Egy olyan sorozatot bocsátottunk útjára, amely három szerkezeti egységből áll:

• az első részben (I.) a hónaphoz kapcsolódó nevezetes névnapokat és a jeles nevet viselő szentek, ismert személyek legendáit vesszük sorra;
• a második egységben (II.) az adott hónaphoz kapcsolódó legismertebb néprajzi szokásokat ismertetjük;
• a harmadik részben (III.) pedig egy, a hónaphoz kapcsolódó Fekete István novellát bocsátunk közre részben vagy egészben.

Kellemes olvasást kívánunk!

I. rész

Augusztus 4., Domonkos napja

A Domonkos férfinév jelentése: úrhoz tartozó, istennek szentelt. Eredetileg ugyanis a vasárnap született fiúgyermekek kaphatták a Domonkos nevet.

Szent Domonkos

1170 körül született gazdag kasztíliai nemesi családban, Domingo de Guzman néven. 1221-ben halt meg Bolognában. IX. Gergely pápa 1234. július 3-án avatta szentté.

Domingo de Guzman katolikus prédikátor, a Domonkos – rend megalapítója. Egész családja igen kegyes életet élt. Egyik testvére világi papként tevékenykedett, másik testvére és egy unokatestvére Domonkos rendi szerzetes volt.

A legenda szerint Domonkos életében több csodát is tett. Betegeket gyógyított meg, kenyeret szaporított, holtakat támasztott fel. A hagyomány szerint Domonkost többször is megkísértette a Gonosz, de ő mindannyiszor ellenállt a kísértésnek.

Már gyermekként megmutatkozott szeretetreméltó, segítőkész természete. 1190-ben éhínség volt Kasztíliában, a gyermek Domonkos pedig még könyveit is pénzzé tette és kiosztotta az árát az éhezők között mondván: “Mit tanulmányozzam én ezeket a holt pergameneket, miközben odakinn az utcán éhségtől esnek össze az emberek?!”.

Domonkos két királyi diplomáciai küldetésben is részt vett. Átutazván Franciaországon, szembesült az albigensek eretnek mozgalmával. Domonkos 1206 és 1215 között missziós tevékenységet folytatott francia földön, az albigensek körében, Toulouse környékén, az ottani püspök támogatásával (az albigensek ellen indított keresztes háborúban Simon de Monfort segítője volt).

Az albigens asszonyok nagy fegyelemmel nevelték “eretnek” tanaikban leányaikat. Ennek ellensúlyozására hozta létre Domonkos az első női katolikus lánynevelőt, amely Domonkos-rendi zárda lett.

Domonkos és szerzetes-társai a Hippoi Szent Ágoston-i regula szerint szervezték meg szerzetesi rendjüket, mely alapítását III. Ince pápa engedélyezte 1216-ban. Domonkos és szerzetestársai komoly eretneküldöző tevékenységet folytattak.

Életének utolsó éveiben sokat utazott és szervezte rendjét. 1218-ban Assisi Szent Ferenccel is találkozott. 1220-ban fogadták el a szerzetesek első koldulórendi alkotmányukat. 1221 tavaszán észak itáliai prédikátor útra indult és augusztus 6-án Bolognában érte a halál. Rendje élén az életét is megíró Szászországi Boldog Jordán követte.

A katolikus egyház ünnepét augusztus 8-án tartja és a festményeken fehér habitusban és fekete köpenyben ábrázolják, melyeket csillagok díszítenek, kezében pedig Máté evangéliumát tartja. Domonkos nevét nagyon sok latin-amerikai város is őrzi. Domonkos a csillagászok védőszentje.

Augusztus 12., Klára napja

Latin eredetű női név. Jelentése: fényes, ragyogó, híres.

Assisi Szent Klára

Assisiben született 1193-ban és 1253-ban halt meg. Róla elnevezett apácarendet alapított. Előkelő nemesi Favarone családban született és megtanították mindarra a tudásra, amelyre egy korabeli nemes kisasszonynak szüksége volt.

1210-ben hallotta először prédikálni Assisi Szent Ferencet. 1972-ben készítette el Franco Zeffirelli filmrendező életükről a csodálatos Napfivér, Holdnővér című filmet, mely Assisi Szent Ferenc és Assisi Szent Klára életének legismertebb és legszebb feldolgozása. A film címe Ferenc “Naphimnusz” című költeményéből származik.

(És tulajdonképpen az, hogy ebben a Hónapsorolóban egyáltalán írok a Klára névnapról, az azért van, mert a Zeffirelli film olyan nagyszerű, és csodálatosan szép. És az Ilona névnapról is “csupán” azért írok kicsit későbben, hogy Zrínyi Ilonáról, arról a fantasztikus magyar nagyasszonyról írhassak.)

Családjának akarata ellenére – akik fényes és előkelő házasságot terveztek Klára számára – vette fel Szent Ferenc kezéből az apácai ruhát, bár kisebbik húga és anyja is belépett a rendbe, melyet ő alapított és vezetett.

IV. Ince pápa kétszer is felkereste az akkor már ágyban fekvő, beteg apácát, aki betegsége ellenére erős kézzel irányította kolostorát. Amikor meghalt, temetésére a pápa is elment bíborosaival.

1255-ben IV. Sándor pápa avatta szentté. 1260-ban a klarisszák részére új zárdát építetett a pápa és Klára holttestét is ott helyezték el.

