A rendezvényekről több fotót is láthat a képre kattintva

Március 31-én a Miskolci Városi Könyvtár és Információs Központ Szabó Lőrinc Könyvtára koszorúzással és emlékesttel tisztelgett a 111 éve született Szabó Lőrinc előtt. Az emlékezés első részében, a koszorúzáson, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola növendékének virtuóz fuvolajátéka varázsolta el a jelenlévőket, majd a Szabó Lőrinc Általános és Német Két Tanítási Nyelvű Iskola tanulói szavalták a költő verseit. A könyvtár udvarán lévő szobor talapzatánál a tisztelgők elhelyezték az emlékezés koszorúit.

A koszorúzást követően az emlékezés egy kötetlen beszélgetéssel folytatódott a könyvtár előadótermében, ahol Nagy Csilla irodalomtörténész arról faggatta Kabdebó Lóránt professzort, milyen munka folyik jelenleg a Szabó Lőrinc-kutatóhelyen, illetve hol tart most Szabó Lőrinc költészetének történeti, poétikai értelmezése.

Életműve a huszadik századot leginkább reprezentálók közé tartozhat. Azt a századot szólaltatja meg, amelyben minden következetes törekvés éppen önmaga ellentétére váltott át; ahol a kimondott szó a megfogalmazásba fogás pillanatától máris mást fedez; a tett pedig oly sokszor élt ellenkezésben az erkölccsel; és az ember végső menedéke, a magány is újabb kiszolgáltatottság terepévé lényegül át: „Magányod barlangját kard kutatja át” – írta 1931-ben Politika című versében. Minden látványosan önmaga ellentéteként is létezik. Egyidejűleg is, de utólag szemlélve még inkább. Költőként is, és magánemberként is keresztúton állt, mint évszázadának emberisége.

(Forrás: Kabdebó Lóránt)