A Petőfi Sándor Könyvtárban 2012. március 20-án hangzott el “A magyar történelem századai” sorozat soron következő előadása “Nemzeti egység és társadalmi különbségek a reformkorban és a forradalom idején”” címmel. Az előadó Dr Tóth Árpád, a Miskolci Egyetem docense volt.

A XVIII. század rendkívül jelentős volt abból a szempontból, hogy Európa államai (Magyarország is) megindultak azon az úton, amely végső soron majd a feudalizmus felbomlását és a polgári társadalmak kialakulását eredményezte.

A XVIII. századi Magyarországot a nagymértékű vallási, társadalmi, gazdasági, etnikai, nyelvi széttagoltság és megosztottság jellemezte. A lakosság mintegy 80 %-át a parasztság tette ki. Természetesen a parasztságon belül is nagy volt a gazdasági széttagoltság, hiszen telkes jobbágyok, nagygazdák és nincstelen zsellérek is tartoztak ebbe a társadalmi rétegbe. A parasztság megosztottságát fokozták a nyelvi, etnikai különbségek is, hiszen német, szlovák, román, szerb, ruszin parasztokkal is találkozhattunk soraik között — és még tovább bonyolította a szerkezetet a vallási megosztottság, hiszen római katolikus, református, görög katolikus és ortodox hitet valók is voltak, sőt a “magyar vallásról”, az unitáriusokról se feledkezzünk meg.

Az előadáson készült fotókat a képre kattintva nézheti meg

A városi polgárság a XVIII. századi Magyarországon kezdett megerősödni. Fellendült a kereskedelem, bár a belső utak fejletlensége meglehetősen nehézkessé tette az áruszállítást. Fejlődésnek indultak a városok — a szabad királyi városokban ekkor már közel 500 ezer ember élt.

A városi polgárságot viszont legalább olyan sokszínűség jellemezte, mint a jobbágyságot, de itt még igen jelentős méretekben a zsidóság is szerepet kapott.

A nemesség létszáma – ha a lakosság létszámát tekintjük – akkor Európában Lengyelország után Magyarországon volt a legnagyobb. Magyarországon, Horvátországban és Erdélyben 400 ezer nemesi rangú személy élt. Természetesen a gazdasági, anyagi különbségek itt valóban óriásiak voltak. A főnemesi családok száma 70-80 volt, ha kicsit szélesebb kört veszünk figyelembe, akkor viszont már közel 200 családról beszélünk és hihetetlenül nagyszámú az úgynevezett „kutyabőrrel rendelkező” nemesi állású réteg, akiknek viszont szinte semmi vagyona nincs és életszínvonala szinte a parasztság életszínvonalával egyezik meg.

Elvileg ugyan minden nemes egyforma előjogokkal rendelkezett Magyarországon, amely jogokat az 1514-ben kiadott Werbőczy István-féle “Tripartitum” fektette le jogilag, de az egy és ugyanazon nemesség elvét a gyakorlatban teljesen nyilvánvalóan nem lehetett alkalmazni.

Ha csupán nagyon kicsi rétegről is van szó, de azért legalább említeni szükséges a XVIII. századi Magyarországon lassan-lassan kialakuló értelmiségieket is.

A felvilágosodás eszméje Európa centrumában, Franciaországban fejlődött ki, bár szellemi előzményei Itália földjére vezetnek bennünket. Magyarországon a felvilágosodás II. József korához köthető, akiről előző alkalommal már hallhattunk előadást. A felvilágosodás eszméje vezette el a magyarok legjobbjait a reformkori fejlődéshez.

Reformkornak Magyarországon az 1830 és 1848 közé eső korszakot nevezzük.

Magyarország lakossága a reformkorban, Erdéllyel együtt 12,5 millió volt. Az 50 szabad királyi városban ekkor 600 ezer ember élt. A reformkorban lendült fel igazán a kereskedelem, az ipar és a bankrendszer, vagyis a pénz-kereskedelem. A szabad verseny nagy kihívások elé állította az iparosokat. Megindult a meggazdagodás, de az elszegényedés folyamata is.

E korszak csodálatos szellemi alkotása, “terméke” Széchenyi István “Hitel” című műve. A reformkort is a Hitel megjelenésétől számítjuk — a korszak legnagyobb alakja pedig a szerző, Széchenyi István.

Széchenyi 1791-ben született és 1860-ban halt meg. Főnemesi családból származott, apja, gróf Széchényi Ferenc alapította a Magyar Nemzeti Múzeumot és a róla elnevezett Országos Széchényi Könyvtárat, mai nemzeti könyvtárunkat.

Fia, István alapította a Magyar Tudományos Akadémiát. Gyakorlati ötletei közé tartozott a lótenyésztés és lósport megszervezése. 1831-ben kiadta “Világ” című munkáját, majd 1833-ban a “Stádiumot”, melyekben a reform ügyének igyekszik megnyerni minden nemest és nemes gondolkodású magyar embert.

Széchenyi – ismerve a Habsburg Birodalom nemzetközi politikai-gazdasági helyzetét – egész Magyarország helyzetének javítására, reformjára adott programot műveiben. Békés, megvalósítható gazdasági és nem-katonai programot. Sok jóérzésű és felvilágosult nemes és főnemes is csatlakozott a fejlődés szószólójához. Báró Wesselényi Miklósról mindenképpen meg kell emlékeznünk, aki az 1838-as híres pesti árvízben félvakon is mentette embertársait.

A szellemi stafétabotot a békés reformerek kezéből Kossuth Lajos vette át, aki az 1832-es pozsonyi országgyűlésbe egy távollevő főrangú nemes követeként került be. De ez a korszak már a Petőfi Sándor Könyvtár következő történelmi előadásának témája lesz „Kossuth, Görgey és a szabadságharc nagy csatái” címmel. Erre az – ingyenes – előadásra 2012. április 19-én, délután 15 órakor kerül sor.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Tircsné dr Propper Valéria