A Petőfi Sándor Könyvtárban 2012. február 16-án délután került sor “A magyar történelem századai” című sorozat következő programjára. A “Mária Terézia és II. József kora” című előadást dr Horváth Zita, a Miskolci Egyetem docense, a Bölcsészettudományi Kar dékánhelyettese tartotta.

Többször írtam már egy-egy előadással kapcsolatban, hogy nagyon érdekes és tanulságos volt, de erre az előadásra valóban nagyon illik ez a “minősítés”. Az előadó rendkívül jól mérte fel a közönséget, hiszen idősebb korú olvasók, általános iskolás tanulók és egyetemi hallgatók egyaránt voltak a hallgatóság körében.

A másik zsenialitása az volt előadónknak, hogy tökéletesen tisztában volt a ténnyel, miszerint a magyar ember szívében-lelkében nem él igazán nagy szimpátia a Habsburgok iránt. Horváth Zita tanárnő úgy tudta felvázolni a magyar történelem mintegy 100 évét, hogy ezt a Habsburg-ellenes érzést próbálta meg egy kicsit tompítani és a történész szakember szemével megmagyarázni annak az évszázadnak az eseményeit.

Valóban elég nehéz lehet a ma emberének megérteni a Bocskai-, a Thököly- és a Rákóczi-szabadságharc után 1741-ben a pozsonyi országgyűlésben elhangzott szavakat: “életünket és vérünket”. A magyarázat már valószínűleg III. Károly, Mária Terézia apjának uralkodásában keresendő.

A spanyol örökösödési háborút ugyanis elveszítették a Habsburgok. Az 1713-ban megkötött utrechti béke után egyértelművé vált a német-római császár számára, hogy nagyhatalmi státusát csak akkor tudja megtartani, ha Közép–Európában meg tudja tartani hatalmát. Ehhez a hatalomhoz pedig feltétlen szükség volt a Magyar Királyság megtartására.

További fotókért kattintson a képre!

III. Károly a Rákóczi-szabadságharc után konszolidációra törekedett. Betartotta a szatmári békében foglaltakat, 1712-ben országgyűlést is összehívott. Bizottságokat állított fel az ország katonai, gazdasági és közigazgatási megreformálására — viszonylagos béke uralkodott az országban.

Mivel III. Károlynak nem volt fiú utóda, a magyar országgyűlés 1722-ben Pozsonyban elfogadta a Pragmatica Sanctiót, vagyis a nőági örökösödést. Erre később szükség is lett: III. Károly 1740-ben egy vadászat után vártalanul elhunyt.

Mária Terézia 1717-ben született, tehát 23 éves volt trónra lépésekor, de fiatal kora nem volt mérvadó, hiszen egész életében uralkodásra és az uralkodói feladatok lelkiismeretes ellátására nevelték. Mária Terézia – mintegy “apai örökségként” – egész életében tisztában volt azzal a ténnyel, hogy az uralkodó elsődleges feladata alattvalóinak jólétéért dolgozni.

Természetesen azonban a Habsburg-birodalom határán lévő nagyhatalmak úgy gondolták, hogy a fiatal és tapasztalatlan, gyenge női uralkodótól országrészeket lehetne elszakítani, sőt, esetleg az egész birodalmat is meg lehetne kaparintani. Így került sor 1741-ben a poroszok támadására a birodalom ellen, pontosabban Szilézia megszerzéséért.

A pozsonyi országgyűlésen Batthyány Lajos kancellár vázolta a kritikus külpolitikai és katonai helyzetet, majd pedig a megkoronázott uralkodó könnyes szemmel, dísztelen ruhában lépett a nemesek elé és egy szépen megírt latin nyelvű beszédben kérte a magyar országgyűlés támogatását. Nos, ilyen körülmények között következett be a “vitam et sanguinem” és a hétéves osztrák örökösödési háború.

Az örökösödési háború legsikeresebb hadvezére Hadik András volt. Berlin megsarcolása a legkülönlegesebb huszár-csínynek számít a hadtörténelemben a mai napig. Végeredményként pedig ugyan Sziléziát nem tudták a Habsburgok megtartani, de a birodalmat igen — Mária Terézia trónja pedig megmenekült a pusztulástól.

Mária Terézia használta először a “Magyarország apostoli királya” címet. Legfontosabb intézkedési közül néhány:

• 1760-ban megalapítja a magyar testőrséget. Olyan nemesifjak voltak soraikban, mint például Batsányi János és Bessenyei György.
• 1764-ben megalapítja a Szent István–rendet.
• 1771-ben elrendeli augusztus 20-án Szent István királyunk megünneplését.
• 1772-ben 13 szepesi vármegyét visszacsatolnak Magyarországhoz.
• 1773-ban elrendeli a cigányügy rendezését.
• 1776-ban eltörli a kínvallatást és Fiume a magyar királyság része lesz.
• 1777-ben kiadja a Ratio Educationis rendleletét, az oktatásügy megreformálásáról és Budára költözteti a nagyszombati egyetemet.
• 1778-ban visszacsatolják a temesi bánságot Magyarországhoz.

1780-ban, 63 évesen hal meg — 16 gyermeke született, közülük 14 érte meg a felnőttkort.

II. József hat hónapos volt, amikor a pozsonyi országgyűlésben 1741-ben anyja bemutatta a magyar rendeknek. 1765-ben Mária Terézia társuralkodóvá fogadja fiát, de József ténylegesen csupán 1780-tól 1790-ig uralkodott.

Megszállott hivatástudattal képviselte a Habsburg Birodalom érdekeit. Türelmetlenül és erőszakosan akarta akaratát a magyar rendekre kényszeríteni. Tízévnyi uralkodása alatt több mint hatezer rendelet alkotott. Hogy ne legyen kiszolgáltatva a magyar országgyűlés rendjeinek, nem koronáztatta meg magát. Így lett ő a “kalapos király”.

Halálos ágyán minden rendeletét visszavonta — három kivételével. Nem vonta vissza a türelmi rendeletet, a jobbágyrendeletet és az alsópapságot támogató rendeletét.

Uralkodásának végső konklúziója: nem lehet erőszakkal, türelmetlenül dönteni nemzetek sorsa felett.

A Petőfi Sándor Könyvtárban “A magyar történelem századai” című sorozat következő előadására március 20-án kerül sor, akkor dr Tóth Árpád egyetemi adjunktus az 1848-49-es szabadságharctól a Kiegyezésig fogja végigkövetni hazánk történelmét. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Tircsné dr Propper Valéria