A Borsod és Miskolc az irodalomban című sorozat negyedik előadása Kaffka Margit költő- és írónő munkásságáról február 10-én hangzott el a Petőfi Sándor Könyvtárban. Az előadó Tőkéczki Ilona irodalmár volt, a Miskolci Egyetem tanára.

Kaffka Margit (1880-1918) már gyermekkorában is nagyon sokat vendégeskedett nagyapja, Kaffka Ignác bíró Zárda utcai házában (a ház ma már nem áll). Később a szatmári zárdában ösztöndíjasként eltöltött évek tanítási költségeit szolgálta meg oly módon, hogy bentlakó tanítónő lett az irgalmasrendi apácák miskolci intézetében (a zárda épületében később a Herman Ottó Gimnázium kapott helyet, jelenleg a Katolikus Gimnázium működik itt).

1902-ben ismét Miskolcra került és 1907 nyaráig a “Miskolci Magyar Királyi Állami Polgári Leányiskolában” tanít (ez jelenleg az Istvánffy Gyula Általános Iskola épülete). A leányiskola 1903/04-es értesitője szerint “a nemes ambitióktól áthatott fiatal tanitónőben a testület kiváló tagot nyert”.

Nem hallgathatjuk el, hogy Kaffka Margit nem szerette Miskolcot, vagy legalábbis nem érezte itt jól magát. Így ír erről Gellért Oszkárnak, a Magyar Géniusz című lap szerkesztőjének:

[...] most megint érzem, milyen rossz itt. A művészi életnek egy lüktetése se juthat el hozzám.

Pedig Kaffkának több kötete is Miskolcon jelent meg: Versek (1904); Levelek a zárdából (1905); Kaffka Margit könyve (1906); A gondolkodók és egyéb elbeszélések (1906). És az is kétségtelen, hogy későbbi jelentős nagyregényeinek témája és élményanyaga a miskolci évekből származik. Az is vitathatatlan, hogy Kaffka Margit volt Magyarországon az első irónő, aki az asszonyi élet gondjait az általános mondanivalók magasába tudta emelni.

Az első jelentős modern magyar írónő legkiforrottabb műve talán a “Szinek és évek” (1912), legismertebb alkotása pedig talán a “Hangyaboly” (1917). Sajnos élete és munkássága derékba tört, hiszen nagyon fiatalon, 1918. december 1-jén a spanyolnátha áldozata lett. Kisfia, aki színtén elkapta a betegséget, egyetlen nappal élte őt túl.