November 14-e óta új kiállításnak ad otthont könyvtárunk: Illés – Balatoni Andrea nemezékszerei-és tárgyai tekinthetők meg a tárlókban. Láthatunk itt színes fülbeválókat, nyakláncokat, karkötőket, de kulcstartókat, kisebb-nagyobb táskákat, sőt, kedves cicákat is. A kiállítás számomra legérdekesebb darabja a Nemezmacik karácsonya című kompozíció, amely már a közelgő ünnepet idézi.
A tárgyak mellett összefoglalót olvashatunk a nemezelés történetéről is, melyből kiderül: Közép-Ázsia népei már a Krisztus előtti első évezredben használták ezt a technikát.

További fotókért kattintson a képre

A nemezkészítésről szóló, első írásos feljegyzések a Kr. e. IV-III. századból valók. A kínai Énekek könyve és Történetek könyve szerint is a hunok találták fel a nemezelést, amely a Kárpát-medencétől a Kínai Nagy Falig terjedő területen vált ismertté. Ruházati cikkeket, sátrakat, takarókat, szőnyegeket készítettek birkagyapjú tömörítésével. A legértékesebb a fehér nemez volt, mert a fehéret a megtiszteltetés színének tartották. A szürkés nemezből a szegényebb néprétegek lószerszámai és egyéb tárgyai készültek.
A fejedelmet is nemezszőnyegen avatták, és ha valaki hosszú útra indult, nemezszőnyegre ültették, úgy búcsúztak tőle.
A kiállítás megnyitója 16 órakor kezdődött. Köszöntőjében a könyvtár vezetője örömét fejezte ki, hogy Illés – Balatoni Andrea első kiállításának otthont adhatunk. Ezt követően az Arany János Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola diákjai adtak rövid műsort. Először Braun Dóra énekelt két népdalt, majd Horváth Gergő szavalta el Petőfi Sándor Befordultam a konyhára c. versét.
A kiállítást Molnárné Forray Marianna, a Fügedy Márta Népművészeti Egyesület Elnöke nyitotta meg, aki röviden értékelte Illés – Balatoni Andrea alkotásait, és további munkára biztatta az ígéretes tehetséget. Szavait ismét ének követte, ezúttal Ferenczi Lilla előadásában hallhattunk két népdalt. Végezetül Bacsó Domokos mondta el Szabó T. Anna nemezelés c. játékos versét- a jelenlevők derültségére. Végül maga az alkotó köszöntötte a megnyitó résztvevőit. A kiállítást – amely december végéig tekinthető meg, és a kiállított tárgyak meg is vásárolhatók – az ő szavaival ajánlom minden érdeklődő szíves figyelmébe:
„Minden egyes darab kíváncsiságból született… Kíváncsiság, izgalom és türelmetlenség hajtja az ember kezét még és még – , vajon mit lehet “kihozni” az anyagból. Minden egyes darabot örömmel készítettem, először a saját örömömre, de most elérkeztem oda, hogy szeretném megmutatni másoknak is. Szeretném tudni, másoknak is okoz-e örömöt a gyapjú érintése, illata és az elkészült darabok látványa, s talán viselése. Remélem, így lesz…”

Rónai Mónika