Augusztus 15., Mária, Nagyboldogasszony napja

Az első, akit a Bibliában Mária néven emlegetnek, az Mózes nővére, héberül: Mirjam. Később igen kedvelt és elterjed női név lett. Jelentése: keserű.

A názáreti szűznek, Máriának nevét először a Biblia akkor említi, mikor az angyal megjelenik előtte és megjövendöli, hogy ő lészen Isten anyja. Mária életének korai időszakáról csak apokrif iratok szólnak. Édesanyja Anna, édesapja Joakim volt, és egészen idősek voltak már, mikor Mária megszületett.

A katolikus hagyomány szerint több úgynevezett Mária-megjelenést tartanak nyilván. Az egyház által is elismert megjelenések a következők: Guadalupe — 1531, Fátima — 1917, Lourdes — 1858, Párizs — 1830, La Salette — 1846, Beauraing — 1932, Banneux — 1933, Siracusa — 1952.

Magyarországon az egyik legjelentősebb Mária ünnep Nagyboldogasszony, Nagyasszony ünnepe. Egyben Magyarországnak Mária oltalmába való ajánlásának ünnepe, bár a millennium évétől, 1896-tól október 8-án emlékezett meg a magyar katolikus egyház a Magyarok Nagyasszonyáról.

A krónikákból tudjuk, hogy Szent Gellért püspök szerint isten anyját magyar földön Boldogasszonynak nevezik. Bár István királyunk a koronát a pápától kapta, így valószínűsíthető, hogy az országot is Szent Péter oltalmába ajánlotta. Ettől függetlenül tény, hogy az Árpád-korban Szűz Mária lett a magyarok legfőbb oltalmazója és patrónusa. Biztosnak látszik az is, hogy a Boldogasszony az ősi magyar pogány hitvilág ősi istennőjének tisztelete és kultusza mosódott egybe a keresztény Nagyboldogasszony, vagyis Szűz Mária tiszteletével. A Boldogasszony elnevezés egyébként a Bibliából származik.

Az ősi magyar hitvilágban a Teremtő nőnemű volt és ő volt az Ősanya, akinek első moccanása szülte az időt, és magában hordozta a férfit is.

Nagyboldogasszony napja sokfelé magyar földön búcsújáró nap is. A csángó magyarok ezen a napon virágot, gyógynövényt szenteltetnek, hogy majd ezek füstjével gyógyítsanak betegeket télvíz idején. A Drávaszögben ezen a napon a gyümölcsfák kérgébe keresztet vágnak, hogy bő termést adjanak. A hiedelem szerint, ezen a napon megültetett tyúk az összes tojását ki fogja költeni.

E jeles napnak időjárás jóslási szokása is van. Ha ezen a napon jó idő van, akkor jó bortermés várható. De a két “Boldogasszony” – vagyis augusztus 15. és szeptember 8. – közötti időszak is jeles időszak, mert ilyenkor kell szedni a gyógynövényeket, szellőztetni a hombárt és a téli ruházatokat, hogy a moly bele ne essen és a búza meg ne dohosodjon.

Augusztus 18., Ilona napja

Az Ilona a Helena magyarosodott változata. Azon ritka nevek közé tartozik, amely név a magyarból került át más nyelvek női nevei közé. Jelentése: hold szépségű.

Szent Ilona

Nagy Konstantin császár édesanyja volt. 320-ban Szentföldi zarándokútra indult és templomot építtetett Betlehemben, az Olajfák hegyén. A Legenda szerint a Golgotán megtalálta a két lator és Jézus keresztfáját, és így Ilona lett a régészek védőszentje. A hagyomány szerint a kereszt egy darabját Rómába vitte és felépíttette a Santa Croce in Gerusalemme bazilikát. A kereszt másik darabját Jeruzsálemben hagyta és ott is templomot építtetett.

Szintén hozzá kötődik a napkeleti bölcsek maradványainak megtalálása, melyet a kölni dómban őriznek. Ezen ereklyék megtalálásáról a korabeli görög történetírók nem tesznek említést, csupán néhány évtized múlva jelennek meg az ereklye-gyűjtési forrásokban.

Zrínyi Ilona

A horvátországi Ozaljvárban született 1643-ban, IV. Zrínyi Péter és Frangepán Katalin leányaként. 1703-ban halt meg száműzetésben, Kis-Ázsiában. Hamvait 1906. október 29-én helyezték örök nyugalomra Kassán – fia hamvai mellett – a Szent Erzsébet katedrálisban.

1666-ban ment feleségül I. Rákóczi Ferenchez. Három gyermeke született. György csecsemőkorában meghalt. Julianna 1672-ben, Ferenc 1676-ban született. Ilona férje viszont még ebben az évben meghalt. Zrínyi Ilonának sikerült elérnie, hogy ő maradhatott gyermekei gyámja és így a hatalmas Rákóczi-vagyon kezelője is.

1682-ben feleségül ment Thököly Imréhez. Ilonát sokan óvták ettől a házasságtól, hiszen 14 évvel volt idősebb a kuruc fejedelemtől, aki kora legszebb férfiúja, hódító lovagja volt, és akit csak “hozományvadásznak” gondoltak a rokonok és “jóakarók”. De Thököly méltó volt egy Zrínyi-leány kezére. Mikor szeretett feleségét Bécsben fogságba vetették, csak kiszabadításán tevékenykedett, amely 1690-ben következhetett be.

