Lőrincz L. László, álnevén Leslie L. Lawrence író, műfordító, orientalista, történelem-mongol szakos tanár, a nyelvtudományok kandidátusa, Magyarország legnépszerűbb írója, akinek új könyvei mindig azonnal felkerülnek az olvasói “toplistákra” és már évek óta vezetik a könyvkiadók és könyvforgalmazók eladási listáját is — a könyvtárakban megtalálható példányokat pedig rongyosra olvassák a rajongók.

1939-ben született Szilvásszentmártonban. Középiskolai tanulmányit Kaposváron végezte, majd pedig egyetemi tanulmányai után hosszú éveket töltött a Távol-Keleten. Tudományos szakterülete a tibeti és a mongol kultúra. Fordított mongol és burját eposzokat.

Írói munkássága ifjúsági regények írásával indult. Tudományos-fantasztikus novellái a mára klasszikussá vált Galaktika című folyóiratban jelentek meg. Munkásságát Galaktika-, Arany Meteor- és Zsoldos Péter-díjjal ismerték el. Az országos ismertséget 1983-ban írt, “Szindzse szeme” című kalandregénye hozta meg számára. Kalandregényeit Leslie L. Lawrence néven publikálta. Ezek a regények fordulatosak, kalandosak, egzotikus helyszíneken játszódnak és főszereplőjük minden esetben egy olyan hódító “álom-lovag”, aki minden nő álma és vágya. Okos, erős, udvarias, lovagias, humoros, bátor. Nem ijed meg sem a maga árnyékától, sem a más árnyékától, sem a szép nőktől. Van is jócskán gáláns kalandja minden regényben — néha több is. De Lőricz László ezeket a kalandokat humorosan és ízléssel írja meg. A kalandok soha nem válnak durvává és közönségessé, még akkor sem, ha csöpög a vér, és hullnak a levágott fejek.

A rendezvény fotóit megtekintheti a képre kattintva

Amikor a Lőrincz L. Lászlóval esedékes találkozóra készültem, “bogarásztam”” az interneten és találtam egy olyan oldalt, ahol az író hűséges olvasói adták közre gondolataikat, véleményüket. Engedjék meg, hogy erről az oldalról idézzek néhány aranyos és szellemes tényt az íróról, hőséről és kalandjairól. Mivel az oldal egy könyvesblog, nem tudom a szerző nevét megadni, csupán jelzem, hogy nem tőlem származnak az adatok.

35 könyvben 411 ember veszti életét, vagyis átlag 12 a hullák száma [...] Lawrence 35 kalandja során 59 barátnővel kerül “baráti” kapcsolatba, és 159-szer tesznek egymás örömére.

Valaki azt is megszámolta, hogy hányan és milyen halálokból kifolyólag halnak meg Lőrincz L. László műveiben. Íme a statisztika:

• lelövés: 59
• megfojtás: 49
• torokelvágás: 24
• nyakkitörés: 21
• leszúrás: 18
• égés: 14
• a végső leszámolás színhelye 35-ből 10-szer barlangban történik

és így tovább…

De kezdjük az elején. A mi Lawrence-ünk 1983-ban tűnik fel először, jakháton a Himalájába… 2010-ig még 34-szer bukkan fel főszereplőként a könyvek hasábjain, foga közt pipájával, kezében 38-asával, hol bogarászként, hol keletkutatóként, hol nyelvészként, hol mindegyikként. És hát bomlanak utána a nők és hullanak az emberek.

A kedves olvasó pedig szereti azt képzelni, hogy Lawrence nem más, mint Lőrincz L. László. Ki tudja? Talán még így is lehet… Bűnügyi regényei egyes szám első személyben íródnak. Fantasztikus- és horrorregényei viszont egyes szám harmadik személyben. Nos, akkor most hol az igazság? De nem baj, ha nem tudjuk. A lényeg a szimpatikus szereplő, a kalandos történet, az egzotikus színhely és az, hogy az olvasók rajonganak Leslie L. Lawrence-ért, éppen úgy, mint Lőrincz L. Lászlóért.

És ez fontos.

Meg az is fontos, hogy az olvasóknak nagyon tetszett az előadás a Petőfi Sándor Könyvtárban, amely valójában egy valóságos élménybeszámoló volt Lőrincz László kalandos életéről. Mert hát a hallgatóságban az a gyanú ébredt – és nem is minden ok nélkül – hogy a kalandoknak van valós alapja és az bizony magával az íróval esett-történt meg. Hiszen fiatal kutatóként többször is járt Mongóliában, a Himalája-menti országokban és Távol-Kelet több országát is bejárta. Ahogy az író elmesélte, soha nem ír olyan színhelyen játszódó regényt, ahol még nem járt. Megtudtuk azt is, hogy a regények vallási, néprajzi, történelmi eseményei valós tények, “csupán” a kalandok az írói képzelet szüleményei. És november körül várható a legújabb “szülemény”, az olvasók legnagyobb örömére.

Mindenesetre a hallgatóság egy nagyon vidám, kellemes délutánt töltött el Lőrincz L. László társaságában. Köszönjük!

Tircsné dr Propper Valéria