A Miskolci Városi Könyvtár célkitűzése volt, hogy a költészet napja alkalmából több százan egyszerre szavalják el József Attila Ódáját, megdöntve ezzel a közös szavalás magyar Guinness-rekordját, melyet Budapesten állítottak fel.

2010. április 9-én 11 órakor a Lillafüredi Hunguest Hotel Palota függőkertjében, az Óda keletkezésének helyszínén, hivatalos adatok szerint 760 fő – főként középiskolás diák – megdöntötte a Guinness-rekordot, melyet Sebestyén István, magyarországi rekordkoordinátor hitelesített. A rekordkísérlet nyilvános volt, bárki eljöhetett szavalni. A középiskolákon kívül számos idős és fiatal is megjelent az eseményen.

Előkészület

Amikor megszületett az ötlet Borkuti László, a Miskolci Városi Könyvtár igazgatója fejében, egyértelmű volt, hogy a helyszín a lillafüredi Palotaszálló függőkertje lesz, hiszen annak idején József Attila itt írta meg a világirodalom talán legszebb szerelmes versét. Viszont ahhoz, hogy Miskolc igazán színvonalas rekordkísérletet hajtson végre, komoly előkészítésre és háttérmunkára volt szükség. Középiskolák együttműködését kérve először csak fiúkat toborzott a könyvtár, mondván, hogy az Óda egy férfi szerelmét tükrözi, így hiteles. Majd mikor az igazgató felhívta a Guinness rekordok koordinátorát, Sebestyén Istvánt, ő közölte, ez diszkriminációnak minősül. Így nőkkel bővült a rekordkísérlet – ami nem vált hátrányára a rendezvénynek.

Ahhoz, hogy több száz középiskolás, és kedvet érző miskolci akadálytalanul kijuthasson a helyszínre, előzőleg rendőri biztosítást kellett kérni – megjegyzem: sem dugó, sem fennakadás nem alakult ki, mindenki szerencsésen, és időben megérkezett.

A kötelező regisztráció során mindenki egy 32 oldalas kiadványt kapott, melyben az Óda 3 nyelven, magyarul, angolul és németül olvasható. A fotóillusztrációk Lillafüred költői szépségét tükrözik.

A gyülekezés

A gyülekezés csendben, kulturáltan zajlott. A középiskolás diákok csoportokba verődve nézegették a könyvecskét, sétáltak a vízesés felé, fényképezkedtek Varga Éva József Attila szobra mellett. Mindenki kíváncsian várta, mennyi ember gyűlik össze 11 órára. Ekkor már a sajtó is felfegyverkezve állt a függőkert egyik párkányán, ahonnan rá lehetett látni az egyre duzzadó tömegre. Az időjárás kedvezett a rekordnak, néha kicsit beborult, aztán kisütött a nap, de egy csepp eső sem esett.

Guinness

Már jóformán nem volt hely a függőkertben, mikor a mikrofonban megszólalt a Guinness rekordok hazai koordinátora. Mindenkit megkért, hogy rendeződjenek számolható alakzatba, hiszen csak akkor hitelesítheti az esetleges rekordot, ha saját kezével (szó szerint) megszámolta a résztvevőket. Az embert kellemes csalódás kerítette hatalmába, amikor a kevesebb, mint 10 perces versmondás alatt ez a Máris-szomszéd kinézetű, sajátos karakter szaladgált a sorok között, és hosszú mutatóujjával csak számolt és számolt. Lelkiismeretesen végezte a munkáját, le a kalappal! Amint a versmondás véget ért, bejelentette, hogy a rekord megdőlt! Természetesen ezután összesítették a regisztrációs lapokat, és megírták a hivatalos jegyzőkönyvet.

Élmény

Amikor először hallottam az ötletről, és elképzeltem, milyen hatalmas akusztikai élmény lesz, ahogy több száz ember egyszerre mondja azt a verset, ami nem csak József Attila, de Latinovits óta tömegek életében meghatározó, beleborzongtam. Ehhez képest a valóság alulmúlta a képzeletet: a csodás lillafüredi hegyek, a csillámló sziklafalak inkább elnyelték, mint felerősítették a zengést-zúgást, a gyönyörű mondatokat. Hozzá kell tenni, hogy a középsulisok sem azt a vérmes és felszabadult mentalitást hozták magukkal, amivel a nagyszünetben lazítanak az iskolaudvaron… Kicsit bátortalan, kicsit félénk, inkább tömegbe olvadó hangokat lehetett hallani, és mindenki a papírt bújta. Pedig érdemes volt néha felpillantani a fakadó rügyekre, a felemás égre, és elképzelni: mit szólna most József Attila – vagy mit szól, ha fentről nézi – ha van ilyen lehetőség. Természetesen hátborzongató, hogy valaki megír egy szerelmi vallomást, és azt 77 évvel később több százan: több mint hétszázan egyszerre szavalják. Inkább csak a tudat és a látvány volt az, ami meghatotta az embert.

Sokszor végignéztem a diákokon, az összegyűlt időseken, a becsatlakozott turistákon, a kamerákon és fényképezőgépeken, és nagyon tetszett, amit láttam. Felemelő volt.

Eredmény

Az eredmény teljes siker. Jegyzőkönyvből idézem: „Ezzel a 760 fős eredménnyel Miskolc városa, a rekordkísérletet szervező Miskolci Városi Könyvtár és a verset mondó tanulók és felnőttek megdöntötték a legnagyobb létszámú versmondás magyarországi rekordját.” Pecsét, aláírás. 2010. április 9.

Az eseménynek országos visszhangja volt: beszámolt róla a közszolgálati és a kereskedelmi tévé, rádiók, újságok, hírportálok.

— KI —