Gondolatok a filmről

A hónap témája novemberben: a film

A film napjaink egyik legnépszerűbb információs, ismeretterjesztő, szórakoztatási és művészeti célú technikai eszköze. Az audiovizuális mozgókép (már régen idetartozik a televíziózás, a videó is) mennyiségét tekintve ma is elsősorban információkat gyűjt, rögzít és közöl.

Ha filmről beszélünk, hagyományosan elsősorban mégis a filmművészetről beszélünk.

A filmművészet a hetedik művészeti ág. Az alkotó művészetek között az első, amelyik a teret és az időt egyszerre: közvetlenül használja föl, időben és térben egyszerre működik.

A mozi (filmszínház) születésének azt a pillanatot tekintjük, amikor a kinematográf feltalálói először tartottak vetítést fizető közönségnek. 1895 februárjában szabadalmaztatták a kinematográfot, a Lumière fivérek találmányát. 1895. december 28-án Louis Jean Lumière és fivére, Auguste saját filmjeikből álló előadásukat a párizsi Grand Caféban tartották.

A Lumière fivérek 1909-ben a londoni Palace varietében levetítették az első színes hatású filmet. 1917-ben a tényleges színes film bemutatkozására az Amerikai Egyesült Államokban a technicolor eljárás adott lehetőséget. Walt Disney fejlesztette ki az eljárást. A Hiúság vására című film 1935-ben készült, de a színes film valódi premierjére 1937-ben került sor Disney Hófehérke és a hét törpe című klasszikusának bemutatójával.

Az 1980-as-1990-es évekre a számítógépek fejlődésével egyre inkább elterjedt a CGI (Computer-Generated Imagery – számítógépes ábrázolás). Ez egyre meggyőzőbbé, könnyebbé és olcsóbbá vált, így fokozatosan kiszorította a maketten alapuló ábrázolást. 2002-ben A Gyűrűk Ura második fejezetében sok ezernyi mellékszereplő nélkül hoztak létre élethű méretű hadsereget több hónapnyi számítógépen végzett képszerkesztés segítségével. Az igazi áttörés egy évvel korábban az animációs filmek terén következett be, a Final fantasy – A harc szelleme című egész estés filmmel, amely teljes egészében számítógéppel készült, és az ábrázolás csaknem fényképhű.

Már a filmtörténet kezdetén felmerült az igény arra, hogy a filmeket valamilyen szempont szerint csoportokba sorolják. Először az irodalmat hívták segítségül, és megszületett pl. a filmvers, a filmeposz, a filmdráma stb., azonban hamar rájöttek, hogy ez nem a megfelelő kategorizálási mód, mivel az irodalom anyaga a szöveg, a film viszont a látványon alapszik.

A mai napig nem sikerült olyan osztályozási rendszert kialakítani, amibe minden egyes film tökéletesen beilleszthető lenne. Van azonban néhány jó szempont:

• Műfaj szerint: a műfajok (zsánerek) alatt a filmek rokonsági csoportjait értjük. Közös bennük, hogy hasonló a történet, a karakterek, a konfliktusok, az ábrázolási módok. A filmeket különböző műfajokba soroljuk a következő paraméterek figyelembevételével: a film hossza, dramaturgiája, témája, történésének helyszíne, történésének ideje.
• A rendező szándéka és a nézői elvárás szerint kétféle filmtípust lehet megkülönböztetni: közönségfilmet és szerzői filmet.
  • A közönségfilmek (tömegfilm, zsánerfilm, műfaji film) a populáris kultúra részét képezik, a tömegek számára készülnek. A készítők célja a profitszerzés, ebből kifolyólag a nézők szórakoztatására összpontosítanak. Szinte mindig besorolhatók egy-egy filmműfajba. Régi, jól bevált történeteket elevenítenek fel, a jó és a rossz örök harcát mutatják be, ahol szinte mindig a jó győzedelmeskedik, az ábrázolási módokban nem igazán kísérleteznek. (A leggyakoribb műfaji filmes irányzatok: burleszk, western, film-noir, bűnügyi film, melodráma, romantikus film, vígjáték, művészfilm, akciófilm, horrorfilm, thriller, filmdráma, bábfilm, rajzfilm, animációs film stb.)
  • Ebből a kategóriából a legjobban kitörni vágyó irányzat a film-noir, nem véletlenül erre az irányzatra építkeztek leginkább a francia új hullám (a szerzői film) megalapítói. A szerzői filmek (rendezői film) a magaskultúra részét képezik. Az uralkodó jegyük nem a műfaj (átalában többműfajúak), hanem a stílus, a rendező személyisége ugyanis átüt a filmen. Jacques Rivette meghatározása a legelfogadotabb, miszerint: “a szerzői film az, amikor a rendező első szám egyes személyben beszél.” Témájuk általában a hétköznapi élet; a mindennapi élet egyszerű embereinek láthatatlan drámáit mutatják meg. Gyakran nagyon eseménytelenek és befejezetlenek. A rendezők szívesen alkalmaznak egyéni megoldásokat, így pl. összekeverik az idősíkokat, az ok-okozati viszonyok néha nehezen érzékelhetők. A szerzői filmek célja legtöbbször nem a szórakoztatás (még Chaplin esetében sem), inkább a szellemi továbbgondolás előidézése, az “elgondolkodtatás”.
  • A XX. század végére létrejött egy harmadik meghatározó irányzat is, amely e két filmtípus között helyezkedik el, amely a szélesebb közönség számára gyárt tömegesen szerzői filmeket, amelyeket a filmtípust meghatározóan kifacsart elnevezéssel tömeg-művészfilmeknek nevezzünk. (Az irányzat egyik legjelentékenyebb képviselője Quentin Tarantino.)
• A valósághoz való viszony szerint beszélhetünk: játékfilmről, dokumentumfilmről és animációs filmről.
  • A játékfilm műfaja az első filmek korában alakult ki, amikor a filmesek ráébredtek, hogy érdemes filmre vinni különféle kitalált történeteket is. A film ekkor lett a szórakoztatóipar egyik alapköve. Az elmúlt 100 év során rengeteg játékfilmes műfaj keletkezett.
  • A dokumentumfilm gyökerei a filmhíradókban fogantak. Olyan tényeken alapuló film, amely valós eseményekről és emberekről szól. A műfaj megnevezése a francia „documentaire” kifejezésből származik, amelyet eredetileg útifilmekre használtak.
  • Az animációs film rajzok olyan fényképészeti reprodukálása, amihez különböző technikákkal mozgást és hangot illesztenek. Az ötletet a rajz és filmkamera segítségével valósítják meg. A művész megrajzolja a cselekmény színterét és szereplőit mozgás közben. Ahhoz, hogy a mozgás láthatóvá váljon, egy 24 rajzból álló sorozatot kell készíteni úgy, hogy minden következő rajzon a mozdulat másik mozzanata látszódjék. Ezután minden egyes rajzot kamerával rögzítenek, s így lesz a 24 rajzból az ábrázolt mozgás egy másodperce. Míg a játékfilm és a dokumentumfilm készítője a valós térből rögzít élő mozgást, a rajzfilm szerzője a teret és a mozgást is megrajzolja.