Bécs sikertelen, 1683-as ostroma után a török csapatok és a velük szövetséges kuruc csapatok folyamatosan visszavonultak és Thököly kénytelen volt feladni a Rákóczi-várakat.

Zrínyi Ilona 1685 végétől két évig védte Caraffa császári generális csapatainak ostromától Munkács várát. 1688-ban kénytelen volt a várat feladni, de elérte, hogy a vár védői amnesztiát kaptak, a Rákóczi-vagyon pedig gyermekei nevén maradhatott. A megállapodás értelmében Bécsbe kellett mennie gyermekeivel, ahol a Habsburgok a megállapodást megszegve gyermekeit elvették tőle (meglepődünk?).

1691-ig a bécsi Orsolya-szüzek zárdájában lakott Julianna leányával együtt. Ferenc fiát viszont jezsuita iskolába vitték Neuhausba és soha többet nem találkozhattak.

1690-ben Thököly csapatai elfogták Heissler császári altábornagyot, akivel kicserélték Zrínyi Ilonát. Fiához írott búcsúlevelét Rákóczi Ferenc valószínűleg soha nem kapta meg.

1699-ben törökországi száműzetésébe is elkísérte férjét. Nikodémiában halt meg. Thököly Imre két évvel élte túl. 1906-ban szülővárosában, Késmárkon helyezték örök nyugalomra.

Augusztus 20. István napja

Görög-latin-német-magyar eredetű férfinév, a görög Sztephanoszból. Jelentése: koszorú.

Ezen a napon ünnepeljük I. Szent István királyunkat, a magyar állam alapítását és hazánk szocialista történelme hozzátette még e naphoz az új kenyér ünnepét is.

Mivel Szent István királyunk életét, tetteit, törvényeit minden magyar ember ismeri, ezért én ezen a helyen csak néhány kevésbé ismert érdekességeget írok le.

István király Esztergomban született 969-ben és a pogány Vajk nevet kapta. 1038. augusztus 15-én halt meg Esztergomban, vagy Székesfehérváron. Holttestét az általa építtetett székesfehérvári bazilikában helyezték örök nyugalomra.

László Gyula történész szerint a Vajk név a török “hős, vezér” jelentésű szóból származik.

István királyunk keresztapja a Képes Krónika szerint az Itáliából származó Deodatus gróf volt, akit István Tatának hívott. A legenda szerint Tata városa innen kapta nevét. Szent Gellért püspök írása őrzi a pápai szöveget:

…emeljék fel azok testét, akik Pannóniában a hit magvát elvetették, és az országot a hit hirdetésével öntözték, hogy őket a legnagyobb tiszteletben tartsák és méltó tisztelettel illessék.

A felszentelés ünnepségének befejezésével a szent testet az egyház közepén (in medio domus) fehér márvány szarkofágban helyezték el. Ezzel István lett az első magyar katolikus szent és egyben szent király.

A világnak az Árpád-ház adta a legtöbb szentet az uralkodói házak közül (István, Imre, László, Erzsébet, Piroska, Jolán, Margit).

A világegyház augusztus 16-án ünnepli I. Szent István királyunkat. Ereklyéi szerte Európában megtalálhatók. A Szent Jobb a mai napig fennmaradt.

1998 óta a tízezer forintos bankjegyen István királyunk arcképe látható.

Augusztus 24. Bertalan napja

A Bertalan férfinév az arámi-görög Bartholomaiosz latinos alakú Bartolomeus rövidüléséből származik. Jelentése: Ptoleimaiosz fia.

Szent Bertalan

Szent Bertalan a tizenkét Apostol egyike, de ennek ellenére nagyon keveset tudunk róla. Apokrif iratokból tudjuk, hogy Örményországban és Itáliában hirdette az evangélium igéjét. Örményországban lett hitének vértanúja, méghozzá úgy, hogy megnyúzták, majd lefejezték. A Sixtusi kápolnában Michelangelo Az utolsó ítélet című freskón úgy festi meg Bertalant, hogy egyik kezében kést, másik kezében a saját bőrét tartja. A legenda szerint a bőrre Michelangelo saját önarcképét festette meg.

Bertalan apostol ereklyéit Lipari szigetéről 938-ban Rómába vitték, ahol a Tiberis egyik szigetén építettek számára templomot. Mivel a pogány Rómának ezen a szigetén Asclepiosnak, a gyógyítás istenének volt szentélye, a keresztény Róma Bertalant a gyógyítás védőszentjeként kezdte tisztelni. Az apostol koponyáját 1238 óta a frankfurti dómban őrzik.

Székely Bertalan, festőművész

1835-ben Kolozsváron született és Budapesten halt meg 1910-ben. A magyar történelmi, romantikus festészet legnagyobb művésze.

Székely nemesi családból származott és eredetileg mérnöknek készült Bécsben, de átiratkozott a híres Waldmüller szabadiskolába, majd Drezdába és Münchenbe ment Pilotyhoz festészetet tanulni. Bejárta egész Európát, majd Erdélybe hazatérve éveken át cégérfestészetből tartotta fenn magát.

