem szerint ez Kiplingnél elsősorban életszínvonal-szintet jelentett, és nem kulturális és vallási beolvasztást. Ha azt jelenti, akkor nem tudott volna olyan különös megértéssel írni Indiáról, és olyan őszintén a gyarmati angol tisztviselőkről és katonákról. Hogy hitt a birodalom politikájában? Ez szinte természetes, hiszen angol volt. Hogy támadta a hindu gyermekházasságokat és a fiatal, szinte gyermeközvegyek máglyahalálát? Természetesen. Hiszen az egyetemes emberiesség tudatában tette ezt. Hogy ezzel bírált egy évszázados vallási hagyományt? Igen! Ha az a hagyomány embertelen és gonosz!

Kipling tökéletes megértéssel és átéléssel tudott írni hőseiről, legyenek azok angol ezredesek, avagy hindu koldusok. Ezért olyan hiteles minden írása.

(A Kim következő kiadása 2006-ban történt, de akkor már Sári Júlia tollából egy új, teljes fordítást vehetett kézbe az olvasó, Tandori Dezső versfordításaival kiegészítve. Érdekes összehasonlítani a két fordítást. Bartos Zoltán 1930-as fordításából pl. teljes egészében hiányoznak az angol eredetiben meglévő versek.)

Kim, vagyis Kimball O’Hara egy ír őrmester és egy indiai dajka árva gyermeke, akit „az Egész-világ-kis-barátjának hívnak”. Kicsi, vékony, fürge, okos, minden helyzetben feltalálja magát, és ő az a fiú, aki jobban beszéli India nyelvjárásait, mint az anyanyelvét. Valójában pedig kém és kalandor.

„Tégladarabok, hulladékok, összezsúfolt lovak és mosdatlan lovászok között feküdni nyirkos éjjelen: ilyen ágy kevés fehér fiúnak volna ínyére, de Kim szerfölött boldog volt. Változatos hely, foglalkozás és környezet: ez volt Kim egyik lételeme.” 1.(Bartos Zoltán fordításában a nyolcadik fejezet. 132. o.)

„Kimnek megvolt a véleménye a bűbájosságról: amit eddig hallott róla, abban nem bízott. Mikor kamasszá cseperedett, megtanulta elkerülni a hittérítőket és a komoly külsejű embereket, akik megkérdezték, hogy kicsoda és mit csinál. Mert Kim semmiben sem vitte valami sokra. Igaz, hogy ismerte a fallal körülkerített Lahore városát, a Delhi-kaputól egészen a legkülsőbb sáncárokig. Egy gyékényen árult olyan emberekkel, akik különösebb életet éltek, mint amilyenről Harun al Rasid álmodott, így az ő élete is olyan regényes lett, mint az Ezeregyéjszaka meséi. De a hittérítők, meg a jótékony egyesületek titkárai nem látták be ennek fenséges szépségeit.” 2.(Bartos Z. ford. első fej. 6. o.)

És így olvasható ez a részlet Sári Júlia fordításában, a 7. oldalon:

„Kimnek is megvolt a maga véleménye róla. Amikor a fiú kamasszá cseperedett, megtanulta elkerülni a misszionáriusokat és a komoly külsejű fehér embereket, akik arról faggatták, kicsoda ő, és mit csinál. Kim semmiben sem jeleskedett, igaz úgy ismerte Lahore fallal kerített városát – a Delhi-kaputól egészen a legkülső sáncig -, mint a tenyerét, s olyan emberekkel volt dolga, akik kalandosabb és veszélyesebb életet éltek, mint amilyenről Harun-al-Rasid valaha álmodott, ám a hittérítők és a jótékonysági egyesületek titkárai nem látták ennek fenséges szépségét.”

A két fordításból néhány további, általam önkényesen kiragadott mondat, vagy érdekes szó, hogy ízelítőt kapjanak a két fordító stílusából:

“az Egész-világ-kis-barátja
Fittyet hányva a tilalomnak
Miközben sarkával az ágyún dobolt…
Elhallgatott, mert a lármás Motee Bazár felől egy csoszogó férfi fordult be.

