A Lévay József Muzeális Könyvtár állománya mára tartalom és érték szempontjából egyedülálló és egyedi gyűjteménnyé vált. Egyedülállóvá az teszi, hogy a hasonló sorsú, fennmaradt régi iskolai könyvtárak között nincs hasonló színvonalon feltárt, rendezett, az olvasóközönség előtt megnyitott, kutatható muzeális gyűjtemény. Az állomány egyediségét, értékét pedig az adakozóknak köszönhetjük, akik a legértékesebb, a legrégibb, legbecsesebb könyveikről mondtak le a köz javára, ahogyan ezt a könyvekben fellelhető számtalan kézírásos bejegyzés tanúsítja.

Így került a könyvtárba például a Miskolci kódextöredék, amely a Vitkovics-kódex sokáig hiányzó, elveszettnek vélt részének bizonyult, az egyetlen ősnyomtatványunk, vagy az a 100 darab 1600 előtti antikva, amelyeket a vándorló diákok hoztak magukkal többnyire német nyelvterületről.

Tematikailag a 16. századi könyveink öt nagyobb mai szakterülethez tartoznak – teológia-filozófia, természeti tudományok, történelem, classica-philológia, jogtudomány -, bár a tudományterületek között éles határvonalak nem húzhatóak. Az antikvák nem csupán tartalmukban, hanem a kísérő illusztrációkat tekintve is jelentős darabjai a könyvtárnak. Ezek bemutatására “Kincsek a Lévay József Muzeális Könyvtárban” címmel új rovatot indítunk Garamvölgyi Ernőné könyvtáros kutatómunkájának felhasználásával. A rovat célja, hogy cikkeivel az olvasó bepillantást nyerjen ezen értékes könyvek rejtett világába.

A bázeli Biblia (E334)

Bázelben 1504-ben Johann Amerbach, Johann Petri és Johann Froben közösen kiadtak egy hat kötetes bibliát, Hugo St. Caro-féle szöveggel, kommentárjaival, illetve postilláival. A hat kötet szétszórtan megtalálható a hazai könyvtárainkban. Ebből a kiadásból való könyvtárunkban egy 2. kötet.

Hugo St. Caro francia dominikátus, Sabinae kardinálisa. Életrajzi adatai hiányosak. Tudós teológus, héber, görög, latin nyelvismeret birtokában javította és fordította a Bibliát, készített bibliai konkordanciákat, bibliamagyarázó beszédeket.

Ez az egészen korai 16. századi könyv morfológiailag még az ősnyomtatványokhoz áll közel. Mai értelemben vett címlapja nincs. A mű Hugo cardinális prologusával kezdődik, két hasábban szedett szövegében a 7 kezdő soron átmenő nagyságú, vörös-kék színezésű “A” iniciáléval van díszítve.

A dokumentumot nagyobb felbontásban is tanulmányozhatja a képre kattintva!

A Szent Jeromos zsoltárokhoz írt előszava után arany alapozású, kékkel színezett “B” iniciálé van, zöld-vörös keretben.

A dokumentumot nagyobb felbontában is tanulmányozhatja a képre kattintva!

Az incipit a következő oldalon egy kisebb méretű, hasonlóan színezett “B” iniciáléval ékesített, mindkét esetben a “Beatus” szó kezdeteként. A 32 cm-es gerincméretű, 327 számozott levelet tartalmazó nagy kötetben nincs több díszített, keretes iniciálé, bár a helyüket kihagyták. A továbbiakban a díszítés vörös, illetve kékkel színezett, utólag berajzolt kezdőbetűkre korlátozódik.

A dokumentumot nagyobb felbontában is tanulmányozhatja a képre kattintva!

Kötését a 16. században kapta: fatáblás egész bőr. Sötétbarna, nagyon kopott vaknyomásos keretét görgetős eljárással díszítették. A görgetőn az ismert palmettás minta található. Ezt követően egy szélesebb, bibliai jelenetes, lemezes díszítés látható. A tükörben ismét keretet képez a kötő: “Caritas, Spes, Fides” felirattal az erényeket szimbolizáló női alakos lemezekkel. A középdísz lemezén egyszerű koszorúba fonódó levél- és vázamotívum a díszítés. E fölött található egy “P. H.” monogram.

A dokumentumot nagyobb felbontásban is tanulmányozhatja a képre kattintva!