A kor egyik legműveltebb embere volt, akinek pedagógiai és irodalmi munkássága is igen jelentős. Egyik igen ismert történelmi festményét 1861-ben festette, ennek címe “II. Lajos király holttestének megtalálása”. Majd sorra következtek csodálatos történelmi tablói: Egri nők (1867), V. László (1870), Thököly búcsúja (1875), Zrínyi kirohanása (1879). Több jelentős freskót is festett: a pécsi székesegyházban két freskót, Lotz Károllyal és Deák-Ébner Lajossal a tihanyi apátság freskóit és a Mátyás templom több freskóját is. A Vajdahunyad várába tervezett Csodaszarvas-freskó viszont már nem valósulhatott meg.

Szemere Bertalan, politikus, miniszterelnök

Elszegényedett nemesi családban született a Borsod megyei Vattán. Iskoláit szülőfalujában, Miskolcon, Sárospatakon és Késmárkon végezte. Már nagyon fiatalon jelentek meg írásai a Felső Magyar Országi Minerva című folyóiratban. Később Pozsonyban kezdett jurátusként dolgozni és itt került kapcsolatba az országgyűlési ifjúsággal.

Jogi vizsgái letétele után visszatért Borsodba, ahol tiszteletbeli aljegyzőnek választották. Hosszabb külföldi útra indult, majd hazatérve megírta Utazás külföldön című művét, amely meghozta számára a sikert és a Tudományos Akadémia levelező tagjává választották.

Szemere Bertalan Palóczy László mellett Borsod vármegye országgyűlési képviselője, és a reformországgyűlések (1843-44-es és 1847-48-as) egyik vezéralakja lesz. Az 1848-as Batthyány-kormányban a belügyminiszteri tárcát kapta. 1848 decemberében Felső-Magyarország kormánybiztosa, majd részt vesz a felső-tiszai hadtest újjászervezésében. 1849. május 2-től miniszterelnök és belügyminiszter egészen a kormány lemondásáig.

A világosi fegyverletétel után a koronázási ékszereket Orsován elásatta.

Először Törökországba menekült, majd tovább emigrált Párizsba. 1851-ben, távollétében halálra ítélték. Támogatta a Kiegyezést. 1865-ben amnesztiát kért és kapott, de már elborult elmével tért vissza hazájába. 1869-ben halt meg. Budán temették el, de hamvait 1871. május 1-én Miskolcra szállították és az Avasi temetőben helyezték örök nyugalomra. Ükunokája Magyar Bálint politikus.

Szent Bertalan éjszakája

A XVI. századi franciaországi vallásháborúk legismertebb eseménye. 1572. augusztus 23-ról 24-re virradó éjszaka a békülési szándékkal Párizsba gyűlt hugenottákat a király tudtával lemészárolták.

A reformációnak a kálvini ága terjedt el elsősorban Franciaországban. A reformáció terjedése egyre komolyabb villongásokat eredményezett a katolikusok és reformátusok között. Egy lovagi tornán meghalt II. Henrik. A gyermekkirályok felett anyjuk Medici Mária, Guise herceg és Coligny admirális igyekezett befolyást szerezni.

A protestánsok Guise herceg ellen összeesküvést szerveztek, amelybe belebonyolódott Condé hercege is. Ettől kezdve a harcok a katolikusok és protestánsok között hol szüneteltek, hol pedig ismételten kiújultak.

Augusztus 22-én Guise herceg hívét, Colignyt megsebesítették, a felháborodott hugenották pedig elégtételt követeltek. A király vizsgálatot rendelt el. A merénylet szálai Anjou hercegéhez, a későbbi III. Henrikhez és Medici Katalinhoz vezettek, akik megijedve az esetleges vizsgálati eredménytől, kidolgozták tervüket: egyszerre kell megbüntetni minden hugenottát. A király tudta nélkül ezt a tervet nem lehetett végrehajtani.

Az első áldozat Coligny marsall volt, majd Navarrai Henrik következett. A hagyományosan katolikus párizsi lakosság is bekapcsolódott a vérengzésbe és így a közrendű hugenottáknak sem volt menekvés. Károly király augusztus 26-án lépett először a vérengzést követően a nyilvánosság elé és úgy tájékoztatta a parlamentet, hogy összeesküvés megakadályozása miatt volt szükséges a hugenották megbüntetésére.

Európában sokféleképpen reagáltak az uralkodók a királyi tettre. A francia protestánsok rendezték soraikat és folytatódtak a vallásháborúk. A harcok végigkísérték Károly és öccse, III. Henrik életét.

1589-ben III. Henrikkel kihalt a Valois-ház és Navarrai Henrik örökölte a francia koronát, aki IV. Henrik néven 1598-ban a nantes-i ediktummal hozta el a békét a francia hugenották és a francia katolikusok számára.

Augusztus 25., Jakab napja

A Jakab név a héber Jákob görög változatának magyar alakja. Jelentése ismeretlen.

Jakab apostol János evangélista testvére, Jézus egyik legkorábbi követője, apostola. Betszaidában született. Apja mesterségét örökölve halász volt. Általában idősebb Jakab apostolnak szokták nevezni, hogy megkülönböztessék ifjabb Jakab apostoltól, Jézus másik tanítványától, aki Alfeus fia. A legenda szerint éppen hálóját javította, mikor Jézus magához szólította tanítványnak.

