A megnyitó fotóit megtekintheti a képre kattintva

A sátoraljaújhelyi születésű alkotó korán megismerkedett a gyöngyfűzés rejtelmeivel. Az ok egyszerű: néptáncos viseleteihez kellett megfűznie a hagyományos kiegészítőket. Ez az a kettősség, ami végigkíséri életét. Hiába végzett matematika-fizika szakos tanárként, a néptánc szeretete és a kreativitás hivatásként is másfelé terelte. Elismert táncos és koreográfus, jelenleg a nyíregyházi Művészeti Középiskolában tanít néptáncot, táncjelírást, tánctechnikát, mellette ékszereket készít. Egyedi darabjait egyéni vonalvezetés, minőségi alapanyagok felhasználása jellemzi.

A kiállítást egy vállaltan elfogult könyvtáros ajánlja Önöknek: a darabok megtekinthetők 2012. június 10-ig a könyvtár nyitvatartási idejében, hétfőtől péntekig 10 és 18 óra között! Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Tumikné Csurák Ágnes
Szabó Lőrinc Könyvtár

• Megnyílt: “Emberek és érzelmek” — Szarka János fotókiállítása a Tompa Könyvtárban
• Megnyílt: a Hétszínvarázs foltvarró csoport kiállítása a Tompa Mihály Könyvtárban
• Megnyílt: “Gyöngyszemek” — Varga István fotókiállítása a Tompa Mihály Könyvtárban

A rendezvény fotóit megtekintheti a képre kattintva

Az esemény adta a lehetőséget, hogy beszélgessek a költővel, ismerjük meg közelebbről!

- Mostanában gyakrabban találkozhattunk nevével, a Költészet Napja alkalmából. Tudjuk, hogy Pácinban született, földművelő családból származik, de hogyan került kapcsolatba a költészettel?
- Próbálkozásaim kezdete 56-ra tehető. Fiatal voltam és lobbanékony, akkor írtam első verseimet. Megmutattam annak idején ezeket általános iskolai tanáromnak, de leminősítést kaptam tőle.
- Nem ment el a kedve az írástól?
- Egyszerűen, abbamaradt. Jöttek a fiatalkori szerelmek és én azt mondtam, hogy ez olyannyira szükséges, mint egy védőoltás. tehát, inkább a szerelmes levelekben öltött testet a líra, kár hogy nem maradtak fenn, még felkérésre is írtam barátoknak.
- Végül, minek vagy kinek a hatására fordult mégis a költészet felé?
- Okányi Kiss Ferencnek küldtem el néhány versemet, aki biztatott – a levele még ma is megvan – és Kanizsa József úgyszintén. A versek pedig egyre szaporodtak.
- Irodalmi folyóiratoknak elküldte azokat?
- Nem. Nem ismertem az utat. A gyárban dolgoztam le az életemet, ottani ismerettségeim voltak. Az irodalomtól távol kerültem.
- Hogyan jutott el az első kötet megjelenéséig?
- Egy idő után elkezdtek összejönni a dolgok. Okányi Kiss Ferencék meghívtak, egy országos tanácskozásra, Az amatőrizmus Magyarországon címmel. Végül a Szózat c. folyóiratban jelent meg egy versem, aztán egy antológiában egy másik. A múló világ nyomában című kötetemet a Felső-Bodrogközi Kiadó gondozásában jelentették meg. Véletlennek köszönhettem, szülőfalum polgármestere Barati Attila hozott össze a kiadó tulajdonosával. Tagja lettem a Hegyaljai Alkotók Társulásának, mi rendeztük a Jel-Képen belül a dubicsányi táborokat, melyek termése egy-egy antológia. Aranypróza díjat kaptam egyik novellámért és kezdtem ismert lenni.
- A gyárban dolgozott, képzettségét hogy szerezte?
- Bölcsészettudományi képzésben nem vettem részt, mindazt, ami az írásművészet kiérleléséhez szükséges volt, azt kimondottan önszorgalomból értem el. Odáig eljutottam, hogy a tarcali alkotótábornak most már én vagyok a művészeti vezetője, ezen túl pedig a Művészetek Házában szoktunk összejönni, ahol a műhelymunkát én irányítom.
- Hangulatvilága, visszatérő témái?
- Az egyik nagy témám a természet, melyhez, mindig visszanyúlok, a másik a szerelem, mely életünk része, kortól függetlenül.
- Hosszú és nehéz volt az út, soha nem adta föl. Honnan a kitartás?
- Kohászati tanuló voltam és édesapám megbetegedett. Haza kellett mennem, mert az őszi munkákat el kellett végezni. 15 éves srácként álltam az eke szarvánál, állatokkal kellett szántani, vetni. Sírtam mikor nem bírtam föltenni este az ekét a szekérre, de azért fölkínlódtam valahogy, mert azt mondtam, hogy nem adom fel, és akkor lettem makacs. Azóta nem adom fel! Csak írok és írok, idős napjaimat ezzel töltöm ki, ezzel az értelemmel.
- Tervei?
- Újabb 80 versem már készen van, és prózai munkáimat is szeretném rendezni.
- Köszönöm, hogy időt szánt ránk és várjuk az új köteteket!

Radeczki Zsuzsa

• Ilyen volt: “Őszi dalok” a Szabó Lőrinc Könyvtár Letéti Hangos Könyvtárában
• Ilyen volt: “Régimódi versek” — Kiss Mária Katalin könyvbemutatója a Kaffka Margit Könyvtárban
• Ilyen volt: Láng és füst — Gáspár Gyula könyvbemutatója a Szabó Lőrinc Könyvtárban

A leltár alatt a Szentpéteri kapuban található könyvtár helyett ajánljuk önöknek legközelebbi könyvtárunkat, a belvárosban található Szabó Lőrinc Könyvtárat. Ne feledjék, hogy beiratkozásuk a hálózat összes könyvtárára érvényes, így a Szabó Lőrinc Könyvtárat a József Attila Könyvtár beiratkozott olvasói díjmentesen használhatják!

Az esetleges kellemetlenségekért szíves türelmüket és megértésüket kérjük!

• Figyelem! Rendkívüli zárva tartás június 24-én, pénteken!
• Szabó Könyvtár: október 18 és 22 között zárva!
• Rendkívüli nyitva tartás a Móra Ferenc és Szabó Lőrinc Könyvtárakban!

Francois Villon bűnös élete - a könyv borítója

Villon a világirodalom egyik legbotrányosabb életű költője. Viszont az iskolai irodalomórák igen kedvelt alakja, akinek tanításakor egy talpraesett irodalomtanár nagyon meg tudja kedveltetni diákjaival a középkor költészetét — és ezen keresztül a történelmet is.

Mikor kézbevettem ezt az életrajzi regényt, bizony kicsit félve tettem, azt gondolván, hogy egy német író vajon mit tud kezdeni egy bohém franciával.

És nagyon kellemesen csalódtam. Most is bebizonyosodott, hogy soha nem szabad általánosítani, mert az általánosítás téves sztereotípiák csapdájába vezetheti a jó szándékú olvasót is.

Obermeier 1936-ban született Münchenben. Szerkesztőként dolgozott különféle lapoknál és írt elbeszéléseket, novellákat, esszéket, glosszákat. Több, mint 30 könyvet publikált már. Birtokosa a “Litera-Medaille” és “Schleissheimer Kulturpereis” kitüntetéseknek.

Siegfried Obermeier német író saját bevallása szerint azért kezdett el történelmi regényeket és kalandos életrajzokat írni, mert amelyeket olvasott, azokat unalmasnak találta és úgy gondolta, hogy ő jobbat tudna írni. Regényei megírása előtt mindig nagyon alapos kutatást végez, ha teheti, be is utazza azt a vidéket, amelyről írni fog.

Nos, ez a Villon-életrajz valóban nagyon jól sikerült. Hiába ismerjük azért nagy vonalakban mindannyian Villon kalandos és “bűnös” életét, ennek ellenére ez a regény érdekes, szórakoztató és tanulságos. A sok kaland miatt könnyű olvasni — és persze nagyon színvonalas is. Arról nem is beszélve, hogy a prózai életrajzi szöveg fűszerezve van Villon verseivel és ezeket a verseket a magyar irodalom legkiválóbb költői fordították: Faludy György, Szabó Lőrincz, Mészöly Dezső, Lakatos István, Vas István, Süpek Ottó és Kálnoky László. Ez a felsorolás pedig önmagáért beszél.

Francoise Villon 1431-ben született és 1463-ban halt meg. A reneszánsz virágkorában élt és a középkor legjelentősebb francia költője. A College de Navarre-on végzett és ahelyett, hogy szépen elindult volna a professzorrá válás útján, szinte rögtön gyilkosságba keveredik — vagy legalább is gyilkossággal vádolták…

“De míg más ült az iskolában,
Kerültem én, komisz gyerek…
Míg ezt leírom: bánatában
Szívem majd hogy meg nem reped.”

