Rónai Mónika

• Ilyen volt: Magyar középkor című előadás a Tompa Mihály Fiókkönyvtárban
• Ilyen volt: Rendhagyó irodalomórák a Tompa Mihály Fiókkönyvtárban
• Angol nyelvi klub a Tompa Mihály Könyvtárban

„Különös dolog az emlékezet. A valaha megtörtént dolgok töredezett, széthulló, apró mozaikdarabkáiból mindig képes úgy összeállítani a jelenben érvényesnek látszó, teljes képet, hogy követendő példát sugalljon. A legendák akkor is igazat mondanak, ha nem minden részletük történt meg úgy és akkor, ahogy az emlékezetünkben él.”

Bródy János (zeneszerző, előadóművész) ajánlja ezekkel a gondolatokkal azt a legenda-gyűjteményt, amely több mint 60 történetet tartalmaz, és Csorba Piroska illetve Fedor Vilmos munkája.

További fotókért kattintson a képre!

A Petőfi Könyvtárban Csorba Piroska, Szabó Lőrinc-díjas költő, író a könyv megszületéséről, az alkotás folyamatáról, a legendák természetéről beszélt, és természetesen illusztrációként néhány történet is elhangzott a gyűjteményből.

Előadónk „bevallotta”, hogy több legendát ő maga alakított olyanná, ahogyan könyvében szerepel. Úgy gondolja – az ajánlóhoz hasonlóan-, hogy a legendák lényege nem az, hogy szóról szóra igaz legyen, még csak nem is az a fontos, hogy ki és mikor írta le vagy találta ki. Ami igazán számít az, hogy a történet –ami általában elgondolkodtató, példaadó- fennmaradjon, a közös emlékezet részévé váljon, és ezzel kapcsolatot teremtsen a mindenkori jelen embere és az „előttük járók”, az elődök között.

Ha egy településhez kapcsolódó történetek fennmaradnak, és az ott élők megismerhetik azokat, a kötődés erősebbé válhat az emberekben lakóhelyük iránt, hiszen a kötődés kialakulása a megismeréssel kezdődik; egy város arculatának, kultúrájának pedig lényeges elemét képezi a legendáriuma. Majd minél mélyebben sikerül a megismerés, annál nagyobb az esély a „megszeretésre” is.

Az elmesélt, illetve felolvasott történeteket úgy válogatta az előadó, hogy legyen közöttük vidám, megható, humoros, szomorú egyaránt, de mindegyikre jellemző volt, hogy hihető, és tartalmazott valamiféle „örök igazságot”, emberi értéket, követendő példát.

Csorba Piroska magával ragadó előadásmódja és személyisége meghitt hangulatot teremtett, és a kíváncsiságot is sikerült felkeltenie a többi történet megismerésére.

Mariscsák Istvánné
könyvtáros

• Ilyen volt: Bari Gábor – Esti ég alatt című verseskötetének bemutatója
• Ilyen volt: Barangolás a zene világában a Petőfi Sándor Könyvtárban
• Ilyen volt: Rákóczi újratemetése és borsodi emlékezete című előadás a Petőfi Könyvtárban

További fotókért kattintson a képre!

A rendhagyó történelemórát Csörnök Szilárd tanár úr tartotta, Magyar középkor címmel. Leginkább Nagy Lajos és Luxemburgi Zsigmond uralkodására összpontosított.

A Károly Róbert intézkedéseiről az aranyforint bevezetésétől a banderiális hadsereg létrehozásáig, valamint Zsigmond törökkel vívott háborúiról és német-római császárságáról. Az szellemes, jó hangulatú előadást a Képes Krónikából vett illusztrációkkal kísérte az előadó, a tanulók figyelmét pedig gondolkodtató kérdésekkel tartotta ébren. Zárásképpen gyertyák, pecsétgyűrű és levélboríték segítségével bemutatta, hogyan készült régen a viaszpecsét.

Rónai Mónika

• Ilyen volt: Rendhagyó irodalomórák a Tompa Mihály Fiókkönyvtárban
• Demeter D. Zoltán: El Camino: a rejtélyek árnyékában
• Angol nyelvi klub a Tompa Mihály Könyvtárban

További fotókért kattintson a képre

Az előadásokon József Attila mellett Ady Endre, Juhász Gyula, Babits Mihály, Tóth Árpád, Petőfi Sándor, Cseh Károly versei szerepelnek. Utána az elhangzott versekhez kapcsolódó, kreatív feladatokat kapnak a gyerekek. Az első alkalommal versillusztrációkat rajzoltak, amelyeket aztán kiállítottunk.

