A rendezvényen készült fotókat megtekintheti a képre kattintva

Az idei, 82.Ünnepi Könyvhét egyik legfontosabb és legszínvonalasabb előadására került sor a Petőfi Sándor Könyvtárban június 2-án. “Trianoni békediktátum” címmel tarott előadást Kunt Gergely történész, a Miskolci Egyetem tanára. A rendezvény “rettenetes” aktualitását az adta, hogy 1920. június 4-én írták alá a Nagy-Trianon kastélyban a trianoni békediktátumot, amely megnyomorította Magyarországot. Elcsatolták hazánk kétharmadát és minden harmadik magyar ember határon túlra kerűlt.

Június 4-ét hazánk kormánya 2010-től Trianon emléknappá és a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította. A Habsburg Birodalom és Magyarország felbomlását több tényező idézte elő.

Valószinűleg az egyik legfontosabb tényező Magyarország soknemzetiségű jellege volt — és persze a nemzetiségi elit elégedetlenkedése a hatalomból való kimaradásuk miatt. A másik fontos tényezőként a Magyarország határai mentén létrejött államok irredenta politikáját említhetjük (dáko-román elmélet, Nagy-Szerbia-törekvés, pán-szláv elmélet stb.). A harmadik tényező pedig az lehet, hogy az I. Világháborút Magyarország elveszítette. A szomszédos államok “étvágya” pedig kielégíthetetlennek bizonyult.

A béketárgyalások során az angol (Lloyd George) és amerikai delegáció a körülményekhez képest igen korrekten tárgyalt, sőt az amerikaiak el is hagyták a tágyalói asztalt, amikor rádöbbentek, hogy nem az ész, nem a logika és nem a “becsület” mentén folynak a tárgyalások — nem veszik figyelembe a néptömegek érdekeit. Hiszen az elképzelések úgy szóltak, hogy többek között Győr, Sopron, Pécs, Debrecen, Sárospatak, Miskolc is a határon túlra kerültek volna. Holott – és ezt bizonygatani sem kell – minden ízükben magyar városokról beszélünk.

De hát végűl is az elcsatolt városok is magyar városok voltak: Kassa, Nagyvárad, Kolozsvár, Újvidék, Szabadka. Csak néhány a szörnyű felsorolásból. A magyar békedelegációt Apponyi Albert vezette. De a magyar békediktátum, amelyről elvileg tárgyalni kellett volna, akkor már több hónapja készen volt. És hiába érveltek a magyar delegáció tagjai valamint a győztesek becsületes politikusai (pl. Nitti olasz miniszterelnök):

Jelenleg a magyarok hatalmas tömegei élnek saját hazájukon kívűl és a Tanácsnak nem szabad elfelejtenie, hogy még a legyőzött nemzeteknek is joguk van az igazságos bánásmódhoz.

De Philippe Berthelot, aki Franciaországot képviselte, hajthatatlan volt.

Még egyetlen pontosító gondolat: a trianoni békediktátum jelenleg nincs hatályban. De Magyarország elveszítette a II. Világháborút is, amelynek lezárásaként kötött párizsi béke 1947. február 10-én jóváhagyta a trianoni határokat.

Kodály Zoltán szavaival zárom beszámolómat, amelyet a párizsi békekonferenciához irt a magyar művészek, írók, alkotó emberek nevében:

Népek együttese! Nem csak a mi pusztulásunk riasztó előérzete hangzik e szavakból felétek. Magának a demokráciának ügye forog most kockán! Ügyünk, igazságunk bukásával az emberiség, méltányosság, vagyis a demokrácia eszméje bukik. A demokrácia pedig az emberiség közös szentsége.

Tircsné dr Propper Valéria