Így aztán alig hogy elkezdődik felnőtti élete, szinte azonnal menekülnie kell. Ámbár már a születése is eléggé kalandos, hiszen egy nemesi származású pap törvénytelen gyermeke, akinek anyja a pap szolgálólánya. Becsületére legyen mondva az atyának, hogy később örökbe fogadta a gyermeket, sőt hat éves korától nevelte és iskoláztatta is — és ha nyíltan nem is hirdették vérségi kapcsolatukat, de valójában soha nem tagadta meg apai voltát, támogatását és vagyonát mindig fia rendelkezésére bocsátotta, ha annak szüksége volt rá. És életének rövidke 32 éve alatt Francoisenak bizony sokszor volt szüksége apja segítségére.

Villon rossz hírneve nem megalapozatlan és nem legenda, hiszen valóban rengeteg gaztettben vett rész. Betört, rabolt, fosztogatott. Történelmi tény, hogy szoros szálak fűzték a kor legkiterjedtebb bűnszövetkezetéhez, a coquille-hoz. Hogy valóban betört-e a Navarrai Kollégiumba? Ki tudja ma már? Villon sok gaztettét tagadta. Valójában az is rejtély, hogy tényleg tagja volt-e a Kagylósok bandájának.

Gunyoros és szatirikus, sőt, korabeli szlengben megírt verseivel, balladáival már nagyon korán sikert sikerre halmoz és széles körben megismerik nevét. Költészetének nem egy támogató mecénása akad, tetteinek pedig nem egy ellenséget köszönhet. Igazi reneszánsz figuraként iszik, dorbézol, hódítja a különböző társadalmi rétegekbe tartozó hölgyeket, sőt, apácákat is — no meg persze férjes asszonyokat.

Támogatói között találjuk Orleans-i Károly herceget, hódolói között pedig egész Párizst és Franciaországot. Különösen a nőket.

Pénz, politika, költészet, bűn, szerelem és halál. Erről szól a regény, mert erről szól Villon élete.
Nagyon sok adat mára már ellenőrizhetetlen “ténynek” bizonyul Villon életével kapcsolatban és sok esetben csupán költeményiből tudunk bármire is következtetni.

Az olvasók képzeletét nagyon sokszor megmozgatta Villon 1463-as eltűnése, állítólagos halála. Párizsból távozva nagyon hírtelen tűnt el. Csatlakozott a Kagylósokhoz, nyomorba süllyedt? Folytatta a költészetet? Élt még egyáltalán 1463 után? Semmilyen dokumentummal nem rendelkezünk és semmilyen irodalmi forrás nem támasztja alá Villon életét 1463 után.

Villon verseinek romantikáját kicsapongó élete, kalandjai, elszenvedett kínzásai, kegyvesztettsége, bebörtönzése adja és az a rövidke 32 év, amely megadatott neki.

Villon nagyságát talán nem is verselésének formája, hanem témája adja. Öregség, halál, igazságtalanság, papok, szerzetesek kigúnyolása, fájdalmas szerelem, a börtön rettenete. Villon persze elsősorban korának írt. Költeményei, balladái egyaránt szóltak kora uralkodóihoz, nemeseihez, ivócimboráihoz, a párizsi alvilághoz és az utcalányokhoz.

Az első Villon-kötetet nyomtatásban már 1489-ben kiadták. Utolsó kortársnak nevezhető szerkesztett kiadás 1533-ban jelent meg és Clement Marot adta ki. Magyarországon először Szász Károly kezdte fordítani verseit 1878-ban.

Siegfried Obermeier mindenestre 1463-ban így fejezi be Villon életét és a regényt:

“Túl gyakran néztem szembe a halállal, ahhoz hogy még féljek. Csak egyet kérek öntől: ha megtörtént, apám ne szerezzen tudomást róla. Minden reményét elveszítené. Hadd higgye azt, hogy valahol kóborolok a nagyvilágban. A lovamat és amim még van, a kolostorra hagyom. Sírom maradjon névtelen.”

És egy Villon-vers, amely alapot szolgáltathatott az írónak arra, hogy a fent idézett módon fejezze be a regényt.

“Siratom ifjúságomat
Melyben oly sokat hergelődtem,
S mely, hogy a vénség rámszakad,
Elrejtőzött a tűnt időben.
Ellovagolt? Gyalog szökött? Nem!
Jaj, hogyan hát? Ki tudja! – Hopp,
Csak úgy elrepült észrevétlen
A kincsiből mit sem hagyott.”

(Az elveszett ifjúság siratása. Ford. : Szabó Lőrinc)

Tircsné dr Propper Valéria

• Ilyen volt: “Völgyből, ha kiáltok” — Bari Gábor verseskötetének bemutatója
• Arnaud Delalande: A Dante-csapda
• Ilyen volt: “Őszi dalok” a Szabó Lőrinc Könyvtár Letéti Hangos Könyvtárában

Dr. Nánási-Kocsis Norbert önkormányzati képviselő és a József Attila Könyvtár (Miskolc, Szentpéteri kapu 95.) pályázatot hirdet középiskolás diákok és csoportok számára a könyvtárépület külső dekorációs tervének elkészítésére.

A díszítendő falfelület négy részből áll. Méretek:

• 120cm x 1290 cm műkő
• 120 cm x 960 cm műkő
• 300 cm x 260 cm tégla
• 300 cm x 5000 cm tégla

A pályamunkákkal szembeni elvárások:

1. A négy falfelületet egymással összhangban kell megtervezni.
2. A pályamunka utaljon az épületben folyó kulturális tevékenységre.
3. Figyelemfelkeltő és esztétikus legyen.

A terveket méretarányosan, tetszőleges technikával lehet elkészíteni.

Beadási határidő: 2012. június 15.

A pályamunkákat háromtagú zsűri bírálja el. A zsűri tagjai:

• Dr. Nánási–Kocsis Norbert képviselő;
• a Főépítészeti kabinet képviselője;
• a könyvtár képviselője.

A három legsikerültebb pályázat készítői értékes jutalmat kapnak.

További információk kérhetők személyesen a könyvtárban: 3526 Miskolc, Szentpéteri kapu 95.

A nyertes pályamunkát a tervezők – várhatóan az ősz folyamán – elkészíthetik!

• Egy stadionnyi olvasó — Olvasási rekordkísérlet a DVTK-stadionban
• TÁMOP projektindító rendezvény a Miskolci Városi Könyvtár és Információs Központban
• Meghívó: ünnepélyes projektindító rendezvény a Miskolci Városi Könyvtárban

Május témája a Szabó Lőrinc Könyvtárban: 90 éve született Fehér Klára

Fehér Klára 1922. május 21-én született Újpesten. Fiatalon gyári tisztviselő volt, közben elvégezte a közgazdasági egyetemet.

Újságíróként ismerték meg nevét szerte az országban; először a Szabad Nép munkatársa, majd a Magyar Nemzet tárcaírója. Pályájának kezdetétől sok műfajban dolgozott, a publicisztika mellett írt regényeket és elbeszéléseket, humoreszkeket és drámákat, a hatvanas évek elejétől – férjével, Nemes Lászlóval együtt – útikönyveket is.

Regényeiben a háború után induló fiatal értelmiség sorsával, a “kisemberek” mindennapi életével foglalkozik. Humoreszkjeit, vígjátékait az átlagember problémái iránti fogékonysága, megbocsátó humora, mély emberismerete tette népszerűvé. A nagy epikus formák iránti vonzódását elsősorban a Tenger című, széles hömpölygésű, korábrázoló igénnyel megírt regénye tanúsítja. Darabjait sikerrel mutatták be számos hazai és külföldi színpadon. Bábjátékait, rádiójátékait a mai napig sugározzák.

Regényeinek közönségsikere túlnőtt az országhatárokon: műveit több nyelvre lefordították, s megjelentették Európa-szerte.

Emlékezetére Fehér Klára Irodalmi díjat alapított férje, Nemes László író és műfordító. A díj azon fiatal írók támogatását szolgálja, akik Fehér Klára írónő humanista szellemében írnak.

Fehér Klára fellelhető művei a Szabó Lőrinc Könyvtárban

• Bezzeg az én időmben
• Búcsú a tengertől
• Budapest
• De igazán tud repülni a karosszék!
• Egyetlen mondat törökül
• Egyszer- és soha többé!
• Én sose kapok levelet
• Fele királyságom
• Földrengések szigete
• Gésák, pagodák, titkok
• Hetedhét tengeren
• Hová álljanak a belgák?
• Hozzál nekem kengurut!
• Az indián kertje
• Irokézek és felhőkarcolók
• Lesz nekem egy szigetem
• Ma éjjel ne aludj
• Mecsetek, basák, efendik
• Mi, szemüvegesek
• Miből csinálják az elefántot?
• Narkózis
• Négy nap a paradicsomban
• Oxygénia
• Pálmasor Opatijában
• Perben, haragban
• Sárgaláz
• Szexmozi
• A tenger
• Vakáció Magyarországon

A fent felsorolt könyveket keressék a Szabó Lőrinc Könyvtárban — kollégáink állnak rendelkezésükre!

• Szeptember témája a Szabó Lőrinc Könyvtárban: Mikszáth Kálmán
• Április témája a Szabó Lőrinc Könyvtárban: 100 éve született Örkény István
• Március témája a Szabó Lőrinc Könyvtárban: társas kapcsolatok

• az első részben (I.) a hónaphoz kapcsolódó nevezetes névnapokat és a jeles nevet viselő szentek, ismert személyek legendáit vesszük sorra;
• a második egységben (II.) az adott hónaphoz kapcsolódó legismertebb néprajzi szokásokat ismertetjük;
• a harmadik részben (III.) pedig egy, a hónaphoz kapcsolódó Fekete István novellát bocsátunk közre részben vagy egészben.

Kellemes olvasást kívánunk!

I. rész

Május 1., a munka ünnepe

A munka ünnepe

Megünneplésének előzményei egészen az angol ipari forradalomig nyúlnak vissza (hajdanában ez volt történelemből az érettségi tételem. Mármint az angol ipari forradalom. Pedig az ókori görögöket szerettem volna kihúzni. De nem volt baj ez sem, ötöst kaptam.)

1817-ben Robert Owen gyártulajdonos közzé tette a munkások követelését, többek között, hogy az addigi 10-16 órás munkanapot le kell csökkenteni nyolc órára. Bár a nők és gyermekek munkaidejét napi 10 órában maximálták, a kérdésben valójában 1856-ig nem történt érdemi előrelépés. Ezen a napon léptek sztrájkba az ausztrál kőművesek és Melbourne-ben az Egyetemtől az ausztrál Parlamentig menetelve követelték a napi nyolc órás munkaidőt.

1886. május elsején a chicagói munkás szakszervezetek szerveztek sztrájkot a napi nyolcórás munkaidő elfogadásáért. A sztrájk negyedik napján anarchisták bombát dobtak a rendőrök közé, akik a tüntetőkre lőttek. Több tucat sebesült maradt a helyszínen. Az esemény “Heymarketi zavargás” néven vonult be a történelembe.

1889-ben megalakult a II. Internacionálé. Úgy határoztak, hogy a chicagói tüntetés negyedik évfordulóján, május elsején országszerte vonuljanak fel a munkások, a nyolcórás munkanap bevezetéséért tüntetve. Magyarországon a II. Világháború után, a Szovjetunió hatására alakult ki nemzeti ünnepi jellege.

Május 2., Zsigmond napja
A Zsigmond névnap kapcsán több jeles magyar uralkodó, fejedelem és tudós közül én két jelentős személyről szeretnék röviden írni: először Luxemburgi Zsigmond magyar királyról, majd pedig gróf Széchenyi Zsigmond vadász-íróról.

Luxemburgi Zsigmond magyar király és német-római császár

Luxemburgi Zsigmond arcképe

1368-ban született Prágában. Amikor Nagy Lajos király meghalt, vele kihalt az Anjouk magyar ága is. Lajosnak két leánya volt: Mária és Hedvig. Hedvig lengyel királyné (és később szent) lett, Máriának pedig Zsigmond lett a jegyese, majd később férje. Az egyik legnagyobb magyar mágnáscsalád, a Lackfiak támogatták Zsigmond trónralépését.

Zsigmond uralkodásának idején emelkedtek fel azok a nagy nemesi családok (a Cilleik, Ozoraik, Stiborok, Rozgonyik, Tallócik, Báthoryk, Garaik), akik hazánk történelmében a későbbi századok során oly fontos szerepet töltenek majd be.

Mária királyné születendő gyermekével együtt egy lovasbalesetben életét vesztette, így Zsigmond 1405-ben feleségül vette Cillei Borbálát.

1381-ben, a torinói béke egész Dalmáciát és Cattaro-t Magyarországnak ítélte. 1408-ban a király 24 nemesi család részvételével létrehozta a Sárkány Lovagrendet. 1412-ben 16 szepesi vármegyét zálogosított el, majd
1389-ben elfoglalta a mai Kragujevác környékét a töröktől.

1391-ben, a második balkáni hadjáratában a Temesközben harcolt sikeresen a törökkel és 1395-ben, ötödik balkáni hadjáratában legyőzte a törökbarát Vlad (igen, az a bizonyos Vlad) báró csapatait.

1410-ben megválasztották német királlyá.

1414-ben összehívta a konstanzi zsinatot (három pápa volt ekkor!). A konstanzi zsinaton, 1415. június 6-án máglyán megégették – tanai és prédikációi miatt – Husz Jánost és az őt támogató Prágai Jeromost.

1416-ban Angliába látogatott, ahol V. Henrik angol királlyal megkötötte a Canterbury szövetséget. 1433-ban a pápa (ekkor már csak egy: V. Márton) német-római császárrá koronázta.

Zsigmond Európa legtekintélyesebb uralkodója volt. Uralkodása fordulópontot jelentett Magyarország külpolitikai helyzetében. Reformpárti volt, aki uralkodásával bebizonyította, hogy a birtokrendszerhez és hivatali-intézményi szerkezethez hozzá lehet nyúlni. Haditechnikai újításokat vezetett be hadjárataiban. A birtokszerkezetben történt változtatásai egészen 1848-ig éreztették hatásukat.

1437-ben a morvaországi Znaimban halt meg. Törvényes fiúutódja nem volt. A legenda szerint természetes gyermeke volt Hunyadi János — Morsinai Erzsébet és Zsigmond gyermeke lett volna? Mindezeken túl, 1921-ig, IV. Károly trónfosztásáig – néhány kivételtől eltekintve – Zsigmond leszármazottai ültek a magyar trónon.

Gróf Széchenyi Zsigmond, vadász-író

Nem életrajzot akarok írni – még röviden sem -, csupán néhány tényt kiragadni életéből, amelyek – véleményem szerint – elárulják, hogy milyen ember, milyen vadász, milyen magyar lehetett gróf Széchenyi Zsigmond.

1898-ban született Nagyváradon és Budapesten halt meg 1967-ben. Ükapja volt gróf Széchényi Ferenc, a Nemzeti Múzeum alapítója, és dédapja gróf Széchényi Lajos, a “legnagyobb magyar” testvérbátyja.

“Csui!… Afrikai vadásznapló 1928. október – 1929. április” című könyvének előszava olyan nagyon jellemző az íróra:

“Az »afrikavadászok«-nak két fajtáját ismerjük. Két aránytalan csoportját, mert az egyik fölényes többséggel áll a másik elenyésző kisebbségével szemben. Ennek a kisebbségnek tagjai egytől egyig kiváló, jeles emberek, ritka kivételek, akik megérdemlik a legnagyobb elismerést.

Ők azok, akik – nem írnak könyvet.

A mai napig én is közéjük tartoztam. A mai napig mindenki szeretett. Ujjal mutogattak rám: Íme, egy ember, aki Afrikában vadászott, és nem írt róla könyvet!

És most vége a dicsőségnek. De szolgáljon mentségemül, hogy most sem könyvet írok, hanem csak ott, helyszínen készült naplómat bocsátom a közönség elé. Mindennapos feljegyzéseim ezek, melyeket esténkint a tábortűz mellett, sokszor álmos fejjel vetettem papírra, hogy emlékemben össze ne keveredjenek.

Kérem, olvassák megfelelő elnézéssel!

Budapest, 1930. november havában. Széchenyi Zsigmond”

A legendárium szerint egyszer egy riporter megkérdezte Széchenyi Zsigmondtól, hogy 1945 után miért nem távozott külföldre?

Válasz: “a Zsigmond még csak-csak, de a Széchenyi, az soha”.

Széchenyi Zsigmond “Ünnepnapok. Egy magyar vadász hitvallása” című művének utolsó oldalain idézi Riesenthal, német vadász-író szavait:

“Az legyen a vadász nemes törekvése,
Hogy a vadat óvja, kímélje és védje.
Vadásszék, mint törvény és szokás kívánja,
S teremtményeiben a teremtőt áldja…”

Május első vasárnapja: Anyák napja (idén: május 6.)

Már az ókori Görögországban is megünnepelték az anyákat Rhea, az istenek anyjának tiszteletére, aki a Földet is jelképezte a görög mitológiában.

Angliában már az 1600-as évektől ünneplik az édesanyákat, vallási színezetű ünnep keretében. Az Amerikai Egyesült Államokban először 1872-ben tartottak Anyák Napját, Bostonban, Julia Ward Howe költő és írónő szorgalmazására, aki vak férjével együtt küzdött a rabszolgák valódi felszabadításáért és a nők szavazati jogaiért. Költészetének legismertebb darabja az az ironikus hangvételű költemény, amely magyar fordításban “János bácsi a csatában…” kezdő sorral vált ismertté.

Hivatalos nemzeti ünneppé Woodrow Wilson elnök emelte az Anyák napját 1914-ben. Magyarországon először 1925-ben, a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt ünnepelte meg az édesanyákat. 1928-tól miniszteri rendelet emelte a hivatalos ünnepek sorába az Anyák napját.

“Már megjöttünk ez helyre,
Anyánk köszöntésére.
Anyám, légy reménységben,
Köszöntlek, egészségben!
Amennyi a zöld fűszál,
Égen ahány csillag jár,
Májusban a szép virág:
Annyi áldás szálljon rád!”

(népköltés)

Május 7., Gizella napja
Boldog Gizella 984 körül született Passauban, és 1059-ben halt meg. 996-tól Szent István királyunk felesége, első magyar királynénk. A legendáriumokban a “magyarországi” melléknevet kapta. 1975-ben avatták boldoggá.

II. Civakodó Henrik bajor herceg és Burgundi Izabella lánya, II. Henrik német-római császár húga.
Nagy szerepet vállalt a kereszténység magyarországi terjesztésében. Az a miseruha, amelyet valószínűleg irányításával hölgyei hímeztek, és a székesfehérvári templomnak ajándékozott, a későbbi magyar királyok koronázási palástja lett. Ezen a paláston szerepel István király, Gizella királyné és Imre herceg képmása. Valójában az egyetlen fennmaradt korabeli képmások.

A királyi párnak több gyermeke is született, de csak Imre herceg érte meg a felnőtt kort. De egy vadászaton egy vadkan őt is halálosan megsebesítette (a magyar történelemben több, mint elégszer jön egy halálos vadkan!).

István király halála után elhagyta az országot, valószínűleg 1045 körül, és a passaui Niedernburg kolostorába vonult vissza, és mint apátnő tevékenykedett. Sírja magyar zarándokhely.

május 12-13-14.: Pongrác (keresztény vértanú), Szervác (püspök, vértanú), Bonifác (püspök, vértanú) és május 25., Orbán (pápa, vértanú) napja — a Fagyosszentek

A fagyosszentek

A hőmérséklet csökkenése az esztendő során máskor is megfigyelhető. Az úgynevezett Fagyosszentek kitüntető figyelme valószínűleg azért fordult a magyar néphagyományban ezen májusi időpontok felé, mivel az ekkor bekövetkező fagy különösen nagy kárt tudott tenni a zsenge növényzetben, legyen az gyümölcs, zöldség, avagy gabonaféle.

A “fagyosszentek-jelenséggel” már 1886-ban foglalkozik Hegyfoky Kabos “A május havi meteorológiai viszonyok Magyarországon” című munkájában.

Május utolsó vasárnapja: Gyermeknap (idén: május 27.)

Május utolsó vasárnapja Magyarországon Gyermeknap, amikor a családok a gyermekeket ünneplik. Legelőszőr a világon Törökországban ünnepelték a gyermekeket, 1920. április 23-án.

Magyarországon először 1931-ben — akkor még “Gyermekek Hete” volt.

Az ENSZ 1954-től Egyetemes Gyermeknap megünneplését ajánlja a világ kormányainak figyelmébe, azért, hogy “megemlékezzenek a világ gyermekeinek testvériségéről és egymás közti megértéséről, valamint a gyermekek jóléti érdekében kifejtett küzdelemről”.

Május 27-28., Pünkösd ünnepe

A kereszténység nagy ünnepe. Húsvéthoz kapcsolódva ez is mozgóünnep, amely mindig május 10. és június 13. közé esik. Az ünnep elnevezése a görög “pentekosztesz”, azaz “ötvenedik” elnevezésből ered, utalva arra, hogy a Húsvét utáni 50. napon kezdődik, vagyis a Húsvét utáni hetedik vasárnap “Piros Pünkösd Napja”, a Szentlélek eljövetele a tanítványokhoz.

Az 50 nap a zsidó vallásból ered. A zsidók ünnepelték a Peszach utáni 50. napon kezdődő első aratás napját, az aratás kezdetét. Később a Tízparancsolat adományozásának ünnepét is erre a napra tették.

“És mikor pünkösd napja eljött, mindnyájan egy
Akarattal együtt valának.
És lőn nagy hírtelenséggel az égből mintegy
Sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész
Házat, a hol ülnek vala. És megjelentek előttük
Kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül.
És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és
Kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta
Nékik szólniok.”

– Apostolok cselekedetei, 2. fejezet (Károlyi-biblia)

Pünkösd a sínai szövetség ünnepe is a zsidóknál. Keresztelő Szent János jövendölte a Szentlélek eljövetelét: “tűzzel fog benneteket megkeresztelni”. A katolikus ikonográfiában a Szentlélek jele a fehér galamb. Pünkösd ünnepe tehát a Szentlélek eljövetelének ünnepe, de az egyház születésének ünnepe is. A Szentlélek eljövetelekor a lángnyelvek megszállták az apostolokat, akik prédikálni kezdtek és különféle nyelveken kezdtek beszélni, ahogy a Lélek adta nékik a hatalmat. Előállott Szent Péter és prédikálni kezdett. Ezért az egyház születésének ünnepe is Pünkösd.

Pünkösd ünnepe – hasonlóan Húsvét ünnepéhez – egy egész héten át tart, de csak első két napja nyilvános ünnep. Pünkösd ünneplése egyidős az egyházzal, hiszen az apostolok idejéből való, bár írásos említés csak a II. századból marad fenn, Tertullianus és Origenész történetírók említéseiben.

Május 29., Magdolna napja

Mária Magdolna az Újszövetségben szereplő bibliai személy. A katolikus, az ortodox és az anglikán egyház is szentként tiszteli. Nevének jelentése: Magdalából való Mária. Az evangéliumok összesen hétszer említik Jézus női kísérőinek neveit. Mária Magdolna mindegyik említésben szerepel. Jézussal való kapcsolatát úgy mutatják be, mint “a nő, aki szolgálatára volt és gondoskodott róla”.

Mária Magdolna azok között volt, akik Jézus temetése után elsők között mentek a sírhoz és Magdolna volt az, aki először beszélt a feltámadt Jézussal.

Máig viták folynak arról, hogy Mária Magdolna, Betániai Magdolna és a “bűnös nő” azonosak-e? Továbbá, hogy Jézus felesége volt-e és közös lányuknak, Sárának anyja-e? Vita tárgyát képezi az is, hogy Jézus bizalmasaként még Péter apostolt is megelőzi a tanítványok sorában.

II. rész

Pünkösdi népszokások
A magyar tájegységeken nagyon sokféle népszokás kötődik Pünkösd ünnepéhez.

Májusfa

Májusfa-állitás

A magyar nyelvterületen vagy május elsejére virradóra, vagy Pünkösdkor állítottak májusfát a legények, csoportosan, a kiszemelt leány udvarába. Ez nagy megtiszteltetés volt. A májusfát díszítették is, általában színes szalagokkal, étellel-itallal.

Gyakran magának a falunak is volt egy közös májusfája, ahol táncmulatsággal köszöntötték a tavasz eljövetelét.

Az udvarolni szándékozó legény mindenképpen valamilyen virággal, zöld lombos ággal jelezte szándékát a kiszemelt leány felé.

Némely vidékeken a májusfa állítás szokása kiegészült a Tavaszköszöntés szokásával, amikor ablakba, vagy esetleg kerítésre tűztek ki hajnalban zöld ágakat, általában bodzát, pünkösdi rózsát, jázmint, azért, hogy a mennykő bele ne csapjon a házba.

Mára ez a szép szerelmes szokás májuskosár formájában marad fent.

Pünkösdi király

A középkortól ismert szokás, hogy Pünkösdkor, valamilyen – de akár többféle – ügyességi játékban mérhették össze erejüket a legények és a legügyesebb lett a kiválasztott, a “Pünkösdi király”. Ez a tisztség általában egy hétig tartott, de egyes vidékeken akár egy évig viselhette a címet a legény. Sok előjoggal járt. A kocsmában ingyen ihatott, minden falubeli ünnepségre, lakodalomba hivatalos volt — és egyáltalán, nagyon nagy dolog volt legkülönbnek lenni egy közösségben, ahol mindenki ismerte a másikat, legalább látásból.

Pünkösdi királyné

Általában legalább négy nagyobb leány, de volt tájegység, ahol a falu minden leánya kísért egy kiválasztott leányt – vagy a legkisebbet, vagy a legszebbet – és járták a falut, énekeltek és jókívánságokat mondtak az arra haladónak. Voltak vidékek, ahol a Pünkösdi király és királyné együtt járta a falut a többi fiatallal és adományokat gyűjtöttek, énekeltek és táncoltak, köszöntve a tavaszt.

Pünkösd jelképei

Pünkösd hagyományos étele a rántott csirke, vagy az idei liba, uborkasalátával. Juhtartó vidékeken a báránysült és a bárányból készült ételek számítanak hagyományosnak. Egyes vidékeken édes tésztákat is sütöttek ilyenkor, melyeket mindig gyümölccsel díszítettek.

Pünkösd hagyományos virága a pünkösdi rózsa. A legények pünkösdi rózsát tűztek a leány ablakába, de a mosdóvízbe is szokás volt pünkösdi rózsát szórni, hogy a betegségek elkerüljenek bennünket.

Rontás és villámcsapás elkerülésének pünkösdi jelképe a zöld lombos ág: bodza-, nyírfa-, gyümölcság.

Templomi jelképe a Pünkösdnek a fehér galamb, amely a Szentlélek jelképe és amelyet ilyenkor szabadon engednek. A pap Pünkösdkor piros színű miseruhában celebrálja az ünnepi misét.

Csíksomlyói passió és búcsú Pünkösdkor

Csíksomlyói búcsú

A magyarok számára talán a legfontosabb búcsújáró kegyhely Csíksomlyó. Már a 15. századtól maradt fenn írásos emlék, amely beszámolt a pünkösdi zarándoklatról. 1444-ben IV. Jenő pápa körlevélben kérte a katolikus híveket, hogy a ferencesek irányításával templomot emeljenek.

A kegytemplom híres “könnyező Madonnája”, vagyis a “Nap asszonya” szobor valószínűleg 1515. és 1520. között készült és a korabeli Madonna-szobrok között a legnagyobb volt.

A katolikus hívek pünkösd szombatjára érkeznek a kegytemplomhoz, majd pedig mise után felvonulnak a két Somlyó-hegy közé, a kálváriához.

A Csíksomlyói búcsú az elmúlt évtizedekben, évszázadokban a magyarság egyetemes találkozóhelyévé nőtte ki magát és a magyarság jelképévé vált. A magyar nép jelképévé: együtt, egymásért élni, magyarul gondolkodni, nem igába hajtani fejünket, megmaradni, bármit is mérjen reánk a jövendő.

A Csíksomlyói Pünkösdi Búcsúnak minden évben van kiemelt mottója is. 2009-ben ez “Krisztussal, ezer évig” volt, 2010-ben pedig “Most segíts meg, Mária!”.

Fagyosszentek — népszokások, hiedelmek

A három szent a legenda szerint a 3-4. században halt mártírhalált hitéért. Más források szerint azért fagytak halálra, mert ruháikat a szegényeknek ajándékozták. A magyar néphit magyar szentnek tekinti e három “hideg” férfiút.

“Szervác, Pongrác, Bonifác, megharagszik, fagyot ráz!”

A május eleji-közepi lehűlés jelenségét az elmúlt századok során nemcsak Magyarországon figyelték meg, hanem Ausztriában, Németországban és Lengyelországban is. Évszázados paraszti tapasztalás volt, hogy az addig melegedő időjárás ezekben a napokban hírtelen lehűl. Egyes magyarlakta vidékeken a három kitüntetett fagyos szenthez még a május 15-én ünnepelt Zsófia napja is hozzátartozik, mint fagyot hozó nap.

“Pongrác, Szervác, Bonifác, Zsófia is lehet gyász!”

Május hónap vége felé, Orbán napján, amikor főként a szőlő szokott virágozni, szintén nagy volt a fagyveszély, a szőlő és a bor pedig mindig fontos helyet foglalt el a magyar népéletben és hiedelemvilágban. Ezért I. Szent Orbán pápa a kádárok, szőlősgazdák, korcsmárosok félve tisztelt patrónusa.

A korabeli kalendáriumok az alábbi tanácsokat és intéseket adták a gazdáknak:

“Szervác, Pongrác, Bonifác, mind a fagyos szentök, hogy a szőlő el ne fagyjon, füstöljenek kendtök!”

“Ha Orbán nevet, a szőlő sír!”

“Savanyú lesz a bor, ha Orbán napja esős, és édes lesz, ha Orbán napján tiszta az idő!”

És egy egészen távoli jövendölés:

“Amilyen Orbán napja, olyan lesz az ősz!”

Orbánt (aki pápa volt, így süveges szentnek számít és aki 230-ban halt meg) szőlőfürttel és kehellyel szokták ábrázolni.

Ezeknek a fagyos megfigyeléseknek mára már természetesen a tudományos magyarázatát is tudjuk. Északnyugat-Európában ekkor a légnyomás emelkedik, délkelet-Európában (így hazánk felett is) pedig csökken. Ennek következtében északi szelek a levegő erős lehűlését eredményezik, hiszen sarkvidéki eredetű levegő érkezik ezen tájegységek fölé.

Persze a fagyosszentek tényleges támadásánál gondoljunk a naptárreformra is, amelyet 1582-ben hajtottak végre és a Júlián-naptárban felgyülemlett hibákat úgy küszöbölték ki, hogy 1582. október 4-e után, október 15-e következett. Így aztán valójában tíz napot “tolódik” az idő, vagyis a fagyos napok (és az azokra jellemző időjárás) inkább május elejére tehetők és figyelhetők meg.

A májusi fagyok miatt a kényesebb növényeket, mint például az uborka, a paradicsom, vagy a bab, nem is ültették el, csak a fagyosszentek utáni napokban.

A fagyosszentek napjaihoz még külön időjárási hiedelem is tartozott — mármint a hidegen kívül: ha ekkor az időjárás felhőtlen, akkor jó bortermés várható.

“Sok bort hoz a három –ác, ha felhőt egyiken se látsz!”

Fagyos és süveges Orbánunkhoz tartozik még egy nagyon másféle mondás is (már ha valóban róla van szó és nem egy másik Orbánról):

“Jár-kel, mint az Orbán lelke!”

A legenda szerint “egy falusi jegyző elhalálozván, annak ellensége a kántor, éjszaka lepedőben az asszony ablaka alá menvén, azt ijesztegette”. Így aztán a jámbor falusiak joggal mondogatták, hogy “jár-kel, mint Orbánnak a lelke”.

III. rész

Fekete István

Fekete István rövid életrajzát elolvashatja sorozatunk első részében, ide kattintva.

Mottó:

“Mi az idő?
Azt hiszem, semmi a Mindenben.”

Fekete István Füveskönyve — Apróságok

Fekete István: Május

Túlnőtte a nád a vizeket. A fakó torzsák hóna alól zöld pengék születtek ezerszámra. Tegnapelőtt még márciusi felhők nézegették magukat a vízben, tegnap felverte a széleket gólyahír, ma pedig zöld náderdő borul a nádas tavakra, melyek egyszerre titokzatosak lettek, mint a mesék, melyeket útra készülő öregemberek mondanak vajúdó tavaszi estéken.

Aztán kövér felhők nőttek a dombok fölött, melyekben mennykővel gurigáztak égi hatalmasságok, és a fecskék szinte súrolták a rétek ágyát, hol elhallgatott a fürj, és aggódva bújtak össze csillagszemű százszorszép virágok.

Suhogott a szél messziről. Hozta az esőt. Először csak egy cseppet, aztán kettőt, aztán megszorította a nagy égi spongyát, melyek elengedték a messziről hozott párákat.

Az eső végigzáporozott mindenen. Megmosta a zsindelyetetőket, a templomtornyot és az utakat, melyek andalogva kanyarodnak ilyenkor a vetések zöld-ezüsten hajladozó országában.

A rozs már kihányta fejét, kinyújtotta hosszú lábát. Ha szél mozdul, hajladozva hullámzik, és hangtalanul törik meg a mezsgye gátján, melyet ekével vont oda két szelíd ökör valamelyik márciusi délután.
Azóta nagyot fordult a világ sora. A kopasz mezőket benőtték a vetések, és a vad eltűnt, hiszen búvóhely lett az egész határ. Hajnalban és estefelé láttunk ugyan gondterhes fogolypárokat átszaladni a dűlőutakon, és a lóheréből is ki áll egy-egy nyúl billegő füle, de az csak egy pillanat. Amikor ismét odanézünk, eltűntek már a foglyok. A nyúl is elhúzódott, és nem láthatja meg őket, csak aki felülről “érdeklődik”.

Ilyen érdeklődő pedig mindig akad. Most is. Állok a rozstábla szélén, mely majdnem eltakar, és régen figyelem már, hogy a völgyben az egyik nyárfán madár-e az, amit én annak nézek, vagy valami tavalyi levélcsomó. Ha madár, jó lenne „szóba állni” vele, mert vércsének nagy, ölyvnek meg kicsi, és olyan meredeken ül, ahogy tisztességes madár nem szokott.

A levélcsomó egyszer csak elereszti magát, és héja lesz belőle, mely szokásos lassú imbolygással elindul a rozstábla szélén. Izgalmas öröm fog el. Ha ebben az irányban marad, itt kell előttem elrepülnie tizenöt lépésre. Akkor pedig…

Számolom a másodperceket, mert a fejem kidugni nem merem. Most lehet a tábla közepén…, most kétharmadán…, most… Na, mi az? Nagyon óvatosan felegyenesedem, eltűnt a madaram. Kiszaladok a sarokig. Sehol semmi! Lehetetlen! Hacsak… A rozs mellett ritka lóher. A lóher egy helyen mozog, tőlem talán hetven lépésre… Ott kell a gyilkosnak lenni. Talán éppen öl valamit… Gyerünk!

Meghajolva rohanok a mozgás irányába. Amikor jó lőtávolba érek, lassítok. A lóher hol hevesebben, hol pedig lassabban mozog. Már csak húsz lépés. Tizenöt… Felemelem a puskám, de nem merem még hinni, hogy a héja van előttem. Pedig az volt. Tépte a foglyot, amikor meglátott, látszólag azon gondolkodott, hogy otthagyja-e a zsákmányt. Kegyetlen szemeiben semmi félelem, inkább valami kemény düh, valami elszánt harag.

- Mit akarsz? – nézett rám. – Ez a falat az enyém. Megszereztem ősi jogon. Élni akarok és fiaim lesznek. Nem félek tőled. Nem! Ölj meg, ha erősebb vagy, de a zsákmányt nem adom. Két napja éhezem, mert elbújt az élelem, és most enni akarok. Érted?

Enni!

Néztük egymást. Engem megbűvölt és szinte meghatott ez az elszánt vadság, halálos konokság és a harc csúfos egyenlőtlensége. Szép lehet így tudni – elmúlni. Így szemébe nézni az enyészetnek. Így semmibe venni a szárnyalást ragyogó, végtelen tereken, és a porba hullást is a férgek sötét világába…

- Na, repülj madár! – mondtam, de Isten látja lelkem semmi harag, semmi bosszúvágy nem volt már bennem, amikor öreg mordályom eltörte a levegőben.

Persze a foglyon már segíteni nem lehetett. Hazavittem a két madarat baglyomnak, melyet most tanítgatok. Először a foglyot adtam neki, melyet azonnal “munkába vett”. Délutánra már nem volt belőle semmi.

Elővettem hát fiatal madaram T-fáját, és a kunyhója előtt egy kis mozgásgyakorlatot végeztünk a baromfinép nem kis riadalmára. A bagoly már elég intelligensen mozog, repdes le-föl, így elhatároztam, másnapra a végleges “hivatalba iktatást”.

- Új bagoly szerencsét hoz. Gondoltam, és talán megtörik a hároméves jég, mely egy pár vöröskányával üldöz, melyek szinte babonás szerencsével kerülték el eddig a sörétet.

Hosszú lenne azt a balszerencse-sorozatot leírni. Az igazság mindenesetre az, hogy az egyiket, melyet jobb szárnyában hiányzó evezőtolláról jól ismerek, háromszor hibáztam el, olyan könnyű helyzetben, amikor úgy keringett a bagoly fölött, mint egy tehén… (Én ugyan repülő tehenet még nem láttam, de ha lenne, az biztosan úgy repülne, mint ez a kánya.)

- Most gyertek hát, legénykedtem a kunyhóban, és összekacsintottam baglyommal… “ki” olyan szépen viselkedett, hogy kedvem lett volna megölelni. Látszólag örült a kurta szabadságnak. Megsuhogtatta szárnyait, megrázta buksi fejét, és nagyokat pattintott csőrével valami láthatatlan ellenség felé.

No, persze. Az ölyvek nem tagadják meg magukat. Most is elsőnek támadnak. Mint a gránát suhog el az egyik a kunyhó felett, és szinte súrolja a baglyot, melyet először ér életében ilyen támadás. De azért jól állja a sarat.

Lelapul a fáján, szárnyit széttárja, és fúj az ölyvre, mint egy macska. Valahogy azért nem veszi komolyan a dolgot, és nem tart az ölyvtől, mert akkor leugrana a földre. Sőt! A második rohamnál már felágaskodik, és szárnyával csap feléje. Erre már a másik ölyv is odasuhog, és vijjogva támadják baglyomat. De a kis újonc nem ideges. Le-lekapja fejét, de nem fél. Hagyom az ölyveket, hiszen őket úgysem bánthatom, hadd csináljanak egy kis reklámot. Hangos vijjogásuk, kerengésük majdcsak hoz valamit.
- Kár…, káár… – trombitált egy szürkevarjú. Nekihuzakodom a lövésnek:de hol a varjú? Pedig egészen közel szólt. Végre meglátom, de nem lövök, mert a szürkevarjú egészen szokatlanul leszállt a bagoly előtt a földre, háttal felém, és úgy károg a bagolyra. Kedves kép. A bagoly nem látott még varjút, és kerek, nagy szeme azt kérdezi:

- Ki vagy te, és miért kiabálsz…?

Az ölyvek leszálltak egy kis fára, s most ők is csendesen nézik a jelenetet. A varjú károgás közben bókol, és mivel látja a bagoly csodálkozását, közelebb megy hozzá, hogy jobban megnézze az idegent. A bagoly ezt félreérti, mert felborzolja magát és fúj. Erre a varjú is dühbe jön, és felrepülve csúnyán szidja a baglyot. Ennyi zenebona egyelőre elég. Még csak browningom tett pontot erre a felvonásra, a varjú pedig azt mondta: totty.

A nagy durranásra az uhu majd leesett fájáról, az ölyvek pedig elszárnyaltak. Rágyújtok. Csend van. A cigaretta lágy füstje foszlányokban suhan ki a nyíláson, és a kunyhó szalmaoldalából előbújik egy kis egér. Bátor kis fickó. Fel s alá sétál az egyik tartódorongon, és apró fekete szemei csak úgy ragyognak. Vagy vadász az ember, vagy nem vadász. Meg akarom fogni az egeret. Puskám lassan letámasztom és kezem csúsztatom a “vad” felé. Hopp!

A kis egér még talán ma is jókedvű… Belemarkoltam egy szögbe.

Közben az ölyvek visszajöttek, én meg mérgesen szopogatom a tenyerem. (Vén szamár! Kell neked egeret fogni…)

Szidom az ölyveket is. Menjenek a fenébe. Tisztességes ölyv ilyenkor vagy a fészkét tatarozza, vagy egerészik…

Unottan nézek ki a nyíláson, hogy nem unják-e még az ostromot, amikor kezem reflexszerűen kap a puska után. Az ölyvek között ott imbolyog a vöröskánya. Egész közel. Szép nagy madár. Erősen horgas csőrét tisztán látom. Még valami gondolattöredék is megindult bennem, hogy új bagoly… szerencsét hoz – aztán meghúztam a ravaszt…

Húztam, húztam, húzogatta – közben a kánya majd rászállt a bagolyra -, de a závárzat meg sem moccant. Lebukom a nyílás előtt, és görcsösen ismétlek. Zörög ez az átkozott puska, mint egy traktor… No, most! A kánya már észrevett valamit, mert felfelé vitorlázik, de még mindig jó lőtávolra van. Egészen kihajolok. Most már, ha észrevesz, sem baj…

Hát ez igaz! A vágyak madarára még csak rá sem lőttem, mert puskám teljesen elakadt. Hiába! Ezt a madarat nem nekem szánta a sors. Valahonnét, talán még a körvadászatok alatt, egy 16-os patron került az én 12-eseim közé. Ez jutott valahogy a tárba. Az adogató ugyan feladta, de a töltény teljesen becsúszott a csőbe, sőt az ismétlésnél még egy másik is rászaladt.

Néztem a madár után, és morogtam öreg szittya átkokat, mert tudtam, hogy attól még egészségesebb lesz. Aztán kirúgtam a kunyhó ajtaját. Gyerünk haza! De azért nem mondtam le teljesen a kányáról! Meglepetés mindig érheti az embert, és én már mindenre el vagyok készülve, még arra is, hogy – meglövöm.

Délfelé jár az idő. Erdőn visz át utam. Nem zizeg már a lábam alatt a tavalyi avar, mert húsos fűszálak nőttek rá, és én csak lépegetek csendesen a Május allelujás országában. Süt a nap, vidám üzeneteket kiabálnak egymásnak örökké legény kakukkok, és szólnak a búbos bankák is valahol a legelő szélén, hol új pásztorok és új nyájak ballagnak az öregek nyomán be a májusba és ki a májusból. Csupa békés zsongás az erdő.

Jó lenne itt maradni. Lefeküdni a galagonya virágos sátra alá, megmarkolni az időt, megállítani a felhőket, álmokat és éveket.

Megvárni még az estét, amikor gyermekszavú kis harangok csilingelnek a bokrok alján, hol pettyes hátú katicabogarak a toronyőrök. Amikor az alkony selymes árnyai magukhoz ölelik az erdőt, megrántják a kis bogarak pókkötelét, és kling-klang, megszólal a májusi erdők harangja, a gyöngyvirág.

Aztán megvárni még a holdat, mely nem hideg ilyenkor, és meglesni öreg titkokat, melyeket idehoz, de el is visz magával az örök menyasszony, a hűtlenül is hűséges, magát csak mátkacsókra kínáló, gerleszavú Május.

Felhasznált irodalom

• Bihari Anna – Pócs Éva: Képes magyar néprajz. Corvina. 1985.
• Katona Lajos: Folklór kalendárium. Gondolat. 1982.
• Molnár V. József: Kalendárium. Örökség Könyvműhely. 1998.
• Kis magyar néprajz a Rádióban. RTV – Minerva. 1978.
• Fekete István: Öreg utakon. Lazi. 2005.
• ifj. Fekete István: Fekete Istvánra emlékezve…

2012. Pünkösd havában összeállította: Tircsné dr. Propper Valéria

• “Hónapsoroló” — Április, Szent György hava, Kos csillagkép
• “Hónapsoroló” — Március, Böjtmás hava, Halak csillagjegy
• Új sorozat! “Hónapsoroló” — Február, Böjtelő hava, Vízöntő csillagjegy

A történet Jellasics 1848 szeptemberi támadásával indult, amit 29-én Pákozdnál megállítottak a magyar csapatok és Jellasics menekülni kényszerült. Október 6-án ennek hatására kitört Bécsben a forradalom, mely idő alatt felkészülhettek a magyarok a háborúra Ausztria ellen.

Először is katonákra volt szükség, ezért kezdetét vette a toborzás. Az országgyűlés 127 lakos után 2 újoncot határozott meg, ennek kapcsán megtudhattuk honnan ered a sokszor hallott mondás: „aki a rövidebbet húzta”! Egy régi magyar katonaállítási szokás szerint, ha egy faluból 10 újoncot kellett állítani, de 15-en kerültek ki az előirányzott korcsoportból, 15 pálcikát törtek, melyből 10-nek rövidebb volt a vége és aki a rövidebbet húzta, annak kellett bevonulnia.

Mire megindult a császáriak általános támadása az ország ellen, Kossuth komoly szervezési munkájának köszönhetően készen állt a felfegyverzett magyar honvédsereg.

Az előadáson készült fotókat megnézheti a képre kattintva

A császári csapatok téli hadjáratával megkezdődtek a harcok, melynek legfőbb jellemzője minden fronton a magyar visszavonulás volt. Görgey állt a legnagyobb létszámú sereg élén, de a császáriak hatalmas túlerejével szemben jobbnak látta, ha visszavonul. Kossuth ezt nem tartotta helyesnek és politikai nézeteik sem egyeztek. Ennek okán, Kossuth az akkor szolgálatra jelentkező Dembinszky tábornokot nevezte ki a hadsereg főparancsnokának. Dembinszky azonban a kápolnai csatában több hibát is vétett és vereséget szenvedett. Ezzel bebizonyosodott Dembinszky alkalmatlansága és Kossuth újra Görgeyt bízta meg a magyar sereg vezetésével.

Bem József 1848 decemberében fölszabadította Észak-Erdélyt. 1849-ben pedig elkezdődött a győzelmes tavaszi hadjárat. Nyárra azonban az erőviszonyok végképp fölborultak, ugyanis a magyar és a császári haderők megoszlása egyenlően alakult ugyan, de megjelent egy 200 ezer fős orosz hadsereg is, így a túlerő két és félszeresére nőtt. A helyzet kritikussá vált, az egyetlen lehetséges megoldásnak Görgey terve ígérkezett, ennek fényében került sor a szabadságharc legnagyobb csatájára, Görgey és Haynau között Komáromban. Haynau ágyútűzzel állította meg a magyarokat, ekkor egy gránátszilánk olyan súlyos sebet ejtett Görgey fején, amibe más valószínű belehalt volna, de az edzett német neveltetésnek köszönhetően, ő túlélte.
Kossuth, Dembinszky hatására új haditervet eszelt ki, mely terv Görgeynek nem tetszett és ennek következtében már végképp elmérgesedett kettőjük viszonya. Görgey ott maradt Haynau és az oroszok között. Összeült a haditanács és Görgey tanácsára aug. 13-án, Világosnál letették a fegyvert a cári csapatok előtt, mert az ő túlerejük miatt veszett el a szabadságharc.

Kossuth angol útlevelével emigrációba vonult, mely tettéért rá lehetne fogni, hogy gyáva volt, kitért a felelősségre vonás alól, de ez így nem igaz. Egy új szabadságharcon törte a fejét. Ha marad őt is kivégezték volna, viszont így az emigrációban mindent megtett az országért, egy bűnbakot azonban kellett keresnie maga helyett és megírja a vidini levelet:

“Szegény szerencsétlen hazánk elesett. Elesett nem ellenségeink ereje, hanem árulás s alávalóság által. Ó, hogy ezt megértem, s mégsem szabad meghalnom. Görgeit felemeltem a porból, hogy magának örök dicsőséget, hazájának szabadságot szerezzen. És ő a hazának gyáván hóhérjává lőn.”

Görgey azonban nem volt áruló. Igaz ugyan, hogy más politikai nézeteket vallott, de kiváló képességű katona volt, akinek hadműveleteit, visszavonuló képességeit később a nyugati katonai iskolákban tanították — tudhattuk meg az értékes információkat Dr. Bona Gábortól, a kor avatott szakértőjétől.

A folytatásban “Az Osztrák-Magyar-Monarchia és az I. világháború” címmel tart előadást Simon Gábor hadtörténész, május 24-én, 15 órai kezdettel. Minden érdeklődőt szeretettel várunk a Petőfi Sándor Könyvtárba!

Radeczki Zsuzsa

• Ilyen volt: “Nemzeti egység és társadalmi különbségek a reformkorban és a forradalom idején”
• Ilyen volt: “Mária Terézia és II. József kora” — előadás a Petőfi Sándor Könyvtárban
• Ilyen volt: “A török világ Magyarországon” — történelmi előadás a Petőfi Sándor Könyvtárban

A rendezvényen készült fotókat megtekintheti a képre kattintva

Ez az ünnep nekünk, miskolciaknak és a miskolci irodalmat, költészetet kedvelő emberek szívének különösen kedves, hiszen sok-sok szállal kapcsolódik városunkhoz és környékéhez, valamint a lillafüredi Palota Szállóhoz. 1933-ban József Attila itt, Lillafüreden a Palotaszállóban találkozott azzal a hölggyel, akihez megírta azt a költeményt, amely a magyar- és a világirodalom egyik legszebb szerelmes verse lett.

Lillafüredhez – és így Miskolchoz – kapcsolódik az alig másfél hónap múlva kezdődő Ünnepi Könyvhét is. Ez az ünnep is innen, városunkból indult el. 1927-ben Supka Géza, a Literatura című irodalmi folyóirat főszerkesztője a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének Lillafüreden megtartott éves közgyűlésén javasolta, hogy legyen könyves ünnep Magyarországon. 1928-ban már meg is tartották Budapesten a „próbakönyvhetet”. Néhány év múlva már a vidéki nagyvárosok is csatlakoztak a rendezvényhez, napjainkra pedig kialakult az a rend, hogy tiszteletből, Miskolcon mindig egy nappal korábban van az Ünnepi Könyvhét megnyitója, mint az országos megnyitó. És mi, miskolciak nagyon büszkék vagyunk erre a hagyományra.

2012. április 11-én a Költészet napján Baranyi Ferenc Kossuth-, József Attila-, és Radnóti-díjas költő, író és műfordító mondta az ünnepi megemlékező-beszédet, mintegy kapcsolatot teremtve József Attila költészete és a mai olvasó között. Az emlékbeszéd után a hagyományoknak megfelelően elhangzott József Attila Ódája Püspöki Péter drámapedagógus csodálatos tolmácsolásában.

József Attila az Ady Endre utáni költészet vezető alakja, világirodalmi zsenije. Mindössze 32 évet élt, de még életének utolsó napjaiban is remekműveket alkotott. Felemésztette a belülről támadó őrület és a kívülről fenyegető világőrület — s a kilátástalan reménytelenség visszafordíthatatlan tettre kényszerítette.

A hagyományoknak megfelelően a megemlékező beszéd után az Óda emléktáblájánál és József Attila szobránál (amely Varga Éva Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása) koszorúzásra került sor.

Koszorúztak:

• Sebestyén László országgyűlési képviselő úr munkatársa, Szöghy Dorottya,
• Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzatának képviselői
• a Humán Főosztály főosztályvezetője, Papp Zsolt úr,
• a Kulturális, Idegenforgalmi és Városmarketing Osztály munkatársai, Nébliné Babik Katalin és Benedek Piroska,
• valamint természetesen az miskolci irodalmi- és kulturális élet képviselői:
• a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia elnökei, Bán András és Dobrik István urak,
• a Magyar Írószövetség Észak-Magyarországi Szervezetének képviseletében Györgyei Géza és Szabó Bogár Imre urak,
• a Műút folyóirat szerkesztői, Zemlényi Attila és Jenei László urak,
• az Irodalomtörténeti Társaság képviseletében Kovács Ferencné elnök asszony,
• a Gömörország Egyesület képviseletében Koncz Károly elnök és Balázs István titkár urak,
• a Montázs Drámapedagógiai Egyesület vezetősége, Püspöki Péter és Izsó Angelika és
• a Miskolci Városi Könyvtár és Információs Központ Nonprofit Kft. vezetői Baranyi Ferenc úrral.

Végezetül pedig minden jelenlévő érdeklődő leróhatta tiszteletét az emléktáblánál és József Attila szobránál.

A nap megkoronázásaként délután 17 órakor a Szabó Lőrinc Könyvtárban az érdeklődők Baranyi Ferenccel találkozhattak és meghallgathatták gondolatait költészetről, verseiről, életéről, terveiről és a jövőről.

Mindenkinek köszönjük az ünnepségen való részvételt és mindenkit szeretettel várunk 2012. június 6-án 15 órára a Szinva teraszra, az Ünnepi Könyvhét megnyitójára.

A Miskolci Városi Könyvtár és Információs Központ Nonprofit Kft. valamennyi dolgozója nevében:

Tircsné dr Propper Valéria
ügyvezető igazgató

• Ilyen volt a költészet napi megemlékezés Lillafüreden (videóval)
• Videómontázs és fotók a 2011-es miskolci Ünnepi Könyvhétről
• Élménybeszámoló: a Petőfi Sándor Könyvtár a 82. Ünnepi Könyvhéten

A XVIII. század rendkívül jelentős volt abból a szempontból, hogy Európa államai (Magyarország is) megindultak azon az úton, amely végső soron majd a feudalizmus felbomlását és a polgári társadalmak kialakulását eredményezte.

A XVIII. századi Magyarországot a nagymértékű vallási, társadalmi, gazdasági, etnikai, nyelvi széttagoltság és megosztottság jellemezte. A lakosság mintegy 80 %-át a parasztság tette ki. Természetesen a parasztságon belül is nagy volt a gazdasági széttagoltság, hiszen telkes jobbágyok, nagygazdák és nincstelen zsellérek is tartoztak ebbe a társadalmi rétegbe. A parasztság megosztottságát fokozták a nyelvi, etnikai különbségek is, hiszen német, szlovák, román, szerb, ruszin parasztokkal is találkozhattunk soraik között — és még tovább bonyolította a szerkezetet a vallási megosztottság, hiszen római katolikus, református, görög katolikus és ortodox hitet valók is voltak, sőt a “magyar vallásról”, az unitáriusokról se feledkezzünk meg.

Az előadáson készült fotókat a képre kattintva nézheti meg

A városi polgárság a XVIII. századi Magyarországon kezdett megerősödni. Fellendült a kereskedelem, bár a belső utak fejletlensége meglehetősen nehézkessé tette az áruszállítást. Fejlődésnek indultak a városok — a szabad királyi városokban ekkor már közel 500 ezer ember élt.

A városi polgárságot viszont legalább olyan sokszínűség jellemezte, mint a jobbágyságot, de itt még igen jelentős méretekben a zsidóság is szerepet kapott.

A nemesség létszáma – ha a lakosság létszámát tekintjük – akkor Európában Lengyelország után Magyarországon volt a legnagyobb. Magyarországon, Horvátországban és Erdélyben 400 ezer nemesi rangú személy élt. Természetesen a gazdasági, anyagi különbségek itt valóban óriásiak voltak. A főnemesi családok száma 70-80 volt, ha kicsit szélesebb kört veszünk figyelembe, akkor viszont már közel 200 családról beszélünk és hihetetlenül nagyszámú az úgynevezett „kutyabőrrel rendelkező” nemesi állású réteg, akiknek viszont szinte semmi vagyona nincs és életszínvonala szinte a parasztság életszínvonalával egyezik meg.

Elvileg ugyan minden nemes egyforma előjogokkal rendelkezett Magyarországon, amely jogokat az 1514-ben kiadott Werbőczy István-féle “Tripartitum” fektette le jogilag, de az egy és ugyanazon nemesség elvét a gyakorlatban teljesen nyilvánvalóan nem lehetett alkalmazni.

Ha csupán nagyon kicsi rétegről is van szó, de azért legalább említeni szükséges a XVIII. századi Magyarországon lassan-lassan kialakuló értelmiségieket is.

A felvilágosodás eszméje Európa centrumában, Franciaországban fejlődött ki, bár szellemi előzményei Itália földjére vezetnek bennünket. Magyarországon a felvilágosodás II. József korához köthető, akiről előző alkalommal már hallhattunk előadást. A felvilágosodás eszméje vezette el a magyarok legjobbjait a reformkori fejlődéshez.

Reformkornak Magyarországon az 1830 és 1848 közé eső korszakot nevezzük.

Magyarország lakossága a reformkorban, Erdéllyel együtt 12,5 millió volt. Az 50 szabad királyi városban ekkor 600 ezer ember élt. A reformkorban lendült fel igazán a kereskedelem, az ipar és a bankrendszer, vagyis a pénz-kereskedelem. A szabad verseny nagy kihívások elé állította az iparosokat. Megindult a meggazdagodás, de az elszegényedés folyamata is.

E korszak csodálatos szellemi alkotása, “terméke” Széchenyi István “Hitel” című műve. A reformkort is a Hitel megjelenésétől számítjuk — a korszak legnagyobb alakja pedig a szerző, Széchenyi István.

Széchenyi 1791-ben született és 1860-ban halt meg. Főnemesi családból származott, apja, gróf Széchényi Ferenc alapította a Magyar Nemzeti Múzeumot és a róla elnevezett Országos Széchényi Könyvtárat, mai nemzeti könyvtárunkat.

Fia, István alapította a Magyar Tudományos Akadémiát. Gyakorlati ötletei közé tartozott a lótenyésztés és lósport megszervezése. 1831-ben kiadta “Világ” című munkáját, majd 1833-ban a “Stádiumot”, melyekben a reform ügyének igyekszik megnyerni minden nemest és nemes gondolkodású magyar embert.

Széchenyi – ismerve a Habsburg Birodalom nemzetközi politikai-gazdasági helyzetét – egész Magyarország helyzetének javítására, reformjára adott programot műveiben. Békés, megvalósítható gazdasági és nem-katonai programot. Sok jóérzésű és felvilágosult nemes és főnemes is csatlakozott a fejlődés szószólójához. Báró Wesselényi Miklósról mindenképpen meg kell emlékeznünk, aki az 1838-as híres pesti árvízben félvakon is mentette embertársait.

A szellemi stafétabotot a békés reformerek kezéből Kossuth Lajos vette át, aki az 1832-es pozsonyi országgyűlésbe egy távollevő főrangú nemes követeként került be. De ez a korszak már a Petőfi Sándor Könyvtár következő történelmi előadásának témája lesz „Kossuth, Görgey és a szabadságharc nagy csatái” címmel. Erre az – ingyenes – előadásra 2012. április 19-én, délután 15 órakor kerül sor.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Tircsné dr Propper Valéria

• Ilyen volt: “A török világ Magyarországon” — történelmi előadás a Petőfi Sándor Könyvtárban
• Új rendezvénysorozat a Petőfi Könyvtárban — elsősorban a természettudomány szerelmeseinek
• Ilyen volt: “Mária Terézia és II. József kora” — előadás a Petőfi Sándor Könyvtárban