A Petőfi Sándor Könyvtár “Irodalmi arcképcsarnok” című előadássorozatának kertében ezúttal Petőfi Sándor költőről tartott előadást Dr Porkoláb Tibor, a Miskolci Egyetem docense “Hogyan olvassuk ma Petőfit?” címmel.

Közismert tény, hogy Petőfi életéről, költészetéről könyvtárnyi irodalom jelent meg. A halála óta eltelt évek során rengeteg hiteles és nem hiteles dokumentum került elő. Sokan magyarázták – vagy próbálták magyarázni, esetleg éppen belemagyarázni – Petőfi életét, nagyságát, költészetét.

Az előadás fotóit megnézheti a képre kattintva

Porkoláb Tibor tanár úr éppen ebben a “kazalnyi” irodalomban és sokféleségben próbált “rendet teremteni”.

“Mint a legtöbb közhelyben, a »szilaj, egészséges« Petőfi sémájában is van igazság. De csak azzal a kiegészítéssel együtt, hogy egyszersmind tépelődő és bonyolult volt, és mindvégig belső szorongások, vívódások gyötörték.”

Sokféleképpen lehet Petőfit olvasni.

Ki vagyok én? Nem mondom meg;
Ha megmondom: rám ismernek,
Pedig ha rám ismernének,
Legalább is felkötnének.

Tömörség, ritmus és olyan őszinteség, amely például majd József Attilánál köszön vissza:

Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.

Petőfi költészetét szokás korszakokra, stílusokra bontani. Ne vitatkozzunk most azon, hogy ez helyes, vagy legalább célravezető-e. Ha akarjuk, akkor valóban beszélhetünk olyan korszakairól, mint például “személyes líra”, “az Alföld költője”, “a világforradalom víziójának költője”, hogy csak néhány tipikus változatot emeljünk ki.

Petőfi Sándor többször járt Miskolcon is. Először az 1845. április 1-jén megkezdett utazása során érintette Miskolcot. Majd járt itt 1847-ben is. A Diósgyőri vár romjainál tett sétája ihlette az Alkony című költeményét:

Olyan a nap, mint a hervadt rózsa,
Lankadtan bocsátja le fejét;
Levelei, a halvány sugárok,
Bús mosollyal hullnak róla szét.

Néma, csendes a világ körültem,
Távol szól csak egy kis estharang,
Távol s szépen, mintha égbűl jönne
Vagy egy édes álomból e hang.

Hallgatom mély figyelemmel, Oh ez
Ábrándos hang jól esik nekem.
Tudj’ isten, mit érzek, mit nem érzek,
tudja isten, hol jár az eszem.

Egyébként könyvtárunk is a Miskolcon járt Petőfi iránti tiszteletből viseli a költő nevét.

Petőfi Sándor mind a mai napig legendaként, géniuszként, költő-fejedelemként él a magyar nép szívében. Ezen az érzésen mit sem változtattak az elmúlt évtizedek politikai irányzatai, amelyek mindég megpróbálták kisajátítani Petőfit, és találtak költeményeiben olyan gondolatot, amely alapján magukénak mondhatták, és zászlajukra tűzhették sorait. Magukénak vallották a költőt a korai szocialisták, szociáldemokraták, majd pedig a kommunisták is.

De Petőfi Sándor mindenkié. Azoké az olvasóké, akik értőn, tiszta szívvel, szeretettel és megértéssel közelednek verseihez. Akik elfogadják nem csak a forradalmár költő eszményképét, de az esendő, vívódó embert is.

Ne magyarázza senki énnekem,
Tudom nagyon jól, hol van a helyem?
Ha itt végzem kötelességemet,
Csatába s a pokolba is megyek!

Irodalmi arcképcsarnok című sorozatunk a jövőben is folytatódik. Rendezvényeink természetesen továbbra is ingyenesek. Programjainkról tájékozódhatnak a napi sajtóból, műsorújságokból és a könyvtár honlapjáról. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Tircsné dr Propper Valéria