A filmünnepek, a fesztiválok eseményei, hírei a nagyközönség körébe is eljutnak. Az 1990-es évektől világszerte körülbelül 200 filmfesztivált tartanak meg. Európában a legfontosabbak: a Cannes-i Fesztivál, Berlini Nemzetközi Filmfesztivál, Velencei Nemzetközi Filmfesztivál.

A producerek, rendezők és színészek számára egy fesztivál díj különlegesen fontos jelentőségű, mivel ez gyakran belépő a nemzetközi filmpiacra. Az újságírók gondoskodnak a népszerűségéről, ami számos nagy produkciónak moziközönséget szervez.

Az Oscar-díj (hivatalos nevén Academy Award) az Egyesült Államok legrangosabb filmművészeti díja, amelyet a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia (AMPAS) ad ki több kategóriában 1929 óta. Golden Globe-díj a hollywoodi külföldi sajtó díja, az Oscar-díj előszobájának is nevezik. A César-díj (röviden: César, ejtsd: szézár) Franciaország legrangosabb filmművészeti díja. A BAFTA-díj a Brit Film- és Televíziós Akadémia díja, melyet minden évben több témában és kategóriában ad ki.

És akkor a filmfesztiválokhoz büszkén kapcsolódhatunk Miskolc város szeptemberben 8. alkalommal megrendezett filmfesztiváljával, ami idecsalogatta a filmkészítőket, kritikusokat és a film iránt érdeklődő közönséget. Bátran állíthatjuk, hogy az évek során a Jameson CineFest az egyik legjelentősebb magyarországi fesztivállá nőtte ki magát és egyre komolyabb a közép-európai jelentősége is. 2009-ben Magyarország 16 legjobb művészeti fesztiválja közé került, és jogosultak a “kiváló művészeti fesztivál” cím viselésére.

Varsányi Gyula Népszabadság-beli cikke szerint “Miskolc egy héten át oázis volt a magyar filmes sivatagban”, továbbá a versenyprogramot “karakteressé az tette, hogy tudatosan egyensúlyozott a művész- és műfaji film határán.” Az Élet és Irodalomban Báron György így írt:

“… a Jameson CineFest, a fiatal film miskolci szemléje nemcsak él és túlél, hanem meg tudta őrizni azt a magas színvonalat, amivel az utóbbi években kiemelkedett a honi fesztiválmezőnyből… a mezőny egésze biztos ízlésről és a nemzetközi filmtermés beható ismeretéről tanúskodott.”

“A CineFest ma már vitathatatlanul hazánk legjobb nemzetközi fesztiválja. Nyolc év munkája érett be idén szeptemberben” – írta Kolozsi László a Revizorban, az NKA kritikai portálján. “Aki ott volt – írja továbbá -, azt hihette, egy olyan országban él és egy olyan városban vendégeskedik, ahol fontos a kultúra. És ennél többre, a jelen pillanatban, egyetlen fesztivál sem törekedhet.”

A miskolci filmes hagyományokhoz kapcsolódik a Miskolci Városi Könyvtár és Információs Központ a novemberi filmhónappal, ahol a látogatók részt vehetnek vetítésen, a filmekről folytatott beszélgetésen, és természetesen böngészhetik, olvashatják a könyvtárainkban fellelhető filmes szakkönyveket.

A témához kapcsolódó könyvek a Szabó Lőrinc Könyvtárban

• 303 magyar film Amit látnod kell, mielőtt meghalsz
• 501 filmrendező
• 501 filmsztár
• 1001 film Amit látnod kell mielőtt meghalsz
• A filmművészet nagykorúsága
• A filmművészet új útjai
• A hetedik művészet : A film formanyelve : A film drámaisága
• A magyar játékfilm története a kezdetektől 1990-ig
• Film kislexikon
• Filmszínészek
• Gutenbergtől Spielbergig
• Ki kicsoda a magyar filmművészetben
• Quentin Tarantino : az ember, a mítoszok és a filmek
• Új filmlexikon

A fent felsorolt könyveket keressék a Szabó Lőrinc Könyvtárban — kollégáink állnak rendelkezésükre!