Varga Lóránt

Egy fekete hajú, szimpatikus fiatalember ül az asztalnál, előtte egy laptop. A könyvtárban csend van, várjuk az érdeklődő olvasókat. Eltűnődtem azon, hogy már olyan sokan írtak az „Útról”. Tolvaly Ferenc, Shirley MacLaine, Coelho és sokan mások! Mit tud ez a fiatalember még hozzátenni?

Az út, a Szent Jakab-út, gyakran spanyol neve (Camino de Santiago) után El Camino-nak nevezik, középkori zarándokút, mely Spanyolország Galícia tartományának fővárosába, Santiago de Compostelába vezet. Compostelába nemcsak egy kiindulópontból lehet eljutni, viszont az út fő része azonos. A zarándokút jelvénye a fésűkagyló, melye az út mentén mindenütt felfestve található.

Varga Lóránt olyan szemléletesen, olyan „emberien”, valóságosan beszélt erről az útról, ahogyan ő élte át – hogy kedvem lett volna azonnal elindulni nekem is! A 800 km-es úton, amit (leginkább) egyedül teszel meg – nemcsak a valóságos kilométereket járod – de a „belső utat” is meg kell tenned! S ez nem könnyű vállalkozás.

Indulásnál felmerülnek a kérdéseid, félelmeid — s a 30-32 nap alatt van időd megérteni a választ. Az ÚT végén „újjászületett” ember leszel, derűs, békés, tiszta.

Varga Lóránt nem „fejben író” ember, ő IRÓ – csupa nagybetűvel! Köszönjük ezt a délutánt és kívánunk magunknak, olvasóknak sok-sok ilyen jól megírt könyvet.

Sz. Szabó Klára, olvasó

A témához kapcsolódóan elolvashatják Jakabné Csizmár Ágnes könyvajánlóját is.