A könyvtáraknak fontos szerepük van abban, hogy az irodalmat, ezen belül a verseket is, megkedveltessék az olvasókkal, különösen az általános-és középiskolás korosztállyal, akik így korán rendszeres olvasókká és könyvtárlátogatókká válhatnak.

Jakabné Csizmár Ágnes

• Ilyen volt: Magyar középkor című előadás a Tompa Mihály Fiókkönyvtárban
• Csorba Piroska előadása a Tompa Mihály Könyvtárban
• Ilyen volt: Mikszáth Kálmán a Petőfi Sándor Könyvtár “Irodalmi arcképcsarnokában”

„Boldogságból csipegettem apró morzsát,
vihart is tűrtem, mint más, életsorsát…”
(Bari Gábor)

„Csöndben, esti ég alatt” címmel ragadott ki a könyv lapjaiból a Szerző egy verset, melynek befejező sorait mormolom: „Kezeim lazán kulcsolom imára, szegény szívemből e napért is hála tör fel, s tovaszáll a csillagos éjben.” Lehetne-e a Költészet Napján ennél mélyebben könyörögni Bari Gábor új kötetének bemutatásán? Úgy hiszem nem. A Diósgyőri Vár alatti Petőfi Könyvtárat fél-karéjban átölelik a dombok, ablakából egyenesen a vár látható. Az ismeretlen könyvtárban ismerősök fogadnak, amelynek bensőséges szépsége lenyűgöző. Máris elfeledem a hosszú utat, amely ide vezetett.

További fotókért kattintson a képre!

Szilágyiné Kosdi Zsuzsanna könyvtárvezető örömmel üdvözölte a vendégeket a Költészet Napján. Köszöntötte Bari Gábor költőt könyvének bemutatásán és Majorváry Szabó Sándor a Magyar Alkotók Internetes Társulásának (MAIT) elnökét, akinek nyolc festménye került kiállításra. Úgy gondolja, ez az esemény méltó József Attila születésnapjának megünneplésére. Dr. Vida János a költő beszélgetőpartnere, elsőnek Bari Gábor Esti ég alatt című könyv születéséről kérdezte a Szerzőt. Tíz év alatt nyolc kötetet megírni hatalmas teljesítmény. Mi készteti és ihleti a versek írására, a költészet eme újabb és újabb lépcsőfokának elérésére? Bari Gábor egyszerűnek ható kedves szavait kell elsőnek leírnom, mivel ő „nem ül a babérjain”. Igen, ez meg is látszik a mennyiségen, de a minőség is önmagáért beszél. Bari Gábor több kötetének ismerőjeként, bátran vallhatom, hatalmas költői fejlődésen ment keresztül. Óriási akarattal, mindenhol-mindenben meglátja azt, ami mellett laikusként elmegy az ember. Egyszázötvennyolc oldalnyi vers. A kötet fényes barna borítóját és a könyv illusztrációit Böm Gabriella festőművész képei teszik még színesebbé. A hátsó borítón a Szerző fotója, ahol két ága-bogas fa átöleli egymást, az örök szerelem jelképeként.

Nem véletlenek a képek hangulatai, mint azt a jelenlévő Gabriella is elmondta. Igazodnak a címhez és a versekhez.
Bari Gábor szerint állandó elszámolás az életünk, kötelességünk a magyarságunk, nyelvünk ápolása, őrzése. Mi vagyunk az egyedüli nemzet, ahol a Költészet Napját megünnepeljük. Hogyan születnek versei? A hétköznapok, a személyes élmények, a természet szeretete, a tarcali táborok, azok szívvel-lélekkel való észrevétele adják az alapot. Ismerni, megtapasztalni az odavezető utat. A csönd, ami otthonában átöleli. Megköszöni Eszternek, a feleségének, akinek nem kevés szerepe van abban, hogy háborítatlanul áldozhat betűinek. Dávidné Szekeres Szilvia segítsége nélkül is nehezebb lett volna, aki a kötet verseit megszerkesztette. Köszönet a Petőfi Sándor könyvtár vezetésének, akik lehetővé teszik, hogy ebben a szép, ideális környezetben mutathatja be könyveit. Az elhangzó versek válogatása sem véletlenszerű. Elsőnek egy olyan szerzemény hangzik el, amely „múltba néz merengőn…” Nem maradhatnak el a legszebb érzésből született szerelmes versek sem. Hazajáró-ja Pácinban – a szűkebb szülőföld és a Gyárhalál. A születésnapi éjszakán írt vers torokszorító élmény. Bari Gábor, aki nem templomba járó ember, de gyakran forgatja a Könyvek Könyvét, mondhatni hívő emberré vált. Verseiben ott van a Mindenható Isten. A hazaszeretetben és politikában is tág világlátású gondolatai igaz, felvilágosult költőre vallanak.