Beléptek az erődszerű állomásra, amely sötéten meredt az éjszakába.
Ölében összekulcsolta kezét és mosolygott, ahogy csak az mosolyog, aki nemcsak önmagának, de szeretettjének is megszerezte a Megváltást…”

“Világ kis barátja
Kimnek tehát volt némi mentsége rá…
Most, miközben az ágyúcsövet sarkanytyúzta…
Kim elhallgatott. Az ékszerészek lármás bazárja felől egy férfi csoszogott feléjük.
Kim és a láma megérkezett a vasútállomásra, amely az éjszaka leple alatt távolról koromfekete erődnek tűnt.
Összekulcsolta kezét az ölében, és szelíden elmosolyodott. Úgy, ahogy az mosolyog, aki nem csupán magának, de annak is üdvösséget nyert, akit szeretett.”

Mára már – szerencsére – a magyar könyvkiadás felfedezte Kipling nagyszerűségét, és egyre több művét adják ki. (A II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár tagkönyvtáraiban hozzáférhető a Bartos Zoltán és Sári Júlia fordította Kim, de angol eredetiben is olvasható. És természetesen Kipling más művei is megtalálhatók a könyvtárakban.) A Száz Bánat Kapuja című válogatás és az Indiai történetek megjelenése is 2009-ben volt.

Az Indiai történetekhez rövid, de igen értékes és érdekes tanulmányt írt Sári László. Megtudhatjuk az írásból, hogy pl. a „Nyugatosok” figyelembe sem vették Kipling írásait, legfeljebb költeményeit fordították le. Kivétel, csupán A dzsungel könyve. Ezt Benedek Marcell fordította le magyarra, 1930-ban.

Szerb Antal foglakozott „csupán” Kipling novellaművészetével. „Legerőteljesebbeknek” az indiai tárgyú írásait találta. Nem véletlenül. Ezek olvashatók a 2009-es kiadású kötetben is. De Szerb Antal kedvelte a „Három testőr” ciklus írásait is. Ezekben sajnos oly sok angol és anglo-indiai tájzsargon és nyelvi bravúr van, hogy szinte lefordíthatatlanok.

Az „Indiai történetek” nagyon jó válogatás Kipling novelláiból. Ízelítőt kaphat az olvasó ebben a kötetben többféle hangulatú Kipling-novellából. Van benne pl egy (A vadonban), amely egy Maugli-történet. Az érdekessége, hogy időben korábban született, mint A dzsungel könyvének történetei, de tartalmában már Maugli felnőtt életéről szól. Nagyon különleges gyermekkorunk kedves hősét felnőttként és családapaként viszontlátni és olvasni, mikor az „erdő ifjú istenének” már magának is gyermeke van, és már dolgozik a „nagy fehér szahiboknak”.
Vagy az „Alma a fájától” című elbeszélés, amelyben benne van India és Kim egész lelke.

A „Georgie Porgie” burmai leány- hősének szerelmes odüsszeiáját pedig soha nem felejti el, aki egyszer is elolvasta.
„A fiatalasszony útja” című elbeszélés ifjú angol házaspárja is oly jellegzetes alakja az angol gyarmati embereknek. Ők azok, akik elefánt-lábbal trappolnak végig Indián, és semmit nem értenek India lelkéből. Számukra csupán „csak egy epizód” marad az utazás. (És még Kiplinget vádolják elfogultsággal és nagyképűséggel az angol emberek javára!!)

Egy biztos. Kipling szerette és értette Indiát. Ez pedig a legtöbb, amit egy fehér ember elmondhat magáról, még akkor is, ha író.
If, (Ha) című költeményét 1895-ben írta Kipling. Ezt a legismertebb versét lefordította magyarra Kosztolányi Dezső, Devecseri Gábor és Szabó Lőrinc is. Érdekességként, álljon itt a három nagy magyar költő fordításában, a költeménynek csak az első és az utolsó versszaka, hogy ízelítőt kapjanak Kipling költészetéből is:

Kosztolányi Dezső: Ha…
Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
ha kétkednek benned, s bízol magadban,
de érted az ő kétkedésüket,
ha várni tudsz és várni sose fáradsz,
és hazugok közt se hazug a szád,
ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,
s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád, …
ha szólsz a néphez s tisztesség a vérted,
királyokkal jársz, s józan az eszed,
ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
s mindenki számol egy kicsit veled,
ha a komor perc hatvan pillanatja
egy távfutás neked, s te futsz vígan,
tiéd a Föld és minden, ami rajta,
és – ami több – ember leszel, fiam.