Jakab Jézus első tanítványai közé tartozik testvérével, Jánossal együtt. Márk evangéliuma a “mennydörgés fiainak” nevezi a testvérpárt. Jakab jelen volt Jézus több csodatételénél is: Jézus színeváltozásánál, Jairus leányának feltámasztásánál és a Getsemáni kertben is.

Úgy tudjuk Heródes Agrippa “karddal kivégeztette Jakabot, János testvérét”. Sírját Santiago de Compostelában találjuk — 1075 és 1128 között épült az a bazilika, ahol sírja mai is áll.

Szent Jakab útja

Spanyol elnevezése “Camino de Santiago”, vagyis El Camino. Középkori zarándokútvonal Szent Jakab sírjához, amely Spanyolország Galícia tartományán keresztül vezet a tartományi fővárosba, Santiago de Compostelába, a szent sírjához.

A zarándokút jelképe, jelvénye a fésűkagyló, amely az út mentén végig fel van festve, mintegy útjelzőként. Az út mentén a bencések rendházakat és kórházakat építettek és tartanak fent a zarándokok számára. Jeruzsálem és Róma után az El Camino a legfontosabb keresztény zarándoklatok közé tartozik.

A Szent Jakab út 1993 óta az UNESCO Világörökség része.

I. Jakab, angol király

Erzsébetnek, a “szűz” királynőnek nem volt gyermeke. Az angol trónon az Erzsébet által kivégeztetett Stuart Mária fia, Jakab követte őt I. Jakab néven.

Erzsébet halálával nagyon nagyot változott az országban a történelmi közhangulat. A királyi hatalom és az egyházi hatalom élesen szemben állt egymással. Az anglikán egyházat ugyanis nem a köz-, hanem a királyi akarat hozta létre. Az anglikán egyház feje az uralkodó volt és az uralkodó nevezte ki a püspököket és a magas rangú egyházi méltóságokat. Ezzel viszont nem értett egyet az angol középosztály és az alsóbb néprétegek. Így nagyon hamar megmutatkozott az ellentét a királyi hatalom és az alsóbb rétegek között.

Koronázási trónbeszédében a következőket mondta Jakab:

A királyok alattvalókat teremtenek, de meg is semmisítik őket. Élet és halál urai, mindenben ítélkeznek, de maguk csak Istennek tartoznak felelősséggel.

Csoda, hogy a közhangulat Jakab ellen fordult?

Jakab szünet nélkül harcolt az angol parlamenttel, ahol egyre erősebbek lettek a puritánok. Jakab egyformán üldözte a puritánokat és a katolikusokat.

1605. november 5-én merényletet terveztek ellene, oly módon, hogy a parlament pincéjében felhalmozott 39 hordó puskapor felrobbantásával az uralkodót is a levegőbe repítik. A merénylet azonban meghiúsult. A király ettől fogva még jobban üldözte a katolikusokat, sőt, két éven át parlament nélkül uralkodott. Az elkeseredés egyre nagyobb lett. Jakab elkövette azt a könnyelmű tettet, hogy kivégeztette Sir Walter Raleigh “főkalózt”, aki annyi sikert ért el a spanyolok elleni tengeri csatákban.

A még nagyobb balfogásoktól 1625-ben bekövetkezett halála mentette meg.

Az angol trónon I. Károly követette, akinek uralkodása egyenesen vezette el a birodalmat az 1640-től kezdődött angol polgári forradalomhoz. De ez már egy másik történet…

Augusztus 28., Ágoston napja

Az Ágoston római eredetű férfinév, talán az Augustus kicsinyítőképzős alakja lehet. Jelentése: magasztos, fenséges, fennkölt.

Szent Ágoston püspök

Aurelius Augustinus 354-ben született Észak-Afrikában, egy numídiai kisvárosban, Tagastéban, egy kisbirtokos római családban. Apja római patrícius volt és nagy valószínűséggel nem volt keresztény, míg anyja, Mónika bizonyítottan keresztény életet élt.

Eleven szellemmel áldotta meg a sors és kettős jellemmel — “Két ember lakozik bennem…”. Sokat tanult és sokat dorbézolt.

Vallomások című műve azért olyan ritka a világirodalomban, mert hűséges képet alkot írójáról és az író történelmi korszakáról. A Vallomásokon átsüt alkotójának személyes varázsa, nyughatatlan szelleme, kutató, töprengő elméje, az igazság utáni vágya.

Ágoston Tagastéban, majd Madaurában járt iskolába, később Karthagóban jogi előadásokat hallgatott. Tanár lett — először Tagastéban, majd Milánóban. Tanítványai csodálták. Fantasztikus szónok volt, magával tudta ragadni hallgatóságát.

Életére, hitére Ambrus, Milánó püspöke, és Remete Szent Antal élete volt nagy hatással.

Hazatérve szülőföldjére, Hippóba, figyelme már az aszkétai élet felé terelődött és társaival szerzetesrendet alapított. A keresztény ókor kimagasló egyháztanítója haláláig 113 könyvet és 218 levelet írt, amelyek ránk maradtak.

Trefort Ágoston, művelődéspolitikus, miniszter

A Zemplén vármegyei Homonnán született 1817-ben és Budapesten halt meg 1888-ban. A vallon eredetű családban a dédapa még Belgiumban ügyvédként praktizált. Katonaorvos nagyapja jött Magyarországra.

