A szolgálólány meséje

Margaret Atwood 1939-ben született Booker-, Arthur C. Clarke- és Nebula-díjas kanadai irónő,akinek műveit hazánkban sajnálatosan kevesen ismerik. A szolgálólány meséje c. regénye a britek szerint a XX. század száz legnagyszerűbb könyve között az 58. helyet foglalja el. A regényből 1990-ben Volker Schlöndorff Harold Pinter Nobel-díjas író segitségével filmet forgatott.

“Orwell 1984 cimű regényének méltó párja ez a regény” — írja a fülszöveg. És valóban, a regény egy orwell-i ihletésű disztópia, vagyis negativ utópia. Vagyis tulajdonképpen fantasztikus irodalom. Egy jövőbeni vallási társadalomban játszódik, amely talán a sugárfertőzött mai Amerikai Egyesült Államok területén jött létre (egy kis fricska a kanadai irónő részéről a “nagy szomszédnak”).

Az ultrakonzervatív Gilead Köztársaság az a hely, ahol én, mint nő, nagyon nem szeretnék élni. Orwell 1984-e “férfiregény”. Atwood Szolgálólánya pedig – ebben az értelemben – “női regény”. Hiteles, nyomasztó, torokszorító — és mindenképpen elgondolkodtató.

A befejezés pedig nem old fel semmit, nem nyújt megoldást, nem gyújt reménysugarat és nem végződik amerikai módra happy enddel. Félelemmel teli, nyomott hangulat árad a regényből és az olvasó csak is azzal a tudattal teheti le, hogy “ezt nem akarom, soha, semmi áron”!

ajánlja Tircsné dr Propper Valéria

A könyvet – és Atwood további műveit – keresse a könyvtár online katalógusában.