A Tompa Mihály Könyvtár vendége volt nemrégiben Elek Ildikó és Csákvári Eszter, akik a szakrális orvostudományt járták körül előadásaikban, bevezetve a közönséget ebbe a kevéssé ismert, mégis érdekes témába.

Elek Ildikó számára a legelső motiváció az írásra a hála, a köszönet volt. Másrészről segíteni akart a könyvével, segíteni elengedni dolgokat, átalakítani, transzformálni, vagy megerősíteni abban, ami jó. Úgy érezte, egyszerűen jó volt írni. És ott van a mesélés öröme, mely után fizikai könnyűség járta át.

Az előadáson készült fotókat a képre kattintva tekintheti meg

Kompromisszumokat nem kötött akkor, amikor az életüket bemutató eseményeket felsorolta, mert az pont az őszinteségnek ártott volna, ami neki a szeretéssel szinte azonos fogalom. Ha egy kicsit is meg akart volna felelni annak, amit mások elvárnak, akkor egy számára érdektelenebb szöveg született volna. A szövegnél milliószor fontosabb az a kapcsolat, ami könyvében egy-egy szereplőhöz kötötte, és az pedig szerinte nem megy óvatoskodva és kompromisszumok mentén. Az általa leírt dolgok, történetek azonban csak az ő világlátása, egy a sok közül, és attól, hogy ki van nyomtatva, még nem egy örök igazság.

Előadásában utalt arra, amit a könyvében a családtagjai példáján keresztül megfogalmazott: mindennek, ami történik velünk, megvan a maga értelme. Akkor is így van ez, ha lehet, hogy számunkra ez nem éppen jó érzés, lehet hogy fájdalmas, lehet hogy szomorúsággal, bánattal, fájdalommal tölt el. De el kell hinnünk, hogy mindennek, ami velünk történik, annak megvan a maga célja, s csakis a mi fejlődésünket szolgálja.

Minden olyan dolog, esemény, élmény, mely számunkra negatívnak, rossznak tűnik, csak előhírnöke valami jobbnak. Gondoljunk mindig arra, hogy majd ez is elmúlik, mint minden más. Vége lesz, s helyét felváltja majd valami minőségében magasabb rendű, jobb dolog.

Minden pillanatot meg kell élnünk a maga teljességében és meg kell látnunk belőle mindazt, amit szükséges!

Legyen hozzá erőnk, hogy meglássuk, mire is tanít(ana) minket!

Legyen hozzá kitartásunk, hogy megtaláljuk benne a jót, legyen szemünk, hogy meglássuk benne azt, ami minket még jobbá tesz majd általa! Mert mindig mindenre ott van a válasz, s ezt magunkban kell hogy keressük! Lehet, hogy mélyre ástuk őket, talán magunk sem tudjuk, hogy hol keressük, de a válaszok bennünk vannak. Még akkor is, ha úgy tűnik értelmetlen, akkor is, ha úgy tűnik igazságtalan, még akkor is, ha úgy tűnik véletlen. Mindig minden a legjobb helyen és a legjobb időben történik. Nincs olyan, hogy túl korán, vagy túl későn! Még akkor is, ha mi ezt most nem így gondoljuk! Az élet tudja, ha mi készen állunk a megtapasztalásra, még akkor is ha mi nem így gondoljuk! Csak fogadjuk el, ne ellenkezzünk! Minél jobban kapálózunk, annál mélyebbre süllyedünk majd, mert olyan ez mint a mocsár!

Tanuljuk meg elfogadni, amit az élet kínál nekünk! Nem csak a jót, a rosszat is, s tanuljuk meg elfogadni azt, hogy számunkra mindig az a legmegfelelőbb, ami éppen van! Mert könnyű elfogadni azt, mi szép s jó, szívünknek kedves! De ugyanilyen könnyen kell fogadni azt is, ami esetleg bánatot okoz, ami esetleg fáj. Mert a fejlődéshez kell a megtapasztalás. Sok fájdalmas történetet azért írt le, hogy feloldása szülessen. Neki ezek a dolgok megerősítik az életigenlést.

Szerinte csak akkor tudjuk meg mi a szép és a jó, ha megtapasztaljuk a rosszat is. A félelemben és a fájdalomban rengeteg energia van. Ezt a Bibliából való idézetekkel igazolta.

Az első könyve megírása után az életében nagyon sok minden letisztult. Megtudtuk, hogy már készül a következő “gondolatsora”…