2013. november 14-én a Móra Ferenc Könyvtár vendége volt Unghváry Márta középiskolai tanár – könyvtáros, aki Humoros pillanatképek Petőfi prózájában címmel tartott előadást.

További fotókért kattintson a képre!

Unghváry Márta egy élményekkel teli gondolatbeli utazásra hívta közönségét, és hozta emberközelbe a költőt. Ki ne ismerné Petőfi líráját, pedig közel olyan vastag kötetben jelentek meg prózai művei, mint verses kötete. Előadónk Fekete Sándor szavait idézte:

„Nem tudok megnevezni még egy költőt a világirodalomban, aki huszonhat éves korára a líra mellett az elbeszélő költészet különböző ágaiban is oly sokféle remeket alkotott volna, mint ő, s eközben zseniálisan művelte a prózát, és tehetséget mutatott a drámában is. És mellesleg személyes kezdeményezője volt egy népfelkelésnek, mártír katonája legnagyobb nemzeti küzdelmünknek.”

Az előadás első részében az úti jegyzetekből hallhattunk részleteket a 22 éves Petőfi felvidéki útjáról. 1845. április 1-én indult az eperjesi gyorsszekérrel és az út bő 3 hónapig tartott.
A különböző állomásokról írt „tudósítások” sokat elárulnak akkori életének eseményeiről, melyik város milyen hatást gyakorolt rá, hol kivel találkozott?
Megtudhatjuk, hogy Kassa számára „halott város”, ugyanakkor Eperjesen úgy érezte magát, mintha hazaérkezett volna. Itt találkozott Tompa Mihállyal és Kerényi Frigyessel is.
A költő és a kritika nem álltak igazán jó viszonyban egymással, ebben az esetben humorosan, mégis keményen írja, ha nem lennének kritikusok, akkor valószínűleg a tejfölös tormamártást utálná a világon a legjobban, de mivel vannak, ezért őket.
A lőcsei tájat elénk varázsolja, a Tátrát pedig viccesen „vakondtúrásnak” nevezi. „Rozsnyó, hegyek között fekszik, mint az alamizsnakrajcár a koldus kalapjában” – írja, ahonnan Aggtelekre utazik tovább. Itt a barlangot – elég sajátosan – a szabálytalanság remekének nevezi és a gondolatot tovább görgetve, mintegy a szabályokat kereső és állító embereket eszébe juttatva állítja: „a szabály a sánta középszerűség mankója”.
Mielőtt nagy örömmel visszatérne Pestre, még Salgó és a somoskői vár okán a törököket idézi tréfásan.

A műsor második felében Petőfi életének legjelentősebb korszakához érve, az úti levelekből következett egy-egy részlet, melyeknek javát Kerényi Frigyeshez címezte. A kelet-magyarországi és az erdélyi útjáról szóló úti naplók ezek. 20 ilyen levél született és elsőként a győri Hazánk című folyóirat biztosított teret megjelenésükhöz.
Két alapvető vezérfonala a 20 levélnek – melyekből a 15. és a 16. sajnos hiányzik – a szerelem és a forradalom. Hangulatát teljességében átitatja Júliával közeledő házassága és a hozzá fűződő érzések.
Meghatározó még útja során költészetéből már jól ismert tájleírása, mely épp oly kimagaslóan megmutatkozik prózájában is.
A forradalom problémáival pedig már inkább politikai cikkeiből tudhatunk meg többet, ilyen a Képviselőházhoz írott levele is.

Unghváry Márta előadásából, felolvasásaiból Petőfi jól ismert életútját követhettük nyomon, a költő tollából kevésbé ismert műfajon keresztül. Mindehhez aláfestésül Kulcsár István zenetanár nagyszerű gitármuzsikája színesítette a prózát.
Köszönjük mindkettőjüknek ezt a kellemes és tartalmas délutánt!

Radeczki Zsuzsa