Az 1831-es nagy kolerajárványban elveszítette szüleit és Csáky Petronella grófnő gyámsága alá került. Egyetemi jogi tanulmányait már 18 éves korára befejezte. Kitűnően beszélt nyelveket. Jurátusi gyakorlatát Eperjesen végezte.

1837 őszén életre szóló barátságot kötött Eötvös Józseffel.

1839-ben megalapítja a Műegyletet. Részt vesz az Iparegyesület és a Magyar Kereskedelmi Kamara munkájában. Zólyom vármegye követeként részt vesz az 1843-44. évi reformországgyűlésen. A Batthyány-kormányban Klauzál Gábor mellett a földművelésügyi-, ipar-, és kereskedelemügyi minisztérium államtitkári tisztségét vállalta el.

A szabadságharc bukásakor családjával először Bécsbe, majd Münchenbe menekült. 1850-ben tért vissza és részt vett a közügyekben és a Kiegyezést előkészítő politikában.

Trefort figyelme fokozatosan a felsőoktatás felé irányult. Korszerűsítette a felsőoktatást, az orvosképzést. Fontos intézkedése volt az egészségtan oktatása a bölcsész és jogi karokon. Az 1883. évi középiskolai törvény rendelkezik a tanári képesítés feltételeiről. Trefort rendeleteiben szabályozta a polgári iskolák, a középiskolák és a szakiskolák közötti átmenetet. 1884. évi rendelete a népiskolák fejlesztését rendelte el.

1875-ben nyitotta meg a Zeneakadémiát, melynek vezetője Liszt Ferenc lett. Az 1880-as évek elején pedig a Technológiai Iparmúzeumot hozta létre.

Világosan látta a kultúra, közgazdaság, és társadalmi kérdések összefüggéseit. Hármas jelszava volt: “közegészség, közgazdaság, közoktatás”!

II. rész

Augusztus 20-án ünnepeljük I. Szent István királyunk neve napját és egyben államalapításunkat. Ebből az alkalomból a sokak által kevésbé ismert Szent Korona-tant foglalom össze és írom le röviden.

Szent Korona-tan

Magyarország történelmi, íratlan alkotmánya a Szent Korona-tan, amely történelmi hagyományokon alapul és mai napig alapját képezi az alkotmányos közgondolkodásnak.

A „sacra corona” kifejezés először IV. Béla egyik oklevelében jelent meg, 1256-ban. A Szent Adalbert esztergomi főszékesegyháznak kiállított oklevélben így szerepel: “a hozzánk és a szent koronához hűtleneket…”. Államalapító I. Szent István királyunk adott jogi alapot a felbomló törzsi szervezetben élő magyaroknak. Az általa kidolgozott és bevezetett vármegyerendszer valójában egészen az 1848-49-es szabadságharcig érvényben volt.

Szent István Intelmei fiához, Imre herceghez a 720-as izlandi alkotmány után a világ második írásban fennmaradt alkotmányának tekinthető.

István király a Szent Koronát a mindenkori király személye fölé helyezte. A Szent Korona-tan az évszázadok során persze sokat változott, finomult.

Luxemburgi Zsigmond uralkodásának idejében például a magyar főnemesek a korona nevében, a királytól függetlenül kormányoztak. Werbőczy István Hármaskönyvében (1517, Bécs) a Szent Korona teste az ország, tagjai az ország polgárai. A Hármaskönyv kimondja, hogy minden hatalom és jog forrása a Szent Korona, az uralkodó “csupán” a Szent Korona nevében kormányoz.

Az 1848-as jobbágyfelszabadítással a Szent Korona tagjai közé a teljes lakosság bekerült.

A Bíróságok ítéleteiket “a magyar Szent Korona nevében” mondattal kezdték. Jószágvesztés esetében a bírtok visszaszállt a Koronára és az uralkodó csak azért adományozhatta tovább, mert a Szent Korona jogai is reá ruházódtak királlyá koronázásával.

Középkori írásos forrásokból tudjuk, hogy a koronázási jelvények a következők voltak: ezüstkereszt, gyűrű, karperec, kengyel, lószerszámok, különböző ruhadarabok és a koronázási trónus. Ezek a szent tárgyak az évszázadok során megsemmisültek. Mai napig fennmaradt viszont a korona, az országalma, a jogar, a kard és a koronázási palást.

A koronázásnak fontos jelképe volt még az országzászló, amely viszont a mohácsi csatamezőn veszett oda. Szent István királyunk egy kardját a prágai Szent Vid székesegyházban őrzik. Még az is lehet, hogy ez a kard volt eredetileg a koronázási kard. A koronázási palástot Gizella királyné 1031-ben ajándékozta a székesfehérvári koronázási templomnak. Az országalma az országot és földjét jelképezi, a jogar az ítélkezést. A jogar kristálygömbje a világon a harmadik legnagyobb átfúrt kristálygömb.

A Szent Korona országai: Horvátország, Szlavónia, Dalmácia, az 1600-as évekig Erdély, Moldva és természetesen a “magterület”.

Az I. világháborúban elszenvedett vereség után királyát vesztette ugyan az ország, de államformája megmaradt és a Szent Korona nevében a kormányzó gyakorolta a hatalmat. A rendszerváltás óta pedig szabadon választott országgyűlés hozza a törvényeket, bár az 1990-es országgyűlés nem merte felvetni a jogfolytonosság kérdését.