Szabó Lőrinc: Ha…
Ha fejedet megőrzöd zavarban,
Bár csak szidás ér jóságodért.
Ha kétkedők közt bízni tudsz magadban,
De megérted a mások kételyét.
Ha várni tudsz, s a várás el nem fáraszt.
Rágalmaznak, s nem ejtesz csalfa szót,
Nem gyűlölködsz, bár a gyűlölség eláraszt,
S mégse játszod a bölcset és a jót…
Ha tiszta tudsz maradni tömegben,
s király előtt is őszinte, emberi;
Ha nem bánthat meg sem barát, sem ellen,
Ha nem szolgálva, de tudsz segíteni;
Ha az egész órát úgy betöltöd,
hogy benne érték hatvan percnyi van,
minden kincsével bírod ezt a földet,
s ami még több, ember vagy, fiam.

Devecseri Gábor: Ha…
Ha józanul tudod megóvni fődet,
midőn a részegültek vádja mar,
ha tudsz magadban bízni, s mégis: őket
hogy kételkednek, megérted hamar,
ha várni tudsz, türelmed nem veszett el,
s csalárdok közt sem léssz hazug magad
s nem csapsz a gyűlöletre gyűlölettel,
de túl szelíd s túl bölcs szavú se vagy… ha tudsz tömeggel szólni, s él erényed
királlyal is, és nem fog el zavar,
ha ellenség se, hű barát se sérthet,
ha szíved mástól sokat nem akar;
ha bánni tudsz a könyörtelen perccel:
megtöltöd s mindig méltó sodra van,
tied a föld, a száraz és a tenger,
és – ami még több – ember léssz, fiam!

Kipling 1892-ben nősült meg, és a menyasszonyt Henry James kísérte az oltárhoz. Az ifjú pár egy kunyhót bérelt ki Vermontban (USA), és itt éltek nagy boldogságban. Első leánykájuk december 29-én született, az „Örömkunyhóban”. Az édesanyának december 31-én, az ifjú apának pedig december 30-án volt a születésnapja. Így tehát pontosan érkezett a gólya, és még humora is volt. Ebben a kunyhóban kezdte el írni Kipling A dzsungel könyvét, de az elkövetkező négy évben a Maugli történeteken kívül még rengeteg verset és novellát is írt itt a boldog apa.
A Kipling család 1896-ban egy családi vitából származó, és elburjánzó nagyfokú nyilvánosság miatt örökre elhagyta az Amerikai Egyesült Államokat, és az angliai Torquayben telepedtek le. John fia már itt született 1897-ben. (Hozzá írta a Ha című költeményt.)

Kipling gyermektörténetei csodálatos klasszikusok, melyek örökre fennmaradnak a világ irodalmában.
Bár, valójában ezek a történetek nem is igazán gyermekmesék, hiszen nagyon is komoly, örök emberi tanulságokat tartalmaznak a mélyben, csupán olyan formában vannak megírva, hogy gyermekek is olvashatják, mint mesét.

Nem csak a Maugli-történetekre gondolok, bár „a félelem születése” történet A dzsungel könyvében, egyáltalán nem gyermekmese. De pl. a magányosan sétáló macska, vagy azok a történetek, amelyekből megtudjuk, hogy miért hosszú a kiselefánt ormánya, vagy miért rücskös a rinocérosz bőre, miért csíkos a tigris, miért foltos a leopárd, … s folytathatnám , minden kor kisgyerekeinek, de szülőiknek is kedves és tanulságos meséi. Nem is beszélve Riki-Tiki Téviről, a kíváncsi és bátor mongúz-gyerekről, akinek családi jelszava: ”menj és nézz utána”, harci kiáltása pedig valahogy így hangzik: „riktiktikitikicsk”!

