“A magyar történelem évszázadai” sorozat harmadik, “Az Árpád-ház uralkodói” című előadására került sor október 26-án a Petőfi Sándor Könyvtárban. Az előadást Dr. Tóth Péter, a Miskolci Egyetem docense tartotta.

Egy királyi jegyző, aki magát “P. mesternek” nevezte, de akit az utókor Anonymus néven tisztelt, krónikáját 1210 tájékán írta meg. E regényes és fennkölt krónikából tudunk sok mindent a magyarok őstörténetével kapcsolatban. Mint tudjuk, Álmos vezért nomád hagyományoknak megfelelően rituálisan feláldozták őseink és az új hazába már Árpád vezette be népét. Árpádot Fajsz, majd Taksony követte a fejedelmi tisztségben. Taksony volt Géza fejedelem apja — és uralma alatt következett be a tragikus augsburgi csatavesztés és fejeződött be a kalandozások kora. Azt azért le kell szögeznünk, hogy Árpád halálát követően jó néhány évtizedig nincs adatunk a fejedelem személyéről. Csak gyaníthatjuk, hogy valószínűleg Árpád leszármazottai töltötték be eme tisztséget.

Gáza 970 körül foglalja el a fejedelmi széket. Politikai érdekektől vezérelve már ő keresi a kapcsolatot a keresztényekkel és Európa keresztény uralkodóival. Ahogy a legenda tartja: “elég hatalmas úr vagyok ahhoz, hogy sámánom is legyen és keresztény papom is”. Géza fejedelem fia volt Vajk, aki a kereszténységben az István nevet kapta. I. Szent István királyunk lett Magyarország államalapítója.

István alig volt 17-18 éves mikor a hatalom reá szállt. Felesége Gizella bajor hercegnő lett — apja, Géza fejedelem politikai éleslátását dicséri, hogy egyetlen fiának a hercegnő személyében keresztény feleséget hozatott magyar földre. A mennyasszonnyal természetesen bajor fegyveres lovagok is jöttek az országba. István fejedelemnek a hatalom megtartásáért azonban atyja fivérével, Koppány vezérrel is meg kellett küzdenie. A legenda szerint a legyőzött Koppány testét négyfelé hasították és az ország négy jelentős városának kapujára szögezték: Esztergoméra, Veszprémére, Győrére — a negyediket pedig Erdélybe küldték elrettentő példaként.

Istvánt 1000-ben koronázta királlyá II. Szilveszter római pápa — István fejére az Asztrik érsek által adományozott korona került. A magyar szent korona Európa egyik legrégebbi – mai napig is meglévő – koronája.

Hogy I. Szent István milyen hatalmas jelentőségű uralkodó volt, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy – többek között – az általa létrehívott és megteremtett vármegyerendszer egészen Trianonig működött és alapjai a mai napig is megtalálhatók. István életének egyetlen tragédiája volt: egyetlen fia, Imre herceg fiatalon meghalt. A legendák szerint egy vadkan ölte meg egy vadászat során. Furcsa módon a magyar történelemben oly’ sok vadkan támad, amikor az ország élére egy tehetséges férfi kerülhetne!

Az előadáson készült fotókat megtekintheti a képre kattintva

Az előadó Tóth Péter tanár úrtól hallottunk egy nagyon különleges új információt is, amely a legújabb történelmi kutatások alapján került napvilágra. István király, aki a kor szokásaihoz képest egyáltalán nem volt vérengző uralkodó, élve eltemettetett egy Tunuzóba nevű urat, feleségestől. Erről a tényről iratok maradtak fent. Sokáig érthetetlen volt István eme kegyetlen tette. A Tunuzóba név viszont törökül vadkant jelent. Vajon a törökül kevéssé tudó fordító fordított pontatlanul és nem is egy vadkan, hanem egy “Vadkan” nevű ember volt a tettes, akivel szemben viszont már érthető a király (és apa) kegyetlen megtorlása? Ki tudja már itt és most, a késői századokban, hogy mi volt az igazság hajdanán?

Az Árpád-ház nagyon sok nagy formátumú uralkodót adott a hazának: I. Béla, I. László, Könyves Kálmán, II. Géza, III Béla, a lovagkirály, II. Endre, IV. Béla, a második honalapító — és még sorolhatnánk uralkodóinkat.

Az előadótól megtudtuk azt is, hogy a mai történettudomány sokszor másképpen ítél meg egy uralkodót, mint tették azt korábban. Többek között így van ez II. Endre királyunk esetében is. Mi még úgy tanultuk, hogy Endre királyunk nagyon rosszul tette, hogy elkezdte eladományozni a királyi birtokokat és ez vezetett az ország meggyengüléséhez. Ma már tudjuk, hogy csupán a társadalom átrendeződéséről volt szó, amely történelmi lépése volt a királynak, aki igen jó érzékkel ismerte fel a történelmi pillanatot, melyben át kellett alakítani a királyi jövedelmek összetételét és egyre inkább követni kellett a nyugati példákat: támogatni a városokat, a kialakuló polgárságot, fejleszteni az ipart és a kereskedelmet…

El kell mondjam, hogy az én “kedvenc” uralkodóm III. Béla, a lovagkirály. Persze teljesen romantikus tények alapján választottam ki a sok nagy magyar király közül éppen Bélát. III. Béla gyermekként a bizánci udvarban nevelkedett, mint hercegi túsz. Bizánci császárleányt szántak feleségül számára és még akár a bizánci trón is reá várhatott volna, amikor is Manuel bizánci császárnak fia született és így – a magyarok szerencséjére – már nem tekintett Bálára örököseként — így Béla elfoglalhatta a magyar trónt. Béla királyi írnoka volt Anonymus mester is, akinek Gestaja kimeríthetetlen tára őstörténetünknek.

Tóth Péter azt is elmesélte a hallgatóságnak, hogy az Árpád-ház hat szentet is adott a keresztény világnak. A katolikus világban nem elhanyagolható tekintély-elv, hogy hány későbbi szent született egy uralkodócsaládban. Sőt, az ortodox és a római egyháznak a mai napig egyetlen közös szentje van csupán — és az nem más, mint a magyar I. Szent István király.

Egy biztos: az Árpád-ház királyai, szám szerint huszonnyolcan, 900-tól 1301-ig, az Árpád-ház kihalásáig Magyarország történelmének dicsőséges évszázadainak voltak formálói és tanúi.

“Mindez, amit fentebb érintettünk, alkotja a királyi koronát, nélkülük sem itt nem tud senki uralkodni, sem az örök uradalomba bejutni. Ámen.”
(István király intelmei)

Tircsné dr Propper Valéria