Szent Koronánk legújabb kori történetéhez feltétlenül hozzátartozik, hogy a II. világháború után 1978. január 6-án tért vissza újra országunkba, mikor az Amerikai Egyesült Államok visszaszolgáltatta népünknek.

Az államalapítás ezeréves évfordulójának tiszteletére az Országgyűlés meghozta a 2000. évi I. törvényt, Szent István államalapításának emlékére a Szent Koronáról.

III. rész

Fekete István rövid életrajzát elolvashatja sorozatunk első részében, ide kattintva.

Mottó:

“Azt hiszem, ha az ember sokáig játszik az atommal és a hidrogénbombával, hamarabb megismeri a világot, mint gondolja.”

Fekete István Füveskönyve

Fekete István: Augusztus

Poros utak felett álmos meleg. Lankadt akácok bóbiskolnak az utak mentén, valahol búg a cséplő, és a torony felett gólyák örvénylenek. Tanítják a fiatalokat a hosszú útra.

Valamikor keselyűk keringhettek így a csataterek vérpárás felhői felett, amikor már elszállt a kürtök rivalgása, és holló gubbasztott a zászlók törött nyelén.

De most békesség és csend ül az augusztusi tájon, csak a gólyamadár röpteti fiait a torony felett. Szikrázik a kereszt a messzeségben és felette folyik a fárasztó torna, hogy a gólyanemzetség fiatalja fáradhatatlan szárnyakkal kelhessen messze útra Kis-Boldogasszony táján, amikor a csendes, litániás ének zsong ki a templomból és virágfüzérek sóhajtják szomorú, halódó illatukat a kőkereszt omladozó párkányán.

Sárga tarlóban kolomp kondul, és lógó nyelvvel ballag a pumi. A juhásznak kétszer is kell mondani, ha tereltetni akar. Meleg van. A tarlókon apró kék virágok fakulnak, az utakon és legelőkön pedig sudár virágjában pompázik a királygyertya. Csupa ragyogás a határ, csupa útrakészülő pompa.

Gerlék és örvösök szemezgetnek a vadmohar kihullott magján, és csapatosan rebbennek fel, ha árnyék suhan el felettük. A fecskék alacsonyan szállnak, és csak akkor vágódnak fel, ha megjelenik görbe szárnyú örök ellenségük a kabasólyom. Szidják a fekete fejű hóhért, mely ritkán megy el üres kézzel. Hiába hajtják, hiába vagdosnak feléje. Karmai között aléltan vergődik a kis, idei fecskemadár, aztán elereszti szárnyait, és nem fecske többé, csak – élelem.

Az augusztusi párában mindenütt madárrajok mozognak, mégis néma a határ. Nem búg a vadgalamb, nem kurrog a gerle, s az erdők tavaszi visszhangossága, fészket rejtő álmodozása odavan.

Ki törődik most a fészekkel? Nincs szükség rá. Buksi gébicsek ülnek körülötte, és levágnak néha az aszott fűszálak közé, ha szöcskék vetődnek arra.

A puszták körül már új kazlak nőttek. Friss szalmaszag leng a szérűkben, és a maggal megrakott szekér nehéz zökkenőkkel ballag a magtár felé.

Alkonyattal a por lehúzódik a völgyekbe. Vörösen hunyorog a nap, lángol a horizonton, és ilyenkor bíborba öltöznek a jegenyék.

A vidéki házak bolthajtásos, öreg pipázóiban az augusztusi délután árnyai járnak, és felkúsznak a fegyvertáblákra, melyek felett kitömött madarak néznek mérgesen az ablak felé, pedig jobban szeretnének lefelé, a puskára vetni gyilkos pillantásokat, mert azok az okai, hogy nekik éveken át kell kiterjesztve tartani a szárnyaikat, ami nagyon fárasztó lenne, ha a kitömő nem használ olyan jóféle drótot…

A puskák ilyenkor még csak ásítoznak, és titkon odahallgatnak, hogy mit mondanak az urak, amikor tarokk közben szivarfüst foszlányozik a levegőben, és a kadarka nyomán csillogóvá válnak a gondolatok, mint az ősz végi napsugár, mely tüzet és szívet kölcsönzött a bornak, hogy derüljenek néha, és megtalálják szívüket az emberek.

Ilyenkor tudódott ki az is, hogy az öreg Kirnert a fiú kapja meg ebben az évben hiszen:
- Én is boldogult apámtól kaptam – mondta a házigazda -, szebb ajándékot úgysem adhatnék neki.

Az öreg Kirnert meghatotta a dicséret, de el is szomorította.
- Nem sok jót nézek ki ebből a gyerekből – súgta a rátarti húszasnak -, múltkor úgy forgatta ezt a nyomorult flóbertet, mint béres a lőcsöt. Hát csak engem fogjon meg olyan hányavetin: úgy pofon rúgom, hogy a fiastyúkot meglátja fényes nappal.