Dr. Vida János megköszöni a szerzői vallomást. Az Esti ég alatt című könyv verseiből megható átérzéssel olvassa fel a verseket. Utolsóként Az Úrhoz szól „… áldj magyart Mindenható – s vígy el arcról felleget, s áldhassuk szent nevedet…”

A műsor további részében Dr. Vida János Majorváry Szabó Sándort, a MAIT elnökét kérdezte, akit nemcsak festőként, hanem költőként is bemutathat, miért éppen ezeket a festményeit hozta el a kiállításra? Melyek további tervei? A MAIT elnöke úgy érezte, a naplemente esti képek, a csendélet, a színvilágok és a vallásos témájú kereszt – Alföld – Lánchíd képei illenek Bari Gábor Esti ég alatt című könyvének témájához. A festményekről egyenként beszélt. Simon M. Veronika tanítványaként a csendélet képek festőkéssel, új technikával készültek. Pályázatokra készült képei – mint a Kereszt, vagy a Lánchíd eléggé rangos helyezést értek el. Az elismerések hatása lendületet ad mindenkor. Legújabb tervei között szerepel a Magyar szívvel pályázaton részt venni. Munkája, családja, a festés és a költészet kitöltik életét, aminek összefogásában a Magyar Alkotók és Internetes Társulás tagjai a további fő éltető erő. A Petőfi Sándor Könyvtár vezetőinek köszönetét fejezi ki, hogy lehetővé tették a társulás befogadását. A könyvbemutató és festménykiállítás befejezéseként a két alkotót a jelenlévők nagy tapssal, virágokkal és ajándékokkal halmozták el. Nem maradt el a szíves vendéglátás, a finom pogácsa és forró tea – a mosolyok özöne mellett a Költészet Napján.

Kazincbarcika, 2013-04-13.

Z. Farkas Erzsébet

• Ilyen volt: “Völgyből, ha kiáltok” — Bari Gábor verseskötetének bemutatója
• Ilyen volt: Miskolci legendák – Csorba Piroska előadása a Petőfi Sándor Könyvtárban
• Ilyen volt: Barangolás a zene világában a Petőfi Sándor Könyvtárban

További fotókért kattintson a képre!

Ezúttal Borkuti László vendége az Észak-Magyország napilap újságírója, Szaniszló Bálint volt, aki nemcsak a hírekkel fut versenyt, de városunk futónagykövete címét is kiérdemelte, és nem utolsó sorban „Avas-lakó”.

Munkája izgalmas, érdekes, de korántsem könnyű. Ennek kapcsán beszélt szerkesztőségi munkájáról, és a miskolci újságokról is kaphattunk egy rövid történeti áttekintést, hiszen pályája még a sokunk számára emlékezetes Déli Hírlap várospolitikai rovatánál kezdődött. Abban az időben számukra az Észak-Magyarország jelentette a konkurenciát, míg a hírlap megszűntével, a rendszerváltás után szabadabbá váló helyi sajtó körüli mozgások, és azok gazdasági vállalkozássá alakulása jelentette azt.

Ma az internet, a vizuális szórakoztatásra való igény jelent nagy kihívást a nyomtatott sajtóval szemben. A felnőtt lakosság körében az elsődleges hírforrásnak az esetek többségében az interneten elérhető információ számít, de a vidéken élők, és az idősebb korosztály számára a hagyományos újság, mint egyetlen autentikus hírforrás a népszerűbb. Érdekes interaktivitás jellemzi a viszonyt, mert nagyon sok az önkéntes vidéki tudósító, akik különböző rovatoknak dolgoznak be.

