A Petőfi Sándor Könyvtárban 2011. november 29-én került sor “A magyar történelem századai” című sorozat legutóbbi, “Az Anjouk kora” című előadására. Az előadó Dr. Süttő Szilárd egyetemi adjunktus, a Miskolci Egyetem tanára volt.

Az Anjouk kora Magyarországon 1301-től, I. Károly – vagy ahogy emlegetni szoktuk, Károly Róbert – király trónra kerülésével kezdődött (okleveleken egyébkélnt a király mindig “Carolusként” írta alá nevét).

III. Endre halálával kihalt az Árpád-ház férfi ága. Egy kortárs szavait idézve:

…letört az utolsó aranyágacska Szent István nemzetségfájának hatalmas törzséről.

A XIII. századra a központi hatalom meggyengült és a király halála után trónviszályok törtek ki. Az összes európai uralkodóház, amelyeket dinasztikus kapcsolatok fűztek az Árpád-házhoz, szerette volna megszerezni magának a magyar koronát.

Legesélyesebbnek Károly Róbert bizonyult, aki V. István dédunokája és Nápoly hűbérura volt, hiszen az ő törekvését maga a pápa is támogatta. Károly már 1299-ben megérkezett Magyarországra, de ekkor még csak a délvidéki urak támogatták. 13 éves volt ekkor a “trónkövetelő”. III. Endre halála után a főurak egy szűk köre Károlyt Esztergomba vitte, és Bicskei Gergely érsek egy alkalmi koronával, sebtében megkoronázta. Károly ekkortól az ország törvényes urának tartotta magát és uralkodásának kezdetét is 1301-re tette.

Az előadásról még több fotót láthat a képre kattintva

Ám a magyar főnemesek zöme nem fogadta el legitim uralkodónak Károlyt. Így aztán Károly – pápai támogatással – hol kérve, hol követelve, de fokozatosan és folyamatosan megtörte az oligarchák uralmát. Így lassan meghódoltatta az Abákat, a Rátótokat, majd pedig 1312-ben a rozgonyi csatában legyőzte a tartományurak együttes seregét. Sorban meghódoltatta a Kőszegieket, Kán Lászlót, Borsa Kopaszt. Csák Mátét már nem is kellett legyőznie a királynak, hiszen ő természetes halált halt.

A megerősödött királyi hatalom támasza az új feudális nagybirtokosság lett. A legyőzött tartományurak birtokait Károly a hozzá hű urak között osztotta szét. Így új főúri családok emelkedtek föl, például a Garaiak, Lackfiak, Báthoryak, Kanizsaiak, valamint a Szécsi és a Bánffy családok. Ezek a családok birtokaikat nem ajándékba kapták az uralkodótól, hanem megfelelő számú lovas katona kiállítása fejében. Magánbandériumot is tarthattak, és legalább 50 lovas kiállításával joguk volt saját zászlajuk alatt fölvonulni.

Károly nagyon sok sorsdöntő rendeletet alkotott, amelyek kihatottak az ország gazdasági életére. A királyi birtokok jövedelme fontos maradt, de előtérbe kerültek a regálék jövedelmei. Ezen kívül megreformálta a bányászatot, ezzel Magyarország nemesfémbányászata a világ élvonalába fejlődött. Megszüntette a pénzrontást is. Támogatta a kereskedelmet és erősen támogatta a városokat, a városok kiváltságait, és a polgárságot.

Külpolitikailag is megerősödött az ország, mivel Károly megörökölte a lengyel trónt is, hiszen felesége Lokietek Erzsébet lengyel királyleány volt.

Károly Róbertet fia, Lajos követte a trónon. Apja politikájának köszönhetően az ország már olyan erős volt, hogy Lajos hódító háborúkat is indíthatott. Első sorban Nápolyt és Lengyelországot akarta meghódítani, de északon harcolt a pogány litvánokkal, délen pedig a bolgárokkal is.

Szép magyar leventék, aranyos vitézek!
Jaj de keservesen, jaj, be búsan nézlek.
Merre, meddig mentek? Harcra? Háborúba?
Hírvirágot szedni gyöngyös koszorúba?
Mentek-é tatárra? Mentek-é törökre,
Nekik jóéjszakát mondani örökre?
Hej! Ha én is, én is köztetek mehetnék,
Szép magyar vitézek, aranyos leventék!

(Arany János: Toldi)

Lajos király 1351-ben megújította az Aranybullát. Beiktatta az Ősiség törvényét, ami azt jelentette, hogy a nemesi birtok sérthetetlen és elidegeníthetetlen, az apa halála után egyenes ági leszármazottakra száll, végrendelkezni nem lehet felőle. Ha kihalt az egyenes ág, akkor a birtok visszaszáll a királyra (ez a törvény egészen 1848-ig érvényben volt).

Beiktatta a kilenced törvényt, a jobbágytelkek utáni kötelező adót, és törvényei között szerepel az egyazon nemesség elve, vagyis minden nemes azonos jogokkal és kiváltságokkal rendelkezik.

1370-ben Lajos megörökölte a lengyel trónt, ezzel magyar-lengyel perszonálunió jött létre (két ország vagy birodalom perszonáluniójáról beszélhetünk, ha azonos az uralkodó személye).

Nagy Lajos királyunk a magyar trónt kisebbik lányára, Máriára és annak férjére, Luxemburgi Zsigmondra hagyta. Nagyobbik leánya, Hedvig, lengyel királyné – és később lengyel szent is – lett. Zsigmond a bárók kegyelméből lett király, e ténynek aztán a királyi hatalom és végső soron az ország látta kárát. Várak, birtokok kerültek a bárói liga urainak kezébe véglegesen, vagy zálogbirtokként.

Zsigmond volt az első magyar király, aki ténylegesen szembekerült a török veszéllyel. Élete vége felé sikerült a német-római császári koronát is megszereznie.

Zsigmond uralkodása valójában már nem volt az előadás témája, ezért végezetül emlékezzünk az Anjoukra, nagyságukra, tetteikre, ismét Arany János csodálatos soraival:

Itt van immár a had, Laczfi nádor hada,
Itt kevély hadával Laczfi Endre maga;
Délcegen megűli sárga paripáját,
Sok nehéz aranyhím terheli ruháját;
És utána nyalka, kolcsagos legények,
Tombolván alattok cifra nyergű mének.

A Petőfi Sándor Könyvtár következő programjairól tájékozódhatnak a napilapokból, műsorújságokból és a könyvtár honlapjáról. A könyvtár rendezvényei természetesen továbbra is ingyen látogathatók. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Tircsné dr Propper Valéria