Kurt Vonnegut: A hazátlan ember

A hazátlan ember Kurt Vonnegut utolsó könyve. Ezt azért sietek leszögezni, mert Vonnegut írásai hajlamosak beszippantani (esetleg: elborzasztani) a befogadót, aki eztán mind többet és többet akar majd olvasni a szerzőtől (esetleg: soha többé nem venni Vonnegut-könyvet a kezébe). Ennek ellenére nem mondhatom, hogy ezt olvassák el utoljára.

Ezt olvassák el először. Esetleg: olvassák el bármikor. Vagy akár többször is. Sokszor.

Vonnegut furcsa ember. Megvan a véleménye mindenről, sőt, hangoztatni is meri azt. Méghozzá úgy, hogy az olvasó a hasát hajlamos fogni nevettében, holott a téma: ő maga. Saját gyengesége, gonoszsága, értetlensége, lázadása, oktalansága, kicsinyessége, fukarsága, arroganciája, kapzsisága, hataloméhsége, szeretetéhsége, kiszolgáltatottsága (és gondoljanak ide még pár hasonlót). Ez persze nem jelenti azt, hogy Vonnegut minden írása keserű lenne. Keserédes, mondjuk. Egészségesen kritikus. Nem is, inkább egészségtelenül kritikus. Ám minden könyvben, a sorok között, a betűk mögött, a felszín alatt ott lappang: az emberi faj voltaképp egy szörnyen csodálatos valami. Megérdemli, hogy éljen. Ahogy azt is, hogy a halálba rohanjon.

Vonnegut humanista. Olyannyira, hogy ’92-ben az Amerikai Humanisták Egyesülete (AHA) az “Év humanistája” címet adományozta neki. Olyannyira, hogy az AHA tiszteletbeli elnökévé választották (amely tisztségben egyébként Isaac Asimovot váltotta). Vonnegut tehát tisztelte az embert — annak minden gyarlóságával együtt.

A hazátlan ember 2005-ben jelent meg Amerikában, 2006-ban itthon, többé-kevésbé tehát aktuális társadalomkritika. Kitűnően érzékelteti, hol tart most a világ és az ember, ahogyan azt is, merrefelé halad. És a figyelmesebbek azt is kiolvashatják belőle, hogy merrefelé kellene haladnia, ha egy kicsivel jobban érvényesülne a józan ész.

Kurt Vonnegut utolsó könyve voltaképp nem több és nem más, mint számtalan önéletrajzi ihletésű írása: csapongó és valahogyan mégis összeszedett. Az olvasó azonban mégis úgy érzi, hogy A hazátlan ember megkoronázza a 2007-ben elhunyt író életművét — valamit lezár azzal, hogy utoljára elmondja véleményét erről a szerethető-gyűlölhető fajról: az emberről.

(psztrnk)

A könyvet – és Kurt Vonnegut számos más művét is – megtalálja a könyvtár online katalógusában.