Szerb Antalnak van egy igen szellemes elmélete arról, hogy sok angol mű miért vált gyermekolvasmánnyá. Véleménye szerint a francia írók végzete, hogy a sok nemi részlet miatt pornográf bélyeget kaptak, az angol írók művei pedig a szexualitás hiánya miatt váltak elsősorban az ifjúság olvasmányaivá. („Csak semmi szexet kérem, mi angolok vagyunk!”)

(De Kipling két tudományos-fantasztikus novellát is írt. Mindkettő a 21. században játszódik: „Az éjjeli postával”(1905), és „Könnyű, mint az ábécé” (1912) címen.) Magyarul 2010-ben jelent meg a Metropolis Media Kiadó gondozásában, „Kívánságok háza” címen.

Kiplinget a novella megújítójaként, mestereként tartják számon az irodalomtörténészek. Kivételes tehetsége volt történetek elmeséléséhez. Oly varázslatosan tudott színes ecsetvonások helyett, csupán néhány szóval plasztikus képet festeni hőseiről, jellemükről, a csodás és rejtelmes Indiáról, mint rajta kívül senki más. Hangulatot, benyomásokat, jellemeket tudott festeni szavakkal.

Fékezhetetlen kíváncsisággal fürkészte a világot maga körül, és megértette az emberi lélek minden apró rezdülését. Megértette, és képes volt elénk tárni a legmélyebb lelki sötétséget és eltévelyedéseket is. Romantika nélkül, de mégis romantikusan tudott írni. Kedvesen, szeretettel, természetesen, póz nélkül. Ezért van nagy hatással Kipling az olvasóira.

A 20. század elején az író már világhírű és nagyon sikeres volt. A BBC egy közvélemény- kutatása alapján tudjuk, hogy a britek legkedvesebb verse Kipling: Ha című költeménye.

A legenda szerint többször felajánlották neki a lovagi címet, de ő nem fogadta el. A valóság viszont az, hogy Viktória királynő nem ütötte lovaggá a britek Nobel-díjas íróját.

Az első világháború tragédiát hozott a család életébe. John fia a loosi csatában életét vesztette (17 éves volt a fiú ekkor, és gyenge látása miatt csak apja segítségével jutott be az Ír Nemzeti Gárdába). E tragédia hatására csatlakozott Kipling ahhoz a sírgondozó társasághoz, akik a világ bármely táján elesett brit katonák emlékkertjét gondozták, és ő választotta ki a Bibliából a sírfeliratokat is. „Nevük örökké fennmarad” (Their Name Liveth for Evermore), és az ismeretlen katonák kövére az „Isten ismeri” ( Known unto God) feliratokat.
1923-ban megírta annak a hősies seregnek a történetét, amelyben fia is szolgált. A hadtörténelem egyik legcsodálatosabb hadtörténeti- tudományos műve született meg ekkor, egy szépíró tollából.

Kipling 1936. január 18-án halt meg – életének 71. évében – gyomorvérzésben, amely egy perforált gyomorfekély következménye volt.
Pedig halálhírét tévedésből néhány nappal korábban megjelentették. (A babona sem örökérvényű?!)

A beteg Kipling így reagált erre a morbid sajtóhibára:

„Épp most olvastam, hogy halott vagyok. Ne felejtsenek el törölni az előfizetők listájáról.”

Rudyard Kipling sírja a Westminster apátság déli kereszthajójában található.
A kiváló író az utókor nagy költőire és gondolkodóira is hatással volt. T.S. Eliott 1943-ban szerkesztette egybe Kipling válogatott verseit.
De nagy hatása volt Paul Andersonra, Jorge Luis Borges és George Orwell művészetére is. India első miniszterelnöke, Nehru a Kimet vallotta kedvenc regényének.

A hivatalos India viszont, a mai napig tudathasadásos állapotban van Kiplinggel kapcsolatban. Könyvei sok ezer példányban fogynak, de az iskolákban és egyetemeken az ő munkásságát nem tanítják Indiában.
Kipling gyermekei közül egyedül Elsie érte meg a felnőttkort, 1976-ban halt meg, gyermektelenül.

Tircsné dr. Propper Valéria