John Grisham 1955-ben született Jonesboroban. Eredeti neve Jonathan Bommes, amerikai regényíró, eredetileg jogász.
Mai napig legismertebb regénye – véleményem szerint – A pelikán ügyirat. Valószínűleg azért, mert nagyon jó film készült belőle 1993-ban, Alan J. Pakula rendezésében, olyan remek színészekkel, mint Julia Roberts és Denzel Washington. És kivételesen ez a film tökéletesen vissza tudta adni – sőt talán még jobban – a könyv hangulatát, izgalmát, mondanivalóját és érzékeltetni tudta a mű feszültségét, egy összeesküvés bonyolultságát.
Grisham jogász volt és korábban praktizált is. Nagyon sok regénye játszódik a tárgyalótermek, az ügyvédek, ügyészek világában. Így aztán valamilyen szinten mindegyik műve életrajzi indíttatású is egyben. Valamennyi “jogászregénye” tele van feszültséggel, izgalommal és szinte krimi jellegű elemekkel, amelyek folyamatosan fent tudják tartani az olvasó érdeklődését.
Grisham egy megrázó ügyvédi élmény hatására kezdett el írni és végül erre az élményre vezethető vissza az is, hogy elhagyta az ügyvédi pályát. 1984-ben tanúja volt egy 12 éves kislány vallomásának, aki erőszak áldozata lett és akinek apja maga vett elégtételt a tettesen. Ebből a megrázó élményből született a “Ha ölni kell” című regénye, amelyet eleinte visszautasítottak a kiadók, és csak 1988-ban jelent meg nyomtatásban. Grisham neve egycsapásra ismert lett és megszületett John Grisham, az író.
Második regénye 1991-ben a legnagyobb példányszámban eladott regény lett, címe “A Cég”. A kilencvenes évek legsikeresebb írójának választotta meg a Publishers Weekly című szaklap. A pelikán ügyirat csak az Amerikai Egyesült Államokban több mint 11 millió példányban jelent meg.
Életrajzi adataiból még további két tény köszön vissza regényeiben, mint meghatározó gyermekkori-fiatalkori élmény. Az egyik baptista hite, a másik pedig kedvenc baseball-csapata iránti lelkesedése, hiszen kedvenc klubja a St. Louis Cardinals. Gyermekfejjel arról álmodott, hogy profi baseball-játékos lesz. Többszörösen visszatérő motívum ez regényeiben. 1994-ben kiadói tevékenységbe kezdett és megmentette a csődbe jutástól a pénzügyi nehézségekkel küzdő The Oxford American magazint. Itt jelent meg folytatásban “A festett ház” című regénye, amely regény témáját tekintve időszaki szakítást jelentett addigi jogi-politikai tárgyú műveihez képest.
A festett ház Grisham gyermekkorának színhelyére varázsolja vissza az olvasót, mégpedig a Mississippi-Missouri gyapottermelő-rabszolgák vidékére. Természetesen rabszolgák már nincsenek, de az élet nem sokkal könnyebb most sem.
“A hegylakók és a mexikóiak ugyanazon napon érkeztek, szeptember elején, szerdán, 1952-ben. A Cardinals öt ponttal volt lemaradva a Dodgers mögött, és már csak három hét volt hátra a szezonból, ami azt jelentette, hogy ez a bajnokság is elúszott. A gyapot viszont már apám derekáig ért, magasabb volt én, és vacsora előtt apám és nagyapám egyre gyakrabban mondogatta – persze úgy, hogy más ne hallja -, hogy »jó termés ígérkezik«, amiben már évek óta nem volt részünk.”
A festett ház nem jogi krimi, nem bűnügyi regény, még akkor sem, ha ebben a regényben is van gyilkosság és bűneset. 2001-ben jelent meg. A regény lent délen, Arkansasban játszódik, 1952-ben, egy gyapottermelő család birtokán — az eseményeket a család egyetlen gyermekének, a hét éves Luke-nak a szemével látjuk. Luke meséli el az eseményeket, úgy, ahogy a gyermek látja és érti a felnőttek világát és tetteit.
“- Pedig sokkal szebb házunk van, mint a tiétek, kölyök. Akár hiszed, akár nem. Sokkal szebb… Sokkal nagyobb, és a verandája is kétszer akkora, mint a tiétek. És bitumenes bádogtető van rajta. És tudod, mi még? El se fogod hinni, kölyök. Festék. A mi házunk ki van festve. Fehérre. Láttál már fehérre festett házat, kölyök?”
Lassan hömpölygő, lassú sodrású a regény, mint maga az “old river”. De magával ragadó, érdekes, mint mikor megárad a folyó és elsöpör mindent. Földet, gyapotot, házat, embert, álmokat. Mint Grisham gyermekkori kedvenc írójának Steinbecknek műveiben.
A festett ház jelkép. Sok mindent jelenthet. A fejlődést, a változást, de a megértést, a szeretetet, az együttérzést is. A változás iránti igényt. És mindezt egy hét éves gyermek éli meg és meséli el.
A regény története egyszerű. Idénymunkások érkeznek a farmra, gyapotot szüretelni. Évek óta a legjobb szüret ígérkezik. Fehér családok a hegyekből és indiánok Mexikóból. A feszültség és az ellentétek a kezdetektől érződnek a levegőben és egy fiatal lány álmai ki is lobbantják azokat. Luke, aki gyermek létére mindenből kiveszi a részét – munkából, küzdelemből, gondokból – és aki még soha nem hazudott, gyermeki ártatlanságában tanúja lesz egy brutális gyilkosságnak. Ez a gyilkosság változtatja meg örökre a városka, a család és Luke életét.
Luke hét évesen szembesül a külső világ kegyetlenségével és a természet mindenható könyörtelenségével. De talán ez a könyörtelenség edzi meg lelkét, és végső soron a kegyetlen események adnak lehetőséget arra, hogy a család fiatalabb tagjai, Luke és szülei elköltözhetnek a farmról és új, más, talán tartalmasabb életet kezdhetnek élni máshol, a városban, fent északon, de a nagyszülők nélkül, a gyökerek, az ősök nélkül, saját múltjuk nélkül.
“Amikor végre sikerült elszakadnom az ablakon túl elsuhanó tájtól, anyámra néztem. A feje kissé hátrahajtva a támlán pihent. A szeme csukva volt, és a szája sarkában lassan megjelent egy halvány, pajkos mosoly.”
Tircsné dr Propper Valéria
John Grisham “A festett ház” című regényét keressék a könyvtár Katalógusában!

Eddig nem érkezett hozzászólás