A kis húszas kajánul és diszkréten ásított:
- Attól a negyed kiló portól rúghatsz is, bátyám… Csodálom, hogy rosszul nem leszel tőle…
- De lövök is, öcsém! Lövök is. Még ma is. Láthattad. Mint a menkő. Ha zörögnek is a csontjaim.
- Csend legyen odafent! – mordult mérgesen egy rozsdás elültöltő, melynek kétujjnyi torka papírvékonyra volt már kilőve. – Ki mer itt öregségről szólni? Jövő héten kimegyünk gazdámmal, az alispánnal fogolyra. Egy marék por, egy kis csepű, két marék aprógöbecs, megint egy kis csepű. Jól leverve. Felszáll a fogoly, mint a felhő, közibük vágom a göbecset, aztán már csak szedni kell a tömérdek madarat… Így szoktuk ezt mi. Én, meg az alispán. Mindenütt minket néztek. Mondta is a királyi fiskus is a gazdámnak: “Válassz a négyesemből egy szürkét, Pista, odaadom a puskádért!” “Nem válok én ettől meg, amíg élek” – mondta az alispán. Hát nem is váltunk. De már régen láttam. Persze temérdek a dolga. Követválasztások…, nagy diéták… Nem ér rá. Talán a jövő héten mégiscsak elmegyünk fogolyra… Addig meg csak aludjatok odafent.

Az öreg Kirner integetett a kis húszasnak, hogy ne szóljon közbe. Még kikottyantaná, hogy az alispán fehér kezeit rég összetették már a díszes mentecsat felett, s azok a kemény kezek nem fognak már időtlen időkig mást, mint egy búcsújárta rózsafűzért…

Így aztán csend lett az öreg szobában, ahol az emlékek alkonyodó árnyékában tétován megáll az idő.

A jegenyéken verebek csiripelik esti mondanivalójukat, és búcsúztatják a napot, mely véres világot vet az öreg ház ablakaira, mintha fáklyák lobognának bent, kivont kardú merev hajdúk között, kik utoljára vigyáznak gazdájukra, az alispánra.

Aztán elhamvadnak a tüzes ablakszemek, s a nap lehúzza magát a kukoricás mögé, mely rejtelmesen súg, búg, ha az este arra száll apró szelek nyomán, melyek az erdő hűvöséből jöttek. A tarlókra ilyenkor kibaktat a nyúl, kisurrannak a foglyok, s a barázdában sietve oson a róka.

Valahol még dohog, búg a gép, valahol meg dalolnak.

Túl a dombon feketén hallgat az erdő. Lomb se rezdül, ág se hajlik, a tunya melegre némaság kapaszkodik, és már rég felragyogtak a csillagok az ég örökös végtelenségében, amikor elpattanik egy- egy gally, és halkan törik az avar valamely legelőre vagy vízre igyekvő vad lába alatt. Halk neszek szöszmötölnek az éjszaka fekete takarója alatt. Megállnak, néha hallgatóznak, és újból megindul a zörgés.

Egyforma szabályos léptekkel jön az őz, összefolyó iramban a róka és baktató huppanásokkal a nyúl. Az erős törés szarvast jelent, és ha az öreg koca jön malacaival: mintha gereblyét húznának a levelesen. A malacnépség nagy igyekezettel megy a kukorica felé, és megfeledkezik a köteles óvatosságról. Egy- egy nyikkanás azonban azt bizonyítja, hogy az öreg emse oldalba csípte a rendetlenkedőt. Utána csend. Aztán újból megindul a soklábú gereblye.

Az erdőszélen megint elcsendesedik a család, s aztán már csak azt hallani, amikor itt is ott is roppan a kukorica.

Hűsül az est. A csillagok még szebben ragyognak, a Tejút selyme kifehéredett a mindenség boltozatán, és titkos hívogatások, messze hangzó madárkiáltások szólnak a levegőben. Néha szárnyak suhognak a fel-fellobbanó tüzek felett.

Augusztus van. A nappal még tündöklő és forró, a természet terített asztalán még nyüzsög az élet és eleség, de a vándormadár már megindult a messze évezredes múlt jeltelen országútjain.

A természet örök naptárlapjain bizonyára fel van jegyezve, mikor kell indulni a fecskének, mikor a gólyának és mikor a többinek. Eljön az idő: mennek. Most még csak a legkorábbiak utaznak, a legóvatosabbak, és ijedten libbennek magasabbra, ha alattuk az őrtüzek lobot vetnek, és durran a puska.

A suttogó, lopakodó neszek most már befelé húzódnak az erdőbe.

Elmúlt éjfél.

Az öreg emse jóllakottan vezeti vissza fiait a sűrűbe, aztán már csend van a kukoricában.

Ködök kelnek a völgyek alján, ónos harmat száll a sás levelére. A keleti ég alján világos csík mutatja, hogy egy éjszaka megint lehullt az idő soha vissza nem forduló kerekéről. Álmosan kiált a hajnalban ébredő csóka, és hangjában – amint az végigvág, az alvó erdőn – benne van, hogy közeleg immár a nyár végi utak foltos ruhájában is ragyogó vándora, a furulyás szavú Szeptember.

Felhasznált irodalom

• Bihari Anna – Pócs Éva: Képes magyar néprajz. Corvina. 1985.
• Katona Lajos: Folklór kalendárium. Gondolat. 1982.
• Molnár V. József: Kalendárium. Örökség Könyvműhely. 1998.
• Kis magyar néprajz a Rádióban. RTV – Minerva. 1978.
• Fekete István: Öreg utakon. Lazi. 2005.
• ifj. Fekete István: Fekete Istvánra emlékezve…
• Fekete István füveskönyve. Almárium. Lazi Könyvkiadó. 2005.

2012. Szent Jakab havában összeállította: Tircsné dr Propper Valéria