Az agyonhasznált, hiányossá kopott könyv gerincmérete csupán 15 cm. 18. századi barna, félbőrkötés-maradványai vannak, akkor vághatták szövegbemenően körül. A 17. században „Stephanus Bognár”, a 18. században „Johannes Vajda” tulajdona volt.

Szerzője Petrus Ramus (1515-1572), a párizsi egyetem tanára, humanista filozófus. 1561-ben áttért a protestáns hitre. Tanítványai körében népszerű, a hivatalos körök nem kedvelték, bár voltak nagyhatalmú pártfogói is. Elvetette a skolasztikus logikát, a módszer és a józan ész kérdései foglalkoztatták.

A kiadás évének (1573) megállapításához a prelimináriák vizsgálata vezetett. Van ajánlása 1556-ból, P. Ramus tollából, Lotharingiai Károlyhoz. A 2-3. ajánlást a bázeli kiadást szorgalmazó Freigius írta 1573-ban, a Ramushoz szóló latin és görög nyelvű üdvözlő versekkel együtt. Ezt követi P. Ramus köszönő levele Freigiusnak címezve, Genfből keltezve: 1570. július 4. A következő levelet ismét ő írta, ismét Freigiushoz, megköszönve közreműködését és műveinek népszerűsítését: 1572. augusztus 16-án. Petrus Ramus 1572. augusztus 24-én a Szent Bertalan-éji vérengzések áldozata lett. Freigius őszintén gyászolja és méltatja tudóstársát, akinek augusztus 16-i levele talán az utolsó levél volt életében.

A könyv szövegoldalai takarékosan, sűrűn szedettek. Néhány iniciálé díszíti: az előszavakban három, szöveg-kezdetnél egy. Figyelemreméltó az A1a szövegoldal „Q” iniciáléja: sötét alapon fehér betűtest, benne női fejet ábrázoló portré.