A Petőfi Sándor Könyvtárban 2011-ben is folytatódik a 2010. őszén elindult és az olvasók körében nagy sikert aratott előadássorozat “Borsod és Miskolc az irodalomban” címmel. Január 24-én Dr Tasi Réka, a Miskolci Egyetem adjunktusa Dayka Gábor miskolci költőről tartott előadást. A tanárnő, aki a régi magyar irodalom kutatója, tevékenyen vett részt Dayka-kutatásaival a 2009-ben, az Universitas Kiadónál megjelent Dayka Gábor összes műveinek kritikai kiadásában.

Dayka költeményei először Kazinczy Ferenc gondozásában jelentek meg 1813-ban. Kazinczynak régen dédelgetett terve volt barátja verseit nyomtatásban kiadni — ezt a tervet csak Dayka halála után 20 évvel sikerült megvalósítania.

Dayka Gábor 1768-ban született Miskolcon és 1796-ban tüdőbajban halt meg Ungváron — nagyon fiatalon, hiszen még harminc éves sem volt. Életműve mostanáig csak töredékekben volt fellelhető. Az 1993-ban megjelent verseskötet előtt tulajdonképpen minden kiadás a Kazinczy-féle kiadás alapján készült és a Kazinczy-féle szöveget gondozta tovább.

Daykát korábban a bánat és szomorúság költőjeként emlegették, holott a kortársak nem érezték szomorúnak és bánatosnak költészetét — csupán az utókor ragasztotta rá a szomorúság címtábláját. Költészete ugyanis igen gyakran foglalkozik a szerelemmel és a vigassággal. Álljon itt bizonyságul néhány kedves-szerelmes sor a költőtől:

Ki lobbantja rosszul el-altott tüzemet?
Szerelem! hát ismét meg-loptad szívemet?
Ah nem tudtam!… még is égek… még is áldlak…
O Kedves… o bús név… imádlak…

(Helois Abelardhoz a klastromból)