A könyv borítója

Az elmúlt évek során meglehetősen sok olyan regény jelent meg, amely a gésák életével foglalkozott, és a gésa-foglalkozás rejtelmeiről írt. Talán legismertebb gésa-regény Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai című műve. Valószinűleg azért ez, mert 2005-ben Oscar-díjas filmet rendezett belőle Rob Marshall.
A gésák titokzatos világa mindig is megmozgatta a nyugati világ olvasóinak képzeletét. De a “Kiharu” egy kicsit más, mint az eddig megjelent gésa-regények. Valójában nem is annyira regény, mint inkább életrajzi emlékirat, és inkább az “Egy gésa emlékirataira” lehetne azt mondani, hogy regény.

A Kiharu szinte szakkönyvnek hat, olyan sok japán kifejezés és név szerepel benne. Az írónő valóban nagy hangsúlyt fektet arra, hogy az olvasó megismerkedjen a gésák titokzatos világával. Eleinte kicsit nehéz és szokatlan is olvasni a művet, a sok-sok nagyon idegen japán szó miatt. De ha valakit igazán érdekel, akkor 40-50 oldal után el tud vonatkoztatni a japán szavaktól és nagyon érdekessé, olvasmányossá válik a könyv.

Kiharu gésa célja a regénnyel nyíltan az, hogy az érdeklődő kívülállóknak elmesélje a különbséget a gésák és a japán prostituáltak között. Meg akarja védeni a gésák becsületét, mivel hosszú élete során őt magát is sok megaláztatás érte gésa mivolta miatt. Elmeséli, hogy a simbasi gésák magas szintű művészeti képzésben részesült táncosnők vagy énekesnők, akik jártasak a társadalmi érintkezés különféle formáiban is.

A regény három fejezetben, három korszakra bontva meséli el Kiharu életét: a II. világháború előtt, után, majd pedig az amerikai éveket.

Egy erős, tiszteletre méltó asszony képe rajzolódik ki előttünk, aki igyekszik megállni a helyét a történelem viharaiban. Tiszteli a hagyományokat, támogatja családját, de nyitott az újra, példát mutatva korunk asszonyának — akár gésa, akár nem.

ajánlja Tircsné dr Propper Valéria

A könyvet keresse a Petőfi Sándor Könyvtár és több más tagkönyvtárunk állományában!