Thomas Gifford - Assassinók

Thomas Giffordnak (1937. május 16. – 2000. október 31.), a krimi műfaj nagy amerikai alakjának “Assassinók” című regénye először 1998-ban jelent meg magyarul, “Bérgyilkosok” címen. A regény 1982-ben játszódik, cselekménye pedig egy bonyolult vatikáni-történelmi cselszövés körül bonyolódik.

Amikor olvastam a regényt, önkéntelenül is felmerült bennem a kérdés, hogy “mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás?”. Vagyis: Gifford “Assassinó”-ja, vagy Dan Brown “Angyalok és démonok”-ja? Mert én bizony egy kicsit párhuzamot vontam a két regény között. Nos, kutattam egy cseppet és rátaláltam a keresett információkra, mely szerint Gifford könyve 1990-ben jelen meg, Brown pedig 2000-ben irta meg nagysikerű művét. Szóval úgy tűnik, hogy a tyúk volt előbb.

Gifford regénye nagyon érdekes, nagyon kalandos — és nagyon vastag. Ráadásul még rettentő nagy a mérete is. Ezért aztán kézben tartani sem volt könnyű olvasás közben.

Ám nagyon elgondolkoztató és gondolatébresztő történelmi eseményekről ír, fordulatosan. Nagyon jó a magyar fordító, Sóskuthy György stílusa is. A II. világháború német műkincsrablásai és ezek kapcsolata a Vatikánnal ill. Pius pápával fonódik egybe egy mai gazdag amerikai család életével és egy várható új pápaválsztás politikai cselszövéseivel.

Akinek tetszett Brown könyve, azoknak az olvasóknak ajánlom ezt a művet is, bár az én véleményem az, hogy Gifford műve sokkal alaposabb és komolyabb is, ha úgy tetszik. De nem ajánlom azoknak az olvasóknak akik nem tudják elfogadni a katolikus egyház bírálatát. Időnként közhelyszerűnek tűnő, de igen elgondolkoztató, szinte filozófiai mondatokra is bukkanhat a figyelmes olvasó. Bizonyságul néhány idézet a műből:

“Ha a tudatlanság boldogit, akkor ostobaság bölcsnek lenni.”

“Tudatlanság és hit. Isten is egymásnak teremtette őket.”

És egy hosszabb idézet, amely – véleményem szerint – a regény hangulatából is sokat elárul:

“Az egyház története mindig is mintákkal zsúfolt faliszőnyeghez hasonlított, tele ordító arcokkal és felhasított hússal, bőven zubogó vérpatakokkal, féktelen ambíciókkal, mohósággal, korrupcióval, cselszövéssel és menetelő seregekkel…”

“Nem számít, hogy adott pillanatban kit kínzott és kit gyilkolt meg az egyház… Az emberben mindig is benne volt a jó és a rossz is, [...] A jó mindig nagyobb volt, legalább is igy tanították nekünk…”

És a regény végéről a megtisztulás néhány mondata:

“Hó szálingózott be a szobába, a karácsonyfa fényei fényesen, vidáman pislogtak. Három sebesült vagy halott, egy ledöntött medve, és egy pogány, akinek az elméje hosszú sétára indult, s céltalanul bolyongott a valamennyiünket elborító sötétségben.”

Kellemes olvasást kívánok!

ajánlja Tircsné dr Propper Valéria

A könyvet keresse online Katalógusunkban, illetve személyesen a Petőfi Sándor Könyvtár és a Szabó Lőrinc Könyvtár állományában!