Könyvtárunk életében minden év szeptemberének vége Tompa Mihály munkásságáról szól. A költő 1817 szeptember 28-án született Rimaszombaton. Az elmúlt évben szeptember 24–én Kissunyi István szobrászművész Tompa Mihály-szobra került elhelyezésre a könyvtár előtti téren, egy emlékhely létrejöttével is erősítve a hagyományt, miszerint minden szeptember végén “Tompa napokat” tartunk, megemlékezve a szomorú sorsú költőről, aki oly’ méltatlanul mellőzött a magyar irodalmi élet palettáján.

Az emléknapon Giákné Bobály Judit, Martinkertváros önkormányzati képviselője és Porkoláb Tibor irodalomtörténész tartott megemlékezést a költőről, végigkísérve Tompa Mihály életútját, versrészletetekkel gazdagítva előadását.

Pár gondolat Tompa Mihályról

A sorsnak mostoha és eltaszított gyermeke volt? Az igrici nagyszülői háztól nehéz volt az útja a bejei paplakig, küzdelmes diákévek, akadályokkal teli költői pályakezdés. Az érett férfit is bőven érték csapások: aggasztotta a nemzet sorsa, keserítette fiainak korai halála, gyötörte betegsége.

“Az írói kibontakozás íve töretlen, Tompa megküzd az Őt sújtó viharokkal. Sorsa annyiban mostoha, amennyiben szinte minden költőé az, ha hűséges kíván maradni nemzetéhez és önmagához…”

– írja róla Miklós Róbert.

Az emléknapon készült fotókat megtekintheti a képre kattintva

Életműve ugyan nem mérhető Petőfiéhez vagy Aranyéhoz, de gazdagabb, mint a vele indult többi pályatársé — történelmünk egy nehéz szakaszában ő volt nemzete sorsának leghatásosabb kifejezője.

1855 őszén írta életútjáról egykori iskolatársának, Böszörményi Károlynak:

“Életem históriája körűlbelől ez: az iskolából eljöttöd után egy évig én még ott maradtam, egy évet Eperjesen tőltöttem; azután Pestre mentem hogy én is példátok után ügyvéd legyek; ott lég, víz vagy a víg élet miatt beteges voltam, mind a mellett is egy telet jól töltőttem, Petőfi, Jókai, Lisznyai, Csakó, Pakh s mások czimboraságában; ott meghívást kaptam papságra Bejébe, el is fogadtam. 1849-ben megnősültem, egy fiam meghalt, egy él, három éves; jelenleg lakom Hanván s élek csendesen. Gondolhatod: hogy e száraz röviden elmondott terminusok közt mennyi örömet, fájdalmat, kellemes és kellemetlen napokat láttam, tapasztaltam: mint voltam Gólya czímű versemért Kassán két ízben, stb hanem ezeknek isméti elmondása által, nem akarom újra kérődzni azon kellemetlenségeket, mellyek is keservesen estek. Elég az hozzá édes Károlykám! Hogy megvagyok, nem vagyok bolond azt mondani: elégedett, de legalább nyugodt családom körében, hivatalos és irodalmi elfoglaltságok közt elmegy az idő; különben is az élet így vagy úgy, jól vagy rosszul, csakugyan végére jut. Papságom igen jó, alig van nála egész Gömörben jobb, de azért semmim sincs; nem igen vagyok úgy elbocsátva a sorstul, hogy gazdag ember legyen belőlem.”

Nem gazdagon, de nem szegényen, mégis kiegyensúlyozott körülmények között élt a költő. Pályatársainak elismerése és olvasóinak szeretete éltette Tompa Mihályt.

Jakabné Csizmár Ágnes