Megtudhattuk, a Szaniszló Bálint neve mellett olvasható „futónagykövet” titulust a BSI adományozta neki, mely kinevezéssel vállalta a sport népszerűsítését, azt, hogy az embereket személyes példamutatással futásra inspirálja. Az ok, hogy őt alkalmasnak találták erre a posztra, nem véletlen, hiszen, mint mesélte és néhány fotóval illusztrálta, a sport mindig közel állt hozzá, hol aktívan kerékpározott, vagy úszott, kajakozott. Hússzor úszta át a Balatont! A sport, legyen az bármilyen egészséges, néhány sérülés is belefér, ezeket sem titkolta.

Szívesen segédkezne egy avasi futóverseny megszervezésében is, mert mint megtudtuk a Tesco parkolójától a Kilátóig a táv 3 km. Hát, rajta avasiak, a testedzést el lehet kezdeni!

Mindezen tevékenységek mellett újra tanulni kezdett, nemrég végezte el az egyetemen a szociológia mesterszakot, diplomamunkáját a kisebbségek társadalmi helyzetéről írta.

Szaniszló Bálint személyében egy olyan embert ismerhettünk meg, akinek az élete kerek, természetes a körforgás az izgalmas munka, családi élet, sportos életmód, vagy a tanulás keretei között. Ez egyéniségén is tükröződik − mosolygós, szerény, közvetlen.

Az Avasi beszélgetések következő vendége Szegedi Dezső, a Miskolci Nemzeti Színház Jászai-díjas művésze lesz. Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt!

Ne feledjék, a személyes találkozások élményét nem pótolja az internet!

Ha mégis a monitor előtt ülnek, a programok időpontjáról tájékozódhatnak honlapunkon: www.mclib.hu és a Móra Ferenc Könyvtár Facebook oldalán!

Radeczki Zsuzsa

• Nincs kapcsolódó írás.

További fotókért kattintson a képre!

Saint-Saëns a XIX.századi francia zene vezéralakja, a neoklasszicizmus kiemelkedő képviselője. Tehetsége korán megmutatkozott, 3 éves korában írta első zongoradarabját. 1879-ben Budapesten is járt, ahol fergeteges koncertet adott. Művei közül Az állatok farsangja című 14 tételes vidám, ironikus művel ismerkedhettünk, amely zenei karikatúrák sorát vonultatja fel, megidézve a művész zeneszerzőtársait is. Saint-Saëns francia zeneszerző, karmester, zongorista igen sokrétű, gazdag életművet hagyott maga után.

A nagy „mesélők” táborába válogatta előadónk Prokofjev orosz zeneszerzőt is. Óriási tehetségnek tartották őt, bravúros játékával az amerikai közönséget is meghódította, különösen szimfóniái népszerűek és halhatatlanok. Prokofjev egy felkérésre komponálta a Péter és a farkas című szimfonikus költeményt. Gyerekek számára „készült” a mű, azzal a céllal, hogy az apróságok megismerhessék az egyes hangszerek sajátos hangzását, a zenei kifejezésmódok sokszínűségét. A zeneszerzőnek annyira tetszett az ötlet, hogy 4 nap alatt elkészült a zenemű. A történet szereplőit egy-egy hangszer hangjára komponált karakterisztikus dallam jeleníti meg.

Bővelkedik mesés elemekben Kodály Háry János című daljátéka is. A műnek nagyszerűsége mellett zenetörténeti jelentősége is van, hiszen a magyar népdal „bekerült” a színházak műsorába.

Kodály szerzeményéhez alapműként Garay János Az obsitos című reformkori elbeszélő költeményét tekintette. A szerző egy nagyotmondó, a nép akaratát kifejező, lehetetlent nem ismerő, az igazságot kereső szelíd, naiv hőst teremtett. Az öreg obsitos, amikor olykor-olykor történetei mesélése közben átlépi a valóság határát, a hallgatóság nem érzi ezt hazugságnak, hanem a fantázia világa elevenedik meg elbeszéléseiben. A vokális részeknél a lírai hangvétel igen jellemző. Milyen szeretettel hallgattuk a „Tiszán innen, Dunán túl” című dalt, Örzse és Háry kettősét! A bordalt, az „Ó, mely sok hal terem az nagy Balatonba”, de a lendületes toborzó –„A jó lovas katonának”- is már gyermekkorunk zenei élményeihez tartoznak.

A „mese alapú” balettek köréből a Csipkerózsika lett a kiválasztott, hogy jobban megismerhessük. A Csipkerózsika is szájhagyomány útján terjedő tündérmese volt, a francia meseíró Perrault jegyezte le és jelentette meg a XVII. században, később a Grimm testvérek által terjedt el. A kellemes, „mesés” délelőtt ennek a Csajkovszkij műnek a hangjaival zárult.

A következő zenei barangolásunkra május 7-én várjuk az érdeklődőket, amikor orosz zeneszerzők remekei csendülnek fel a Petőfi Sándor Könyvtárban.

Mariscsák Istvánné
könyvtáros

• Nincs kapcsolódó írás.

„Mindig eltörik valami. Poharak, tányérok, műkörmök. Megtörhet a jég, megtörhet a tekintet. Betörhető a ló, megtörhető a lelkesedés. Sor kerülhet kenyértörésre vagy töredelmes vallomásokra. Hullámtörés, fénytörés, töréspontok. Letörhetnek a láncok. Megtörhet a csend… Törékeny a barátság. Törékeny a szív.”

Ezek Charlotte O’Keefe gondolatai, amelyeket kislánya születése előtt vet papírra. Annyira várta ezt a kislányt! Milyen boldog volt, milyen tökéletesnek tűnt minden! Aztán egy ultrahangvizsgálat csonttörékenységet (üvegcsont betegség) mutatott ki a méhében fejlődő magzatnál. A kislányt édesanyja Willow-nak (’fűzfa’) nevezi el, hogy hajlékony legyen, mint a fűz, és ne törjenek a csontjai. Ezzel természetesen nem védheti meg őt attól a rengeteg –akár száznál is több – töréstől, amelyet élete során el kell majd szenvednie.
A kis Willow, mivel betegsége miatt kerekesszékbe kényszerül és alig jár közösségbe, idejét olvasással tölti. Hatéves korára valóságos csodagyerekké fejlődik: hatodikosokat megszégyenítően olvas, roppant választékosan fejezi ki magát, és tárgyi tudása is hatalmas. Ezzel orvosát is meglepi:
>>Tudta, hogy a kulcscsont latin neve, calvicula „kulcsocskát” jelent? Nem csak a kinézete miatt, de azért is, mert ez köti össze egymással a mellkas összes többi csontját… Lapocka: scapula, szegycsont: sternum, kardnyúlvány: processus xiphoideus, és le is tudom írni őket…<<
Valamint tudja, hogy „ A szöcskék vére fehér, a lepkék ízlelőszerve a hátsó lábukon van, a hernyók teste négyezernél is több izomból áll…” és hogy „…a WC-ben cisz hangon folyik le a víz” – azaz abszolút hallással rendelkezik. Féltestvére, Amelia Wikinek becézi, a Wikipédiára utalva. (Mindez nem csupán az írói képzelet szülötte – bár nyilvánvalóan az is közrejátszik, – a csonttörékenyek szellemi képességei átlagon felüliek).
Másrészt viszont egymást követik a sorozatos törések és műtétek. Kirándulni már nem is indul a család házilag készíthető gipszkötés nélkül. A kezelések, vizsgálatok és operációk költsége felemészti jövedelmüket. Egyedüli megoldásnak az a kártérítési per látszik, amelyet Charlotte indíthatna nőgyógyásza, dr. Piper Reece ellen, amiért az nem fedezte fel időben a fogyatékosságot. Csakhogy Piper Charlotte legjobb barátnője, lányaik szinte testvérként nőnek fel. Azon kívül: Charlotte és férje, Sean teljes szívből szeretik a kis Willow-t, akinek kiváló szellemi képességei mellett érzékeny lelke és hatalmas szíve van. Hogyan jelenthetné kis Charlotte, méghozzá a bíróságon, Willow füle hallatára, hogy nem szülte volna meg őt, ha előbb tud a csonttörékenységről? És hogyan dolgozza fel a kislány az egész pert? Hogyan birkózik meg mindezzel Sean és Amelia, aki éppen kamaszkorban van? Neki különben sem könnyű, mert beteg kishúga mellett már nem jut rá elég figyelem – legalábbis nem annyi, amennyire szüksége volna, ezért bulimiába menekül, valamint borotvával vagdossa magát.
Jodi Picoult hiteles és igen részletes képet fest arról, milyen nehézségekkel jár egy súlyosan fogyatékos gyermek nevelése: milyen erkölcsi, anyagi és lelki problémákkal kell megbirkózniuk a szülőknek és testvéreknek. A könyv mégsem csupán szociológiai látlelet, vagy egy betegség krónikája. Az írónő érzékenyen ábrázolja Willow lelki világát is: pajkos humorát, szeretetteljes lényét, kedvességét –ezzel pedig nyilvánvalóan állást foglal, anélkül, hogy didaktikusan tanítana. Könyve nem kórházregény, nem dokumentumregény – bár főhőse élő személy volt – és nem is erkölcsi példázat. „Mindössze” körüljár, és több szempontból bemutat egy bonyolult, sok kérdést felvető helyzetet, és azt, mennyire nehéz időnként megítélni, mi helyes és mi helytelen. A válaszadást azonban az olvasóra bízza.
A regény érdekessége, hogy az eseményeket minden szereplő szemszögéből bemutatja, a végére hagyva a leginkább érintett Willow-ét. Mivel Charlotte a történet szerint sikeres cukrász volt kislánya születése előtt, a fejezeteket az ő receptjei tarkítják.
Jodi Picoult Long Islanden született 1966-ban. A Princetoni és a Harwardi Egyetemen szerzett diplomát. Könyvei olyan, akár tabunak számító, de mindenképpen kényes témákkal foglalkoznak, mint a leszbikus párok kapcsolata (Gyere haza), a szervátültetés (A nővérem húga), a fogyatékos vagy mentálisan terhelt gyereket nevelő családok (Törékeny, Házirend).
Regényei hitelesek, alaposan, pontosan kidolgozottak, minden témához komoly kutatómunkát végez. A Törékenyhez csonttörékeny barátnője tapasztalatait és egy valódi orvosi esetet használt fel, melynek forrása a könyv végén megtalálható.

Rónai Mónika

• Nincs kapcsolódó írás.

További fotókért kattintson a képre!

Könyvtárunk igény szerint minden hónapban szervez Euroexam próbanyelvvizsgát angol és német nyelven, B1, B2 és C1 szinteken. Érdeklődni lehet személyesen és a könyvtár telefonszámán (344-851) nyitva tartási időben.

• Nincs kapcsolódó írás.

További fotókért kattintson a képre!

A Húsvét a keresztény világ legnagyobb ünnepe, Jézus kereszthalálának és feltámadásának emlékére. „Mozgó ünnep”, a keresztény Húsvét a tavaszi napéjegyenlőséget (márc. 21. ) követő első holdtölte utáni vasárnap.
A Húsvét főbb jelképei közé tartozik a tojás, a bárány , a nyúl és a barka.
A kézműves technikák közül sem maradhatott el a tojásfestés, melyet most kacsa formájú tészta tett érdekessé. Lehetett még „fűben nyuszit” készíteni, valamint szalvétatechnikával gipsz-tojást ragasztani . Gyakorolhatták a gyerekek a „kosárfonást” is, leegyszerűsítve hurkapálcával és fonallal, a kész kosárkába pedig ki-ki beletehette az elkészített munkáit.
Aki pedig már eleget barkácsolt, felhőtlenül szórakozhatott az ügyességi játékokkal. Lehetett tojást egyensúlyozni, csibével tekézni, nyuszi tornyot építeni. Agytornára is lehetőség nyílt a húsvétos memóriajátékkal. A barátok , családok pedig „locsolós” társasjátékkal múlathatták az időt.
A délelőtt végén senki sem távozott üres kézzel. Minden megjelent gyerek csokitojást kapott, a fiúk pedig kis locsolóversikékből választhattak, amivel majd Húsvét másnapján köszönthetik a lányokat.
A közönség apraja-nagyja nagyon kellemesen és hasznosan töltötte el ezt a szombat délelőttöt könyvtárunkban.
Sok szeretettel várunk mindenkit a következő alkalmunkra júniusban!
Szalayné Schupkégel Rita

• Nincs